Hittel a tudományért

Beszélgetés Rosta István történésszel

Iskolateremtő munkásságáért, tudomány- és technikatörténeti kutatásaiért a közelmúltban Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki Rosta Istvánt, a történelemtudomány kandidátusát, tanszékvezető főiskolai tanárt. A Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Kara Természettudományi Intézetének igazgatója Széchenyi professzori ösztöndíjasként Magyarország technikatörténetének harmadik, bővített kiadásán dolgozik, jelenleg Jedlik Ányos életét kutatja. Nemrég a KÉSZ kaposvári csoportjának rendezvényén hallottuk, ahol istenhívő tudósokról elmélkedett. Mit gondol hit és tudomány viszonyáról - kérdeztük először Rosta Istvántól.

- A tudománytörténet sok hívő tudós embert tart számon. A Nobel-díjasok között ilyen például Heisenberg, Albert Schweitzer, Szent-Györgyi Albert. Albert Schweitzer hosszú évekig töprengett azon, hogy tudná megfogalmazni filozófiájának lényegét. Emlékirataiban az áll: egy hajóút alkalmával jött rá a nyitjára. "A vasajtó nyikorogva engedett " - írta. Kitárult előtte a világ, s rádöbbent: filozófiájának lényege: az élet hódolatteljes tisztelete. Ebben benne van az emberi élet, a méltóság, de a növényi, állati élet megbecsülése is. Ezért vállalta, hogy maga mögött hagyva az európai civilizációt, elmegy Afrikába, és Gabon őserdeiben gyógyítja a legelesettebbeket. Filozófus, orgonaművész és protestáns lelkész volt már, amikor elkezdte orvosi tanulmányait. Ekkor jött rá: az élet hódolatteljes tiszteletét csak akkor tudja megvalósítani, ha a legszegényebbek közé megy gyógyítani. A harmincéves filozófia- és teológiaprofesszor beült hát diákként az egyetemre. Az egyik karon oktatott, a másik karon anatómiát tanult.

Szent-Györgyi Albert életművéből mi ragadta meg leginkább?

- Hogy milyen markánsan hívja fel a figyelmet a környezet megóvására. Azt mondta: ha egy halat kiveszünk a vízből, bármilyen gyönyörű mezőre visszük is, az a halnak rossz környezet. Ha egy nyulat vízbe dobunk, az meg annak nem jó. Szent-Györgyi szerint egyébként az élő szervezet képes az alkalmazkodásra, még az is elképzelhető lenne, hogy az emberi szervezet úgy alakuljon át, hogy a dohányzás ne károsítsa, csakhogy ehhez évmilliók kellenének.

Hogyan indult Kaposváron a KÉSZ, amelynek Ön volt az első elnöke?

- A KÉSZ megalakulásának egyik ihletője az volt, hogy a háború előtt az országban számos helyen működtek katolikus körök. Ezek szellemi újraélesztése volt a cél, azzal gazdagodva, hogy a KÉSZ ökumenikus lett. Neves előadókat hívtunk meg, emlékszem például Korzenszky Richárd bencés atya előadására, aki Mécs László költészetéről beszélt lebilincselően.

Kaposváron Ön az egyik fő szorgalmazója annak, hogy neves tudósok emléktáblát kapjanak...

- Somogy is sok tudóst adott az országnak, igaz, ezek a kutatók nem minden esetben kapták meg az őket megillető elismerést. Ezért tekintem szívügyemnek, hogy táblákkal is ápoljuk emléküket. Táblát kapott már Kajtár Márton vegyészprofesszor, Nyíri Tamás teológusprofesszor, Földváry Béla gimnáziumi tanár és Vukov Konstantin vegyészprofesszor. Most tárgyalunk a megyei önkormányzattal, hogy Gigében a református templom falán helyezzünk el egy iker emléktáblát. Itt élt ugyanis Császár István református lelkipásztor, aki harminc évig volt a környező települések lelkésze, és ebben a faluban született fia, Császár Elemér fizikusprofesszor.

A Somogyi Tudósklub elnökeként mit gondol, lesz-e valaha a kultúrával és az oktatással együtt a tudomány is stratégiai ágazat Magyarországon?

- Jóllehet a GDP-ből a tudományra fordított összeg elmarad a nyugati államokhoz képest, az elmúlt években egyre több pénzt szántak kutatási célokra. A Nemzeti Kutatásfejlesztési Programnak köszönhetően az elmúlt két év alatt tizenkétmilliárd forintot fordítottak a tudományos élet, a kutatásfejlesztés és a műszerezettség javítására. Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondta nemrég: a magyar tudomány viszonylag kevés pénzből ér el jelentős eredményeket, azaz igen jó hatásfokkal dolgozik. Szerintem nem baj az, ha a kutatók egy időre Nyugatra mennek, a veszély az, ha csak sok-sok év múlva térnek vissza, vagy vissza sem jönnek hazájukba. Úgy vélem: ha a tudományfinanszírozásnak az előző években kialakult tendenciája folytatódik, akkor megáll a szürkeállomány kivándorlása. Szent-Györgyi Albert egyik magyarországi látogatása során azt mondta: azt kívánja Magyarországnak, hogy legyen a tudományban igazi nagyhatalom. Legyen olyan nagy, amilyen nagy csak lehet egy kis ország.

Bízom abban, hogy egyszer így lesz.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu