Osztie Zoltán

Kiút az anarchiából

Kereszténység és közélet

A cím magában foglalja az állítást: jelenleg anarchikus állapotok uralkodnak hazánkban, de azt is vallja, hogy van kiút belőle. Az utóbbi időben már nem szeretem a helyzetértékeléseket, mert mi, keresztények ugyanazt az elkeserítő állapotot elemezzük újra és újra. Egyetértünk a válságjelenségek leírásában, de az igazi téma: a megoldás lehetőségei.

A minap a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) belvárosi csoportjában a Kádár-rendszer magyarországi angol nagykövete tartott előadást. Megdöbbentő volt, hogyan látja hazánkat egy kívülálló diplomata: éppen a lényeget alkotó "részletekben" tévedett. Például abban, hogy az elnyomás évtizedeiben a magyar társadalom cigányellenes magatartásával kompenzálta belső feszültségeit - így látja a brit diplomata. Azt nem érzékeli, hogy a hazaáruló Kádár-rezsim nem adott lehetőséget arra, hogy a kisebbségek helyzete más legyen, mint a többieké, s az ellenállás markánsan a kommunista elnyomás ellen lázadt, bár többnyire csak csöndes formában. Főként a családokban tanulhatta meg a keresztény értelmiség a rendszer hazug, demagóg és primitív uralmát helyesen látni és értékelni. Akkor nem volt még intézményesített cigánykérdés - azzá a liberális manipuláció tette a hírhedt strassburgi eset óta. Volt különbség és probléma korábban is, de "cigányellenességre" alkalom nem adódott...

Mindezt azért mondtam el, hogy lássuk, mennyire torz az ítéletalkotás a magyar állapotokról, és mennyire hamis következtetéseket képesek levonni a statisztikai adatokból, külföldön elterjedt tévképzetekből és előítéletekből. Az első fölháborító és megalázó tényező az ítéletalkotás, amellyel a kívülálló mond véleményt rólunk. Mi miért nem kerülünk hasonló helyzetbe: lenne mondanivalónk az angol társadalom állapotáról. Másrészt mi a kötelességünk azzal kapcsolatban, hogy megváltoztassuk a negatív képet magunkról a világban?! Egyelőre azonban jogos a kritika Magyarországgal szemben.

Nem véletlen, hogy a szociál-liberális kormánynak nincs nemzettudata, családpolitikája, hogy az egészség- és oktatásügyet a teljes anarchia állapotába juttatta, nem támogatja, sőt leépíti a civilszférát, és első intézkedései között megszüntette az országimázs-központot. Az ország eladósodása a legrosszabb évtizedek állapotát mutatja, és egyházellenes, sőt az egyházat tudomásul venni sem akaró magatartása a mindennapi gyakorlat része.

Létezik azonban alternatíva. Befelé és kifelé egyaránt. "A kereszténység megújítja a világot" - mondja a kereszténydemokrata alapelv, s visszhangozta a KÉSZ VI. Országos Kongresszusa (2004. október 15-16.) Melyek a másik út jellemzői:

1. A "búzaszem-törvénynek" megfelelően az elvetett magban benne van az életerő, az élet ígérete. A keresztény üzenet, Jézus Krisztus mindig fiatal, aktuális és a jövő reménye marad a világ számára. Ez hitünk szent titka. Az Eucharisztikus Évben erre különös bizalommal tekintünk. Az igazság szabaddá tesz minket, és akár akarják, akár nem, előbb-utóbb érvényre jut!

2. Mária oltalma különös melegséggel borul az ő országára, hiszen mi az övéi vagyunk, ha tagadásban tévelygő gyermekei is.

3. Létezik egy keresztény társadalmi réteg, amely nem is kicsi, ha a kovász és a só bibliai hasonlatát nézzük, vagy Mindszenty bíboros próféciáját tekintjük, amely szerint egymillió imádkozó magyar megmenti az országot. Ez a közösség - ha valóságos közösséggé válik - társadalmat és történelmet formáló erővé lehet a jövőben.

4. Ezen a ponton találkozik a hit reménye és a konkrét cselekvés szükségessége. Hiteles közösségek képesek vonzani és sugározni, lelki-szellemi központokká válni e hazában. Ezért dolgozik a KÉSZ, ezért munkálkodnak a katolikus oktató-nevelő intézmények, fáradnak egyházi közösségeink, ezért hoz áldozatot a cserkészmozgalom és a szerzetesrendek, valamint a modellt kínáló, a mindennapokban hősiesen élő családjaink.

5. Egyre tágabbra nyílik az olló, egyre markánsabbá válik a különbség a keresztény társadalmi rétegek és azok között, "akiknek nincsen reménységük" (iskoláink erre ékes példát adnak). Nyilvánvaló kötelességünk viszont számot adni reménységünkről élettel és fölkészültséggel, hogy helyt tudjunk állni a társadalmi párbeszédben, értelmiségi vitákban. Fogalmakkal is meg akarjuk vallani a keresztény tanítást. Ezért oktat és nevel a KÉSZ, érvel és buzdít, szélesre nyitja a kapukat, mindenkit hív előadásaira, rendezvényeire, igyekszik beleszólni a társadalmi folyamatokba - sokszor sikeresen. Mindezt nem kenetesen, nem ítéletalkotással, nem a felsőbbrendűség tudatával, hanem mai nyelven, vonzóan és szerényen kell tennünk, fölötte minden politikai érdeknek, csatározásnak és pártharcnak. Mert ezek fölött kell állnia a keresztény örömhír hirdetésének.

6. Minél inkább elveszíti a fiatalok sokasága az értelmességbe, a jövőbe vetett reményét, annál nagyobb a lehetőség, hogy vágyódó lelkét megszólítsuk, és pozitív jövőképet mutassunk. Az a feladat, hogy megtaláljuk hozzájuk az utat, mint ahogy utat keresünk a lakótelepek kiszolgáltatott, manipulált gyermekeihez és családjaihoz, a tönkretett magyar vidék lakosságához.

7. A misszió nélkülözhetetlen eszközei a katolikus médiumok, amelyek színvonalas és a másik oldal figyelmét folytonosan magára vonni képes, mértékadó hangot képviselnek a média züllött világában.

8. Ahol a keresztény közösségek megjelennek, ott rend és élet kezd virágozni. Ez szembeszökővé válik, ha okosan tudjuk megmutatni eredményeinkben a mustármag erejét. A jót, amit teszünk, szóvá is kell tennünk (egymás erényeit, erőfeszítéseit értékelve, dicsérve, sikerei felett érzett igaz örömmel), mert Krisztus ereje bizonyítást nyer a mi gyönge szolgálatunkban is. Vele építkezve kibontakozhat az új haza, az új ország.

(A szerző a budapesti belvárosi templom plébánosa, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke. A szöveg a Szent István Társulat "Haza a magasban" című sorozatában elhangzott előadás írásos változata.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu