A papírkosár rejtelmei

Természetes velejárója az életnek, hogy a családban megoszlanak a házimunkák. Lelkem legmélyén tudom, hogy feleségemre munkahelyén sokkal tetemesebb súlyok nehezednek, mint rám. Ezt neki a világ minden kincséért sem vallanám be, de néma beismerése, hogy egyet-mást igyekszem elvégezni.

Szeretek például vásárolni. Ődöngeni a polcok körül, szemlélődni, ezt-azt a kosárba helyezni. Akad köztük teljesen hasznavehetetlen is, szemüveg nélkül nem mindent tudok elolvasni. Lelkesedésem a pénztárig tart. Ott lelohad.

A főzés bajnokának tartom magam. A repertoárom szűkös, az ötleteimet azonban bármelyik háziasszony megirigyelheti. Családomban ugyan nem feltétlenül találok megértésre. "Ez mi akar lenni?" Feleségem és fiam ilyen és hasonló kérdéseit az ízlés hiányának tulajdonítom.

Porronggyal törölgetni a lemezeket. Ez egyik legkedvesebb ténykedésem. Sosem akkor, amikor felszólítanak rá, az szabadságom szándékos korlátozása.

Szerencsém van, takarítanom nem kell, viszont lelkesen mosogatok. Apróbb-nagyobb hiányosságokkal, viszont meleg vízben, ami jobban tisztít.

Egyvalami van, amitől irtózom. A papírkosártól, amely minden áldott nap kiürítésre vár. Nem tudom, hogy van ez. Mintha egy manó űzne velem rossz tréfát. Előbb kristályvizes üvegek sorakoznak benne. Aztán a résekbe reklámokat tömök. Tömérdek reklámot, melyek vagy az újságokba dugva érkeznek, vagy borítékokban, nevemre szólóan. Némelyik rendkívül csábító. Szőrtelenítő krém. Kipróbálnám, de borotválkozni szoktam. Fantasztikusan olcsó élelmiszer-kínálat. Tőlünk negyven kilométernyire A benzinköltséggel elenyészik a különbség.

Régebben a kristályvizes üvegeket visszaváltották. Aztán elkövetkezett az az idő, amikor némelyiket igen, a másikat nem. Manapság a nem győzedelmeskedik. Kényelmes és ártalmas megoldás. Emitt a lelkünket szennyezzük, amott a környezetünket. Nincs menekvés. Előbb-utóbb elönt bennünket a szemét. Szólni nem érdemes, hiszen a lélek- és környezetvédelem szakembereire senki sem hallgat.

Élőlények tűnnek el. Holt állatok ezreit veti partra a szenynyezett tenger. Gyerekkoromban kék volt a Duna és a Balaton. Üvegben árulták a kristályvizet, senki sem nézett rám undorodva, ha visszaváltandó üvegekkel mentem vásárolni.

Állítólag évről évre többet tudunk a világról. De ha ez sokáig így megy, hatalmas ismereteinket egy szemétdombról gyűjtjük, amelyet mi növelünk napról napra, óráról órára, percről percre.

(r.l.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu