Élet és liturgia

Szent István, légy védelmezőnk!

A tridenti zsinat (1545-63) 1562 februárjában egy bizottságra bízta a misekönyv elkészítését. De ez a munka csak évek múlva készült el a zsinat befejezése után. Így az új Római Misekönyv (Missale Romanum), az V. Piusz pápa-féle kiadás csak 1570-ben készült el. A tridenti zsinat határozatait Oláh Miklós esztergomi érsek az 1564. évi nagyszombati zsinaton ünnepélyesen kihirdette, de az újításoknak csak Pázmány Péter tudott komoly erőfeszítések által öt zsinat tartásával érvényt szerezni. Ezek közé tartozott az is, hogy az 1630-ban Nagyszombatban tartott zsinaton kijelentették: átveszik az új misekönyvet. Azt kérték VIII. Orbán pápától, hogy a magyar szentek ünnepeit megtarthassák. A pápa ezt 1632-ben meg is engedte. Egyesek szerint már ekkor, de biztosan csak XI. Ince pápa rendelte el, hogy Szent István király ünnepéről az egész egyház megemlékezzen.

Ebből adódott az a furcsaság, hogy az előbb említett Római Misekönyv szeptember 2-án, a VI. Pál pápa kiadásában megjelent (1970) pedig augusztus 16-án, mennyei születésnapját követő napon emlékezik meg első szent királyunkról. Népünk pedig sírjának felnyitása napján (1083. augusztus 20.) ünnepli őt.

Heteken keresztül a szentmise könyörgéseivel foglalkoztunk. Általánosságban elmondhatjuk, hogy keresztény életünk sokféle kérését terjesztjük az Úr elé. A felajánló és az áldozás utáni könyörgések gondolatvilága már sokkal meghatározottabb, a helyzetük miatt.

A szentekről szóló misék könyörgései azért szépek, mert kapcsolatot találnak a kegyelem és a szent elkötelezettsége között. Mindig utalnak földi tevékenységére, hősi tetteire, amelyek alapján van bátorságunk segítségüket és oltalmukat kérni.

Szent István királyunk ünnepének első könyörgése megegyezik mindkét Misekönyvben és a saját magyar misékben. Csak a fordítás bővül az idők folyamán. Szunyogh Xavér bencés atya szóról szóra fordítja: Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy Egyházad kiérdemelje, hogy Szent István hitvallód, aki király korában a földön terjesztette, a mennyben dicsőségesen védelmezze. Még az új Misekönyv megjelenése előtt (1969) készült a hívek számára az Új Magyar Misekönyv, amely költői módon fogalmazza meg a magyar egyház kérését: Istenünk: te a hitvalló Szent István királyt a földön országunk koronájával ékesítetted, és szentjeid közé emelted a mennybe. Ő volt a szent hit terjesztője Pannóniában; add meg, kérünk, hogy az égben védelmezője legyen Egyházadnak. Mindkét könyörgés a szent király földi tevékenységét magasztalja, de ennek elismerése jogot formál kérésünk meghallgatására: védelmezőnk legyen a mennyben. A ma használt Misekönyvben ez utóbbi fordítás került felhasználásra, jelentéktelen változtatással.

Más felajánló könyörgést használt és használ az egyetemes egyház és a mi magyar egyházunk. Kifejezetten kéri a miséző pap, hogy Szent István közbenjárására ez az áldozat védjen meg minket a gonosz (ellenséges) cselvetéstől, és jutalmul adja meg az örök életet. A kettős gondolat - a védelem és a jutalom, a bizalom és a hit - énekeinkben és imáinkban számtalanszor visszatér.

Az áldozás utáni könyörgésben Szent István szolgálatát állítja egyházunk Urunk elé: aki tanítása által elvezetett a sötétségből az igaz világosságra. Utalás Szent Pál apostol efezusiakhoz írt (4,17-24), a szentleckében hallott szavaira, aki elénk állítja a pogány felfogás sötétségét a krisztusi tanítás világosságával. Számunkra csak ez az út járható, mert ez vezet el az örök életre.

Nem lenne teljes a könyörgések bemutatása a prefáció nélkül. Ugyanis visszatérnek a mise olvasmányában (igazság útja, hajnali pirkadás), a szentleckében (levetni a régi embert) és az evangéliumban szereplő tanítások (kősziklára építeni országot és életet).

Egész magyar történelmünkön átragyog a szent király alakja, és minden kor kérését tolmácsolja az ünnep első vesperásának Magnificat antifónája: Üdvöz légy, Szent István király, néped áldott reménye, üdvöz légy, hitünk tanítója és apostola: általad kaptuk a krisztusi hitet, hogy általad nyerjünk Krisztusban üdvösséget; könyörögj népedért, imádkozzál papokért, hogy országodból senki el ne vesszék!

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu