A guadalupei kép rejtélye

Bár a modern technika egyre többet árul el az indián Juan Diego által 1531. december 12-én, az indiánköpenyére festett kép rendkívüli tulajdonságaiból, számos szakértői vizsgálat ellenére megmagyarázhatatlannak tűnik az alkotás. 1936-ban a Mexikóban dolgozó Fritz Hahn professzor a képből két rostszálnyi mintát vett - egy pirosat és egy sárgát -, majd szakértői vizsgálatra Németországba vitte. Ott Richard Kuhn Nobel-díjas professzor a Kaiser Wilheilm Intézet kémiai kutató részlegének igazgatója arra a következtetésre jutott, hogy a rostszálak semmilyen ismert színezőanyagot, sem ásványi, sem növényi, sem emberi, sem pedig szintetikus eredetű festéket nem tartalmaznak. 1951-ben egy Salinas Chavez óriási nagyítással vizsgálva a képet a Szűzanya jobbszemének pupillájában egy férfialak felső testét vélte kirajzolódni. Értesítette Rafael Laviognet Torija sebészt, aki - 1956 és 1958 között - öt alkalommal is tüzetesen megvizsgálta a képet. A témáról írt beszámolója leszögezi: A Guadalupe-i Szűz személyében a modern optika legújabb törvényeinek megfelelően egy szakállas férfi felső testének képét fedezhetjük fel. Úgy tűnik, hogy a szem lefényképezte a találkozást. Továbbá a szaruhártya görbülete is meglepő módon élethű. A felsőtest képe a fényképészet és az optika törvényeinek megfelelően szintén kissé deformált - állapítja meg a kutató. Összességében úgy tűnik, hogy a Juan Diego indiánköpenyére festett alkotás megörökítette és lefényképezte Szűz Máriát abban a pillanatban, amikor maga az indián tükröződött viszsza a Szent Szűz szemében. Dr. Jorge Alvarez Loyo neurológus szerette volna rekonstruálni a helyszínt, és lefényképezni a két szereplőt, - Szűz Máriát és Juan Diegot - helyettesítő személyeket. Egyetlenegyszer sikerült is megtalálnia a szereplőknek azt a beállítását, amelyben az eredeti kép megfoganhatott. A legfrissebb tanulmányokban a kutatók a festmény alatti rajz vagy vázlat hiányára hívták fel a figyelmet, míg a későbbi retusálások jól fellelhetők rajta. Mindenekelőtt a kép alapjául szolgáló indiánköpeny nem lett preparálva. Márpedig ezen eljárás nélkül a szövet rendszerint húsz éven belül tönkremegy. A köpeny konzerválódásának ténye a mexikóiak számára mindig is csodát jelentett. 1975-ben dr. Eduardo Turati beszámolójában más megfigyeléseket is közölt: ott ahol az elöregedés miatt a szövet megsérült, a szín beivódott az indiánköpeny hátsó rostjaiba. Maga a kép tehát átjárja az egész szövetet. Végül 1979. május 7-én Serna Callahan professzor és Jody Brant Smith a képet infravörös sugárzás alá vették. A negatívokon feltűnnek a különböző korszakokban az ismert festékszínekkel és arannyal készült retusálások, ám ezek mind megrepedeztek az idő múlásával. Összességében minden későbbi ráfestés látható, de az első eredeti réteg megléte megmagyarázhatatlan. A meleg klíma ellenére a Szűz fátylának kékeszöld színe sértetlen maradt. Az arc színeiben megtalálható az európai és indián bőrszín is, a sötétszürkétől a világosfehérig. A szem és a haj fekete színe továbbra is rejtélyes. A kép köré védőburkot helyeztek, ám megesett, hogy annak tisztítása közben a köpeny sarkára sósav csepegett. Ennek nyoma meglátszik a kép bal felső sarkán, ám a maró sav hatására a köpeny anyaga mégsem ment tönkre. 1921. november 14-én 10.30 órakor Luciano Perez egy virágcsokrot helyezett el a bazilika oltárán a Szűz képe előtt, majd a csokorba rejtett bomba felrobbanása előtt kimenekült. A robbanás ereje szétzúzta a főoltárt, a kandelábereket, a virágvázákat és a szomszédos házak ablakait, de a képet védő üveg sértetlen maradt. Íme bebizonyosodott amint a "mexikóiak Anyukája" "együttérzéssel telve" annak idején mondott, immár az egész kontinens védőszentjeként, továbbra is kiárasztja kegyelmeit.

RJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu