Szentírás-magyarázat

"Hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett..."

(Évközi 31. vasárnap - Lk 19,1-10)

Zakeus története diszkrét humorral megírt, tanító elbeszélés. Már a főszereplő neve is rövidítés - az eredetileg Zakariásként ismert próféta nevének kicsinyített változata -, olvashatnánk így is: "Zakariácska". Az eredeti jelentése: az Úr megemlékezik. Ezt a filológiai kódot figyelembe véve azt is mondhatjuk, most azt jelenti a főszereplő neve: "Isten a legkisebbről is megemlékezik", erről a vámszedőről, aki termetét tekintve kisebb volt, mint a többi ember, és ez így értendő erkölcsileg is. A kivetettség keserűsége és a pénzemberek titkos hatalmának gőgje együtt volt jelen benne. Nem mindennapi kíváncsisága merészséggel is párosult. Azt a galileai mestert akarta közelről látni, akit beszédei és tettei tettek nagygyá. Őt akarta látni ez az ember, aki kevés erkölcsi nagysággal találkozott bérelt vámszedői hivatalában, ahol a csalás mindennapi dolog volt, sőt, azt is tudta, hogy a legtöbb ember, amikor pénzügyekről van szó, ritkán tekinthető egyenesnek és nagylelkűnek.

Zakeus tehát szegény gazdag volt. Mindene megvolt, és mégis kifosztottnak érezte magát. Tudta: tekintélye látszólagos, csak pénze és hatalma fogytáig tart.

A történet ironikus légköre egy pillanatra megváltozik, amikor Jézus megszólítja a fölötte kapaszkodó Zakeust. Feltehetően a tömegben is megfagyott a légkör, amikor a prófétai feddő beszéd helyett Jézus kinyilvánította, hogy Zakeus házában akar megszállni. Jézus szándékának kinyilvánítása egyben megvilágítja a vámszedők fejének méltatlanságát is. Érzi ezt a megszólított is, aki tudja: a tömeghangulat a megdöbbenéstől a gyűlölet vagy a lelkesedés irányába fordulhat, ami elpusztítja vagy felmentheti őt. Jézus ura a helyzetnek, de Zakeus nem. Az első méltatlankodó hangok meg is szólalnak: "Bűnös ember!"(19,7) Zakeusnak tennie kell valamit, hogy a lincshangulat megváltozzék. Vallomást tesz, és elégtételt akart adni vétkeiért.

Zakeus ekkor felnő Jézus erkölcsi kihívásnak is számító vendégségéhez. Tudja, nem a vendéglátás nagyszerűségéről kell beszélnie, hanem önmaga alkalmasságát kell bizonyítania. És ez sikerül is neki. Jézus elismerése végül feloldja a lincshangulatot, a tömeg gyűlöletét képes a megtérés feletti örömre változtatni. Jézus visszaveszi Izrael közösségébe a vámost, amikor kimondja: "Ábrahámnak ő is igaz gyermeke" (19,9). A történet Jézus összegzésével zárul, amely már nem Zakeusra, hanem Jézus missziójára vonatkozik. Azért jött, hogy "keresse, ami elveszett" (19,10).

A történet minden mögöttes utalás nélkül rögzült az evangéliumban, mégis modelltörténetté változott. Az újszövetségi írók felismerték benne a megtérés lélektani drámáját. Ez a történet nagyszerűen szemlélteti, hogy a bűn soha nem pusztán egyéni ügy, és a megtérés sohasem csak személyes esemény. Az egyén bűne az egész közösséget megnyomorítja, az egyén megtérése az egész közösségnek erkölcsi katarzist okoz. Zakeus tette egyben visszaállította az erkölcsi rend sértetlenségében való hitet. Egy megnyomorított, sok igazságtalanságot tapasztalt közösség számára semmi sem nyomasztóbb, mint az a tudat, hogy a bűnösök diktálják a szokásokat és az értékrendet. Ez a felismerés nyomorúságosabb, mint magának a bűnnek a tudata. Zakeus és fügefája a megtérés lehetőségét hirdeti Lukács közösségének és nekünk is. Minden felolvasás után várjuk a történet ismétlődését és folytatását.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu