Halottak napjára a halál

Három éve távozott Szabó Éva

Veszteségünk évfordulója: pénteken, október 29-én napra pontosan harmadik éve, hogy meghalt Szabó Éva, a Magyar Rádió oly nagyon kedvelt szerkesztő-műsorvezetője. S legendás alakja - tehetjük hozzá teljes joggal -, olyan személyisége, aki már életében fogalommá és mércévé nemesedett. Jellegzetes, az altnál is altabb hangját túlzás nélkül az egész ország ismerte - és hallgatta élvezettel kerek, stilárisan és gondolatokban gazdag mondatait. Tökéletesen illik rá a lengyel költő, Adam Zagajewski verssora: "mértéket keresve talán mértéket alkotsz".

Élete utolsó két esztendejében megtisztelt barátságával. Három ízben vendégeskedhettem különféle műsoraiban, egyaránt jelen lehettem bensőséges ünnepein és egyszerű hétköznapjaiban. Csodáltam naprakészségét, nyugodt derűjét, az ismereteket rendszerbe foglaló olvasottságát. Olykor-olykor felhívott telefonon, és megkérdezte, éppen milyen cikken dolgozom, kinek a verseit fordítom. Ugyanis létfontosságú volt számára a szellemi létezés, a rendszeres és elkötelezett alkotómunka. Ezt saját magától ugyanúgy elvárta, mint a barátaitól.

"Ha valaki annyira szereti az életet, mint én, annak talán hosszú idő jut itt a földön" - mondta egy beszélgetésünk során, alig három hónappal a halála előtt. "Jól megvagyunk együtt / az Isten meg én, / mint ház előtti alkonyi padon, / lábam lóbázva ülök tenyerén" - írta Isten meg én című versében. Hiszen verseket is írt, a saját maga és barátai örömére, pontos érzékkel, nem magamutogatóan. Halálát követően e versek kötetben is megjelentek, Két csillag közt címmel. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyik számára a költészet még az emberi lét elengedhetetlen tartozékának minősül.

Tragikusan távozott, bármiféle előjel nélkül. Halottak napja alkalmából a szülei sírjához igyekezett Hódmezővásárhelyre, amikor frontálisan ütközött egy szembejövő autóval. Azonnal meghalt. "Ha majd mezítláb elmegyek / felhőingben a tér felett, / ha eltűnik az út velem" - szavalta utolsó nyara derekán, a Fészek Klubban rendezett születésnapi estjén. Szüntelen készenlétben élt, rendet tartva önmaga körül.

2001 szeptemberében lakásához közel, egy óbudai kisvendéglőben vacsoráztunk. Arról beszélt, mennyire fájlalja, hogy Hamvas Béla munkássága nem nyert nagyobb teret a köztudatban. Elhatározta, hogy a Petőfi rádióban szokásos éjszakai műsorai egyikét Hamvasnak szenteli. Javasoltam, hogy méltó beszélgetőtársul hívja meg a stúdióba a szerb Sava Babicot, aki Hamvas szinte teljes életművét anyanyelvére fordította, és gyönyörűen beszél magyarul. Éva lelkesen mondott igent. Egy hét elteltével telefonon bediktáltam neki Babic belgrádi telefonszámát, és hozzátettem: sajnos, csak nagyon ritkán fordul meg hazánkban. Éva rávágta: "Nem baj, itt leszünk és megvárjuk."

Három héttel később meghalt. Ez volt az egyetlen olyan ígérete, amelyet nem tartott meg.

Zsille Gábor

Szabó Éva

Sírmegváltás

Sírmegváltással őrzöm nagyanyám,

hogy gyökérkezei megkössenek

a földbe, mert legalább visszafelé

kell valami bizonyosság, hogy én

én vagyok, amíg emlékeim felelnek.

Sosem kerestem, jöttek a keresztek,

hogy hitem és csalódásom fölemeljék,

ahány szög, annyian verték,

nem fontos már, ki sírt és ki köpött le,

csak a nagypénteki ég meghasadt

kárpitja, csak a húsvét harangszava,

csak a gyertyák halottak napján

a temetőben, hogy lássam, nincs már

kereszt sem, melyre maradék életem

még fölfeszülhet.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu