Nem hiszem a halált

Lépteim a földön.

Mérem a világot.

Halottaim őrzöm,

Téli, nehéz álmot.

Elevenné költöm

A dér-valóságot,

Míg magamra öltöm

A mulandóságot.

Gyermekkoromban a halottak napját sokszínű ünnepként éltem meg. Lenyűgöztek a mécsesek imbolygó fényei és az ezerszirmú krizantémok. Emlékszem, kislányként megilletődött fegyelemmel álltam nagyszüleim sírja felett, akiket sohasem láttam. Életük úgy derengett bennem, mint egy olvasatlanul is ismerős nagy regény fejezetei. Olyan regényé, amelynek alakulása sejtettem, tőlem is függ. Szerettem a halottak napját. Onnantól számítva már keveset kellett aludni ahhoz, hogy jöjjön a Mikulás, aki sokszor a fehér csillagos havat is meghozta. De a Mikulásnál is jobban vártam a betlehemi éjszakát, amelynek közelségét szintén a halottak napja jelezte.

Felnőttem. A mesés karácsonyok elmúltak, és az ünnepekről lehullt a gyermekkor bársonyos leple. Hosszú évek óta szülővárosom temetőjében eggyel több mécses ég. Mi pedig a karácsonyi gyertyagyújtásnál eggyel kevesebben vagyunk. A halottak napját súlyossá tette a gyász, a karácsonyt szomorúvá tette a hiány.

A november gyertyái továbbra is jelezték a betlehemi titok közelségét, de a gyermekkori vágyakozást félelem váltotta fel. Ami az őszi hidegben szomorúság lett, az a szenteste fényeinél fájdalom. Sokáig nem tudtam várni a karácsonyt. A hétköznapi gondok és örömök valamelyest betöltötték az űrt. De a csendes éj konokul hallgatott. A születés ünnepe a halálra mutatott. Csillogása üres lett, és az érkező istengyermek alakját eltakarta a novemberi köd. Nem értettem a születést, mert nem értettem a halált. És nem értettem a halált, mert addig nem értettem a születést. Titkukat ma sem tudom. De egy novemberi éjszakán mégis megfordult az irány. Más tartalommal ugyan, de visszaállt a gyermekkor rendje. A halottak napja ismét a karácsonyra mutatott. A két ünnepet ekkor fontam össze örökre. Azt hiszem, így váltam igazán szereplőjévé a nagy regénynek. Amit a mécseseket gyújtó kislány csak sejtett, az bizonyossággá változott.

Mert továbbírni a történetet azt is jelenti, továbbviszem halottaim hitét. Szembenézni a halállal azt is jelenti, igent mondok az életre. Hinni a születésben azt is jelenti, bár elfogadom, de nem hiszem a halált.

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu