Veszélyes küldetés Afrika falvaiba

Küzdelem az éhínség ellen a missziókkal karöltve

Kedvelt gyermekkori olvasmányélményeink közé tartoznak a távoli tájakat, országokat bemutató, fényképekkel illusztrált útleírások. Közülük is talán a legérdekesebbek az Afrikáról szóló beszámolók. Megmozgatják kalandvágyó képzeletünket, és olykor titkos elhatározásra is sarkallnak: "Egyszer az életben el kell jutnom oda!" Hasonló gyermekkori élményeket dédelgetett magában sokáig Bíbor Lajos agrárménök is. Annak idején, a balatonfelvidéki szülői házban Magyar László Afrikai utazások című könyve bűvölte el őt. Felnőttként is megőrzött titkos elhatározása, álma azonban egyszer csak eltűnt képzelete világából - ugyanis valósággá vált.

A mezőgazdász Afrika éhínségben szenvedő népeihez kapott küldetést, a FAO egyik projektjében vett részt. A fekete kontinens különféle területeire szóló megbízatás négy célt jelölt meg számára: a helyi mezőgazdasági-szaktanácsadói hálózat kiépítését, egyszerű agrármunkák betanítását, erdősítést, valamint az állati erő használatának bevezetését a mezőgazdasági munkába.

- Isteni kegyelemnek tekintem, hogy Angolában és Mozambikban ugyanazokat a helyeket járhattam végig, amelyeket Magyar László százötven évvel ezelőtt leírt - mondja Bíbor Lajos. - Az ősi afrikai társadalmak fennmaradásának köszönhetően pedig mindazzal találkozhattam, amit annak idején az író is megtapasztalt.

Az emberiség bölcsője egzotikus szépségével, az ott élő természeti népek hiedelemvilágával, ősi tudásával várta a magyar szakembert, aki miszsziója során testközelből tapasztalhatta meg a varázslatos Afrika jelenkori problémáit is: az éhínséget, a háborúkat, a betegséget.

Helyi fodrászat Afrikában, avagy az örök nő

Kérdésünkre röviden válaszolva elmondja: Afrika felemelkedésében az éhínség problémájának megoldásában nagy szerepe van a szakmai képzésnek. A régi latinok azt mondták: a természet nem csinál ugrásokat. Afrikában sem lehet azonnal a csúcstechnológiát bevetni, hiszen nincsenek képzett emberek. Csak a jelenleginél fejlettebb, termékenyebb kultúra kiépítésével lehet lassan, lépésenként előrehaladni az éhínségből kivezető úton. Műszaki és agrárszakemberekre van szükség, a képzésben pedig elsősorban a gyakorlatra kell helyezni a hangsúlyt.

Őszinteséggel könnyű megtalálni a hangot Afrika lakosaival

Angola - találkozás a bennszülöttekkel és a misszionáriusokkal

Amikor a gyarmatosítók 1975. november 11-én elhagyták Angolát, az országban összeomlott a közigazgatás, az egészségügy és az oktatás. Bíbor Lajos feladata az volt, hogy megszervezze a mezőgazdasági szakoktatást. A fővárostól, Luandától nyolcszáz kilométerre, egy elhagyott katolikus misszió területére, Kangolába került, ahol egy mezőgazdasági középfokú intézményt kellett létrehoznia.

A misszió nemcsak imádkozni tanítja az embereket, hanem élni is

Kiutazásakor, 1979-ben Angolában polgárháború dúlt. A luandai minisztérium emberei az éj leple alatt szállították szolgálati helyére a magyar mérnököt, negyven hallgatójával együtt. A konvojt katonák kísérték. Másnap reggelre a luandai miniszteriális kollégák már vissza is utaztak.

A régi szeminárium - ahol az iskolát be kellett indítani - romokban állt, az épületnek nem volt se teteje, se ablaka.

- Nem volt ennivalónk sem - emlékezik Bíbor Lajos -, a mandióka (magas keményítőtartalmú cserje) mentette meg az életemet az éhhaláltól. Hallgatóimmal együtt sokáig csak ezt ettük. A mandióka sokféle módon elkészíthető, ha megtörik és megszárítják, a liszthez lesz hasonló, forró vízzel felengedve adja a tápláló funji (ejtsd: fundzsi) nevű ételt.

A mérnök Angolában egy éven belül megkapta a maláriát. A halál széléről fél liter ananászpálinka hozta vissza, majd a naponta elfogyasztott fokhagymaadag segített, hogy távol tartsa magától a kórt.

Afrika első temploma

A bennszülöttekkel igen jó kapcsolatot alakított ki. Ennek titkáról így vall:

- Őszinteséggel könnyű megtalálni velük a hangot. A természeti népek ugyanis megérzik a szándékod tisztaságát, paternalista módon nem lehet közel kerülni hozzájuk. Ha szavaid és tetteid között összhang van, akkor befogadnak. Nem kell magadra kényszeríteni valamiféle különleges, tőled idegen magatartást. Tizenöt évig voltam Afrikában, ez idő alatt, még ha háborús övezetben voltunk is, a hajam szála sem görbült meg.

Gyermeki báj

Bíbor Lajos munkájában sokat segítettek a terület kapucinus misszionáriusai Emidio és Mariano Gaetano, és az együttműködés a misszióra is jelentős hatással volt. A két atya az együttes munkának köszönhetően nemcsak a Veszprém megye nagyságú missziós terület (ahol mintegy tizenötezer ember él) vallási életét vezette, hanem kapcsolatba került az élet minden területével. Egy alkalommal betegség támadta meg a mandiókacserjéket. Ha a mandióka elpusztul, akkor kitör az éhínség. Az atyák felhívták a mérnök figyelmét, hogy pusztulnak a cserjék. Bíbor Lajos meg is találta a megfelelő védekezési formát.

- Meg tudtuk állítani a bajt. A vegyszert a katolikus egyház szerezte be, a szükséges permetezőeszközöket pedig a katolikus misszió. A misszióban megtanítottuk a bennszülött katekétákat arra, hogy a körzetükben hogyan kell védekezni a mandiókát tizedelő kór ellen, így sikerült gátat vetni nagyobb bajnak.

Fél év után a provinciában elkezdtek működni a sertéstelepek, majd a kertészet és a baromfitelep is. Bíbor Lajos ekkor Angolába vitte a családját: feleségét és két kislányát, akikkel együtt 1985-ig kint is maradt. A malária elleni fokhagymakúra természetesen rájuk is vonatkozott.

Mozambik: a háború és a "casa agrariák"

1985-ben Bíbor Lajos családjával együtt hazatért Angolából, majd egy évvel később Monzambikba utazott, ahol az előbbinél változatosabb munka várta: területfejlesztési projekt, a fővárostól ötszáz kilométerre. A környékbeli gazdálkodók számára mintafarmot hozott létre. Kezdeti szolgálatának a háború vetett véget. A kormányellenes katonai szervezet kegyetlenül támadta a kormányzati területen élőket. A tengerparti kisváros - ahol lakott - szintén háborús zónába került. A támadást megelőzve kijutott a városból, később az itteni sebesülteket szállította a helyi kórházba. "A háború után közel ötszáz halottat temettünk el" - emlékezik a vérengzésre.

A történtek után Bíbor Lajos északra ment, egy Tanzániával határos provinciába, ahol mezőgazdasági szaktanácsadói hálózatot hozott létre az éhínség kivédésére. Fejlesztette a városi kereskedői hálózatot, a földművelők körében többek közt bevezette az állati erővel való vontatást. 1994-ig dolgozott Mozambikban, ahol úgynevezett "casa agrariákat" (mezőgazdasági házak) létesített. A házakban helyi üzlet működik, a képzett technikus a boltos, aki délutánonként tanácsokkal áll a helyi gazdálkodók rendelkezésére. A casa agrariákban ezenfelül egy előadásokra is alkalmas nagy helyiség található.

A mezőgazdaság fejlesztése esetén a helyi lehetőségekből kell kiindulni

A mezőgazdasági jellegű fejlesztések és a missziók munkája közötti kapcsolat egyik eleme az agrárintézetek létrehozása is.

- Nemrég hívott meg Afrikába Gáza provincia püspöke, akivel együttműködve létrehoznánk egy katolikus alapítású mezőgazdasági intézetet - mondja a mérnök tovább folytatódó missziójáról.

Az ottaniak számítanak rá, hiszen tudják, tizenöt év gyakorlat áll mögötte. Elve, hogy a fejlődés előmozdítása elsősorban nem pénzkérdés. Azt vallja, hogy a helyi lehetőségekből kell kiindulni, olyan földművelési, állattenyésztési módszereket bemutatva a bennszülött lakosoknak, amelyeket utánozni tudnak, és amelyeket maguk is képesek továbbadni.

A misszió - és nyilván Afrikán kívül is - nemcsak imádkozni tanítja az embereket, hanem élni is.

Körössy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu