A bizalom ereje

Évközi 20. vasárnap

Meglepő, hogy Jézus számos esetben elhagyta a zsidólakta területeket, pedig zsidó rabbi és vándortanító volt, akinek nyilván kellemetlen volt pogányok között járni, étkezni, velük találkozni. Jó oka volt azonban, hogy idegen vidékekre menjen, mert Heródes, Galilea uralkodója felesége mesterkedése nyomán kivégeztette Keresztelő Jánost (Mt 14,1-12). Jézus is számolhatott tehát azzal, hogy ellenfelei az ő elfogatását, kivégzését is el tudnák érni a hatalmát féltő, befolyásolható királynál. Ellenfelek ekkor vannak már bőven, hiszen kiutasították szülőfalujából, Názáretből (Mt 13,54-57), az írástudók és farizeusok pedig folyton a nyomában járnak, és botránkoznak mindazon, amit mond és cselekszik (vö. 15,12).

Így kerül Jézus előbb Genezáret földjére (Tibériás tavától keletre, Mt 14,34), majd északon Tírusz és Szidon vidékére, azaz Szíria római tartomány területére, ahol nyilván csak kényszerből tartózkodik, hiszen zsidók itt csak elvétve akadnak. Itt kerül sor egy szokatlan gyógyításra, amelyről Máté a 15,21-28-ban számol be.

Meglepő ebben a történetben, hogy míg Jézus sokszor maga szán meg valakit és gyógyít, máskor elég a ruhája szegélyét megérinteni, és meggyógyulnak a betegek (9,21-22; 14,36), addig itt Jézus semmi áron meg nem akarja gyógyítani a pogány asszony lányát. Háromszor is elhárítja könyörgő kérését. Először szóra se méltatja az asszonyt (23. v.). Azután a tanítványainak mondja: "Nem kaptam küldetést, csak Izrael házának elveszett juhaihoz" (24. v.). Végül magának az asszonynak mondja ugyanezt, nagyon is kifejező hasonlattal élve: "Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odaadni a kiskutyáknak." (26. v.)

A kérés háromszoros elhárítása nem rendíti meg az aszszonyt. Nem törődik azzal, hogy Jézus válaszra sem méltatja. Nem érdeklik a teológiai érvek, indoklások. Nem sértődik meg azon, amit Jézus mond neki. Vajon miért nem adja fel, miért nem tántorodik el?

Egyrészt azért, mert az, amit kér, nagyon fontos neki. Egy beteg kislány anyja ő, s egy édesanyának gyakran még a saját egészségénél, életénél is fontosabb gyermeke egészsége, jóléte. Egész élete megváltozna, minden gondja elmúlna, ha meggyógyulna a kislánya. Küzd tehát gyermekéért, kér, könyörög és megalázkodik.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló - és szemmel láthatóan ez az evangéliumi elbeszélés legfigyelemreméltóbb mozzanata -, hogy rendíthetetlenül bízik Jézusban. Pogány aszszony létére meg van győződve arról, hogy ez a zsidó rabbi tud rajta segíteni, meg tudja gyógyítani a lányát. Tudja, hogy Jézusnak csak akarnia kell, és a kislány megszabadul bajától.

Nem tudhatjuk, honnan vette az asszony ezt a rendíthetetlen hitet és bizalmat Jézus iránt. Nyilván hallott Jézus gyógyításairól, és benne is felcsillant a remény, hogy lánya meggyógyulhat. De saját kétségbeejtő helyzete, anyai fájdalma is segíthette őt abban, hogy ennyire bizakodjon és reménykedjen, hogy talán éppen Jézus az, aki segíteni fog rajta nagy bajában.

Jézus látja mindezt. Nem egy beteg gyermeket lát, hanem egy gyermekéért aggódó anyát, aki kétségbeesetten küzd lányáért, és rendületlen bizalommal kéri, kérleli őt, hogy gyógyítsa meg a kislányt. Róla is elmondhatná Jézus, amit a kafarnaumi századosról mondott: "Ekkora hitet nem találtam Izraelben." (Mt 8,10).

Ez a bizalom, az ilyen bizalom Jézus iránt, elnyeri jutalmát. Ez az evangéliumi elbeszélés alapvető tanítása. Ha a történet alapvető mondanivalóját, a benne rejtőző üzenetet keressük, ezt kell látnunk és észrevennünk, nem azon töprengenünk, hogy Jézus miért vonakodik, miért igyekszik a kérést elhárítani, miért olyan tartózkodó az asszonnyal szemben.

Két dolog van, amelyen a Mindenható ereje "megtörik": a megátalkodottság és a bizalom. A megátalkodott emberrel szemben tehetetlen a kegyelem, a rendíthetetlen bizalomnak pedig Isten nem tud ellenállni. A vásott gyermeken nem változtat sem verés, sem jutalom, a szüleiben bízó, rájuk hagyatkozó gyermek viszont mindent elérhet bizalmával.

A kánaáni pogány asszony elérte célját, meggyógyult a kislánya. Az ő alakja, Jézus iránti rendíthetetlen bizalma mindannyiunk számára példa: nekünk is ilyen bizalommal kell Jézushoz fordulnunk, így kell kérnünk és várnunk Istentől gondjaink-bajaink megoldását. De tudnunk kell azt is, hogy bizalmunknak valóban teljesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy gyermeki bizalommal elfogadjuk azt is, ha valamely kérésünk nem akkor vagy nem úgy teljesül, amikor és ahogyan szeretnénk. Mert a mi Mennyei Atyánk tudja - sőt, nálunk jobban tudja -, hogy mire van valóban szükségünk.

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu