Szent Adalbert-érem

Kereszténydemokrata politikusok kitüntetése

Paskai László érsek augusztus 15-én az esztergomi bazilikában az egyházmegye újonnan alapított kitüntetését, a Szent Adalbert-érmet adományozta három magyar közéleti személyiségnek és egy német professzornak. Az itthoni kitüntetettek három kereszténydemokrata politikus: Harrach Péter országgyűlési képviselő, volt szociális és családügyi miniszter, Semjén Zsolt országgyűlési képviselő, volt egyházügyi államtitkár, Latorczai János országgyűlési képviselő, volt ipari miniszter. Rajtuk kívül Hubert Buchinger, a passaui egyetem professzora kapta meg az egyházmegye védőszentjéről elnevezett kitüntetést.

Az Esztergom-budapesti Főegyházmegye idén tavaszszal alapította az új kitüntetést, arany és ezüst fokozattal, melyet évente ítélnek oda olyan civileknek, akik kiemelkedő tevékenységet fejtenek ki a főegyházmegyében az egyházért. Az érsekség különböző intézményei - plébániák, oktatási intézmények tehetnek javaslatokat, s ezeket az érsekség pasztorális tanácsán belül alakult bizottság értékeli, és terjeszt fel a prímásnak egy szűkebb névsort. Az érmek odaítéléséről e javaslat figyelembevételével, az egyházmegye vezetője szuverén módon dönt.

Idén négy aranyérem mellett egy ezüstről is döntés született: a kedvezményezett, Tóth János jogtanácsos, aki a rákoshegyi plébániáért végzett munkájával hívta fel magára a figyelmet. Az arany fokozattal kitüntetett három magyar közéleti személyiség az elmúlt kormányzati ciklusban és korábbi pályájuk során egyaránt sokat tettek az egyházmegyéért.

Kevesebb segély, több saját erő

Harrach Péter a kitüntetés indoklása szerint szociális és családügyi miniszterként a hátrányos helyzetű családokért végzett munkájával maradandót alkotott. "Gyengeségeim hosszú sorában a kitüntetések utáni vágy nem az első helyen szerepel. Az éremnek mégis örülök, nemcsak azért, mert nagy megtiszteltetés, hanem mert viszszajelzés. Annak bizonyítéka, hogy nem csak magam gondoltam, jó úton járok" - nyilatkozta lapunknak a volt miniszter.

Az elmúlt négy évben a polgári kormány intézkedései a családokra épülő társadalmat szolgálták. A kereszténydemokrata alapelveknek megfelelően arra törekedtek, hogy a nehéz helyzetben lévő családokat ne megalázó segélyezéssel támogassák, hanem olyan konstrukciókkal, amelyek önerejüket is felélesztve emelik ki őket nehéz helyzetükből.

A normatív támogatás mellett a Harrach vezette minisztérium nagy figyelmet fordított a pályázati rendszerre, amely azokat az egyházi és civil közösségeket támogatta, amelyek tevékenységének profilja a rászoruló családok segítése. Nemcsak a szegénység csökkentése, hanem a házasságra való felkészítés, illetve a családi funkciók erősítése is céljuk volt.

"Nagyon fontosnak tartom - mondta a korábbi miniszter -, hogy a kormányzati pozícióba került politikusok figyeljenek a közösségekre, és az embert ne csupán mint individuumot, hanem mint közösségek tagját - család, egyház, nemzet - is szemléljék. Mióta nem vagyunk kormányon, munkatársaimmal együtt az új helyzetünkben is ugyanezt próbáljuk képviselni, csak más eszközökkel."

Ellenzékben, a Fidesz frakció szociális kabinetjének vezetőjeként Harrach Péter azt tartja feladatának, hogy ha az új kormány a jól bevált és sokak által támogatott útról letér szociál- és családpolitikájában, akkor azt rögtön szóvá tegye. Úgy érzékeli, hogy a Medgyessy-kormány intézkedései mögött nincs átgondolt társadalompolitikai cél, s ennek következtében növekedni fog a nem munkajövedelemből, hanem segélyekből élők száma.

Hatásosan, eredményesen, tiszta szívvel

Semjén Zsolt a kitüntetést az egyház és a társadalom kapcsolatának javára végzett államtitkári tevékenységéért kapta.

Az egyház javát igazán az szolgálhatja, aki benne és érte él, aki érzi az egyház rezdüléseit, gondját, örömét. Semjén ilyen ember. S politikai pályája is szerencsésen alakult. Nem hagyott ki ugyanis egyetlen lépcsőfokot sem. A közéleti tevékenységet önkormányzati képviselőként kezdte 1990-ben, majd a második választási ciklusban parlamenti képviselőként folytatta, s legutóbb már kormányzati feladatot kapott, az egyházi kapcsolatok államtitkárságát vezette. S mindvégig képviselőtestületi tagja volt a budai Margit körúti ferences plébániának, és ma is az.

Önkormányzati képviselőként a budai II. kerületben tanult bele az egyház érdekeinek eredményes képviseletébe. Ma is büszke rá, hogy a kilencvenes évek elején sikerült az egyház számára visszaszereznie a Tövis utcai iskolát, amely egykor az orsolyitáké volt, ma pedig a ferencesek vezetik. Személy szerint ez azért is fontos volt számára, mert ezen épület falai között volt kisdiák, mikor az még állami iskola volt. Most pedig saját gyermekei koptatják az épület küszöbét, az egyházi iskoláét.

A KDNP parlamenti képviselőjeként 1994 és 1998 között az egyházakkal foglalkozó bizottságban tevékenykedett, és immár országos szinten sokat tehetett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért. 1998 és 2002 között pedig kormányzati perspektívából tette ugyanezt. Mondhatnánk rá, "együgyű". Az. De azt az egy ügyet hatásosan, tiszta szívvel és eredményesen képviseli. S ne feledjük, az egyház szolgálata a nemzet szolgálata is egyben. Hiszen mindaz az érték, amelyet az egyház őriz és közvetít, mindannyiunk javát gyarapítja.

Saját egyházközsége, saját egyházmegyéje (Esztergom-Budapest) mindennapi életében osztozva tehetett szert Semjén Zsolt olyan bizalmi tőkére, amelyre munkája során valóban támaszkodni tudott, s e bizalmi tőke segítségére is volt olyan időszakokban, amikor a kormányban az államtitkárnak nehézségei támadtak.

Államtitkári működése során országos és nemzetközi jelentőségű események kezdeményezője és alakítója lehetett. Soha nem gondolta volna, hogy a kormány nevében ő adhatja az egyház tulajdonába a budapesti Szent István-bazilikát vagy a Mátyás- templomot, amelyek addig állami, illetve fővárosi tulajdonban voltak... Nemzetközi vonatkozásban pedig valóban világraszóló, igazi egyháztörténeti esemény volt, hogy aktív közreműködésével megtörténhetett, amire ezer év óta nem volt példa: a konstantinápolyi pátriárka 2000. augusztus 20-án szentté avatott egy katolikus szentet, a mi Szent István királyunkat. Legbüszkébb azonban a nemcsak általa "magyar modellnek" nevezett egyházfinanszírozási struktúrára, amely - Semjén szerint - kormányzati ciklusoktól függetlenül kiszámítható alapokra helyezte az egyházak anyagi egzisztenciáját.

A prímási városért

Latorczai János Esztergom és körzete országgyűlési képviselője volt az elmúlt kormányzati ciklusban, most pedig Komárom-Esztergom megyei listáról bejutott ellenzéki képviselő. A Szent Adalbert-érem odaítélési indoklásában ez olvasható: "Képviselőként, a prímási székvárosért végzett kimagasló tevékenységéért".

Az Antall-kormány egykori ipari minisztere sem a kommunizmus bukása után fedezte fel a maga számára az egyházat. A nyolcvanas évek közepétől a mai napig a budai vízivárosi Szent Anna-plébánia képviselőtestületének tagja. Esztergomi képviselőként sokat fáradozott azért, hogy a kommunista évtizedekben méltánytalanul és tudatosan elhanyagolt prímási város rangját, fényét és az ország életében betöltött fontosságát visszakapja. Kedvező időszak volt erre a magyar keresztény államiság millenniumának időszaka. A város valóban látványosan megfiatalodott, visszakapta a Dunán átívelő hídját, tatarozták templomait, gyarapodtak, megszépültek iskolái, köztük katolikus iskolái is, stb. A magyar katolicizmus fellegvára ma már végre olyan állapotba került, hogy az embernek nem kell szégyenkeznie, ha egy külföldit kell elkísérnie. Természetesen mindaz, ami egy választókörzetben történik vagy nem történik, nem mind a képviselő munkájának eredménye vagy sikertelensége, de személyétől egyáltalán nem független. Latorczai János munkásságát Esztergom és az érsekség értékeli, amit a magas egyházi elismerés is igazol, valamint a választási eredménye is. Most tavasszal kis különbséggel kerekedett csak föléje a szocialista színekben induló dorogi polgármester.

A választások alakulása egyben ki is jelölte Latorczai János mostani feladatát. Ellenzékből segíteni azoknak a prioritásoknak töretlen érvényesülését, amelyek az előző kormány idején magától értetődők voltak. Mit jelent ez konkrétan? Az esztergomi választókörzetnek két nagy települése van, a 27 ezer lakosú Esztergom és a 18 ezer lakosú Dorog. A körzet számára mozgósítható pénzforrásokat kétféleképpen lehet hasznosítani. Szigorúan lakosságarányosan, vagy pedig úgy, hogy a demográfiai viszonyok mellett a történelmi és nemzeti szempontokat is figyelembe veszik. Latorczai ez utóbbinak a híve. Természetesnek tartja, hogy Esztergom többet érdemel a város mai lélekszáma szerinti arányos összegnél. Egyrészt, mert történelmi igazságtalanságok érték, évtizedekig nem fejlesztették, büntették "klerikális" múltja miatt, másrészt, mert Esztergom csak egy van, melynek jelentősége messze túlnő a körzet vagy megye határain. És meggyőződése, hogy a környék - beleértve Dorogot is - akkor gyarapszik igazán, ha Esztergom magára találásában folyamatosság tapasztalható. Fél azonban attól, hogy a jelenlegi kormány alatt sérülni fognak Esztergom érdekei. Eltökélt szándéka tehát, hogy Esztergomért és egész körzetéért ebben a szellemben tevékenykedik a jövőben is. Szent Adalbert, az egyházmegye társvédőszentje és az újonnan alapított kitüntetés névadója segítse őt ebben.

A Szent Adalbert-érem arany fokozatában részesült negyedik kitüntetett, a bajor Hubert Buchinger professzor az esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskola támogatásában szerzett érdemeket. Fáradozásainak köszönhető, hogy immár erős nemzetiségi képzés folyik az esztergomi főiskolán, valamint hogy magyar diákok részképzésen vehetnek részt a passaui egyetem keretében működő testvérintézményben.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu