Könyvekről

G. K. Chesterton: Önéletrajz

Két évszázad fordulóját ívelte át a csodálatos angol író élete, akit a könyv előszavában így jellemez Zsille Gábor: "...szellemes esszéista, nagyhatású előadó, félelmetes vitapartner". E késő középkor óarany gondolkodását asszimiláló szellem számos olyan tulajdonsággal rendelkezett, amely képes volt ennek a századfordulónak - a XIX. és XX. századnak - mélyreható jelenségeit, szellemi, lelki, történeti - és nem legutolsó sorban a nagy változásokban útját kereső teológia terén analizálni. A kapitalizmus és a marxizmus tengeri kígyóként szorongatta és szédítette a fölkészületlen korszellemet, a társadalmi létet és gondolkodást. A Bergyajev megidézte "Új középkor" szellemi lehelete idézetlenül is körüllengi ezt a nagyszerűen gazdag életképet. Életében (1874- 1936) megjelent utolsó írása ez a komoly szellemi azonosulást kívánó önéletrajz. "Az aranykulcsos Isten" című fejezetben találjuk a talán legjellemzőbb vallomást: "Csupán egyetlen krédót találtam, amely nem elégedett meg egyetlen igazsággal, hanem azt az Igazságot kereste, amely milliónyi igazságból áll, "és mégis egy", és idézi a szintén katolikus hitre tért kortársát, Patmore-t: "Isten nem végtelen: ő a végtelen és a véges szintézise".

Paradoxonjait meggyőzően hitelesíti - sokoldalú tudása mellett - sajátos öniróniája: "Azt, hogy mi is vagyok, nem tudom pontosan, abban azonban szentül hiszek, hogy legnagyobb része az én hibám". Anglia a hagyományok földje, s ezt híres arisztokráciája sugározta. Az a jellem, amit ő örökölt, szélesebb perspektívákra terjesztette ki szemléletmódját, amelynek legszemléletesebb példája az Orthodoxy (Igazságot!) című műve, s az a hála, amellyel szüleit illeti: "...érzékeny büszkeséggel kerülték az arisztokrácia utánzását". Egész lényét áthatja az igazsághoz való föltétlen ragaszkodás, de ezt sajátosan ötvözi az a belső érzékenység, amely életet, érzelmeket vitt a gondolatokba, elkerülve azt, amit már Prohászka is vallott, az "intellektualizmus túlhajtásait". "Agyunk hátsó fertályában a saját létezésünk feletti csodálkozás elfeledett lángja lobog... A lényeg az, hogy egész létezésem hatalmában tartotta a képzelet burjánzása". Áthatotta őt az a régi meggyőződés, hogy a "bölcsesség kezdete a csodálkozás", az ő megfogalmazásában "a semmihez képest a bármi is csodálatos".

Hitét és magatartását, belső világrendjét világítja meg, amit az istenhit alapjairól ír: "A költők, még a pogány költők is, csak akkor képesek hinni közvetlenül a természetben, ha közvetve hisznek Istenben". A teizmus és az ateizmus viszonyát a többi között ezzel a megjegyzéssel világítja meg: "A feleségem, amikor megkérdezik tőle, hogy ki térítette meg a katolicizmushoz, mindig azt feleli: "Az ördög." Igen, a misztérium iniquitatis is valamiképpen Istent szolgálja, működése ezért titok... Koordináta-rendszere voltaképpen oly természetesen bontakozik egy sokdimenziós gondolatrendszerré, hogy az elmúlt évszázad gondolkodóira rendkívüli termékenységgel hatott. Paradoxonjai nemcsak híressé, de tanulságossá is tették működését. Olyan világszemléletet sugárzott, amely a relativitás kezdődő hullámverésében utat nyit az ideológiák harcai közepette, és fölcsillant egy újszerű reményt: "...semmi sem a lassú és fokozatos evolúciós görbe mentén halad, hanem az életben és halálban benne van a katasztrófa bizonyos összetevője, s ez a csoda rettenetét hordozza". Igen, ez az életszemlélet túlmutat a bontakozó ideológiákon, a bevallott és bevallatlan totalitarizmusokon. Tanulság a jelennek és jövőnek ez a nagyszerű panoráma.

(Budapest, 2002, Szent István Társulat)

Dékány Endre

Mihelics Vid életműve

Frenyó Zoltán filozófiai író sok tanulmánya után most 280 oldalas kötetben foglalta össze mindazt, amit Mihelics Vid életművéről tud. Mindez a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség jóvoltából közös kincsünk lehet. Lapunk olvasóinak szinte "házi feladat" lehet megismerése, mert Mihelics Vid (akiről sokan tévesen gondolják, hogy papi ember volt) élete utolsó évtizedeiben e lap munkatársa volt és a Vigilia főszerkesztője is. Az 1899 és 1968 közötti életmű mindenekelőtt a katolikus társadalmi tanítás avatott képviselőjeként mutatja be Mihelicset. "Az ember foglalkoztatta, mégpedig az eleven és teljes ember, szellemi és testi mivoltában, különféle megnyilvánulásai, gazdasági, erkölcsi, jogi, társas viszonyai között."

Szociológusként vizsgálta, professzorként tanította, mindig katolikusként értelmezte, újságíróként és politikusként igyekezett hatni boldogulására. 1934 és 1940 között a nagy múltú Katolikus Szemlét szerkesztette 1947 és 1949 között a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője volt, 1950-től pedig kizárólag a katolikus sajtó lehetett katedrája, szócsöve. Akkor is megtalálta a módját, hogy ..... körben tovább tanítson, közvetítse a keresztény szellemiség modern nyugati gondolatait. Voltak évek, amikor csak Mihelics Vid cikkei, Eszmék és tények című rovata közvetítette ezt a hazai sajtóban.

A kötet minden olvasónknak melegen ajánlható már csak azért is, mert Mihelics Vid gazdag életműve sajnos már csak a hetvenes éveiben járó nemzedék emlékezetében élhet. A harmincas években kibontakozó keresztény társadalmi reformtörekvésekben vitt szerepe még az idős nemzedék számára sem közvetlen élmény. Frenyó Zoltán gondoskodott arról, hogy dokumentumok, fényképek tegyék teljessé az anyagot, de főleg Mihelics Vid írásaiból nyújtson egy értékes csokorra valót. Mihelics munkásságának bibliográfiája pedig az újságcikkekig bezárólag öleli fel az írott életművet.

A kötet tanulmányozói rátalálnak majd a számukra legfontosabb tanulságokra. Magam legfontosabb és legidőszerűbb vonásainak érzem szociális gondolkodását. De nemcsak a szociális kérdés kezelésében, nem is csupán abban, hogy nem sajnálta az időt és fáradságot a modern európai keresztény szellemiség értékeinek keresésétől. Optimizmusát tartom talán a legidőszerűbbnek. Halála előtt közvetlenül írta utolsó cikkében, mintegy szellemi végrendeleteként: "Mint minden születésnek, ennek az új keresztény korszaknak is megvannak a fájdalmas vajúdásai: mutatja az a válság, amelyen átmegy a kereszténység. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy éppen ez a mostani ember érett meg először arra, hogy Krisztus üzenetét a maga valójában felfoghassa."

(Frenyó Zoltán: Egy magyar katolikus gondolkodó, Budapest, 2002, METEM)

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu