|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Udvardi Erzsébet szakrális festményei Tihanyban "A héten ismét megnéztem Udvardi Erzsébet kiállítását a tihanyi bencés apátság kőtárában. Most értettem meg igazán, hogy a művésznő mennyire elmélyült a költő ihletet adó soraiban" - telefonálta egy orvos ismerősöm, akivel a kiállítás emlékezetes megnyitó ünnepségén is találkoztunk. Igaza van, vannak kiállítások, amelyek művészi értékét megközelíti - vagy talán növeli is - belső mondanivalójuk. Ezt a belső mondanivalót, ezt a lélektől lélekig vezető utat keresi és találja meg művészi alkotásaiban Udvardi Erzsébet. Mostani, szeptemberig látogatható kiállításán főképpen Weöres Sándor édesanyja emlékére írt versciklusának hittel teli gondolatait formálta képpé.
A kiállítás megnyitása Szent Benedek, Európa védőszentje ünnepén Mária köszöntése is volt, és Mária tekint ránk a művészi festményekről. Újból nézve a képeket, vagy visszagondolva egy-egy ecsettel megörökített jelenetre, szinte felidéződnek a kiállítást megnyitó Korzenszky Richárd bencés perjel beszédének mondatai. "A középkori ikonok világa köszön vissza Udvardi Erzsébet képein, ahol az innen és a túl, az isteni és az emberi szervesen eggyé válik. ... Ezeken a képeken mindenki jön valahonnan és megy valahová. Illetve kap valamit. Mit jelent ez? ... Odafordulást a Hatalmashoz, és ajándéknyújtást a szegényeknek. Emberivé válik ezeken a képeken az embertelen világ. Lakhatóvá válik a sokszor oly nehezen lakható világ. Az elaljasult ember számára szükség van az ajándékra. Az elaljasult ember számára szükség van az önmagába tekintésre, a megtérésre, az átalakulásra. Fényre, fényre, átlényegülésre. Mert mindannyian jövünk, és mindannyian megyünk... Meglátjuk-e a fényt?" A kiállítás, amelyen oly mélyrehatóan talál egymásra a tiszta szó és a tiszta fény, szeptember 1-jéig tekinthető meg a tihanyi bencés apátság kőtárában. Schelken Pálma
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|