Ötvenöt éve történt

A magyar egyház nagy menetelése

"Ha meg kell halnunk, akkor állva, méltósággal halunk meg." A magyar egyház egyik legnagyszerűbb esztendejét egy mondatban ezekkel a szavakkal tudnám összegezni, miután végigböngésztem az Új Ember korabeli írásait, a püspökkari ülések vonatkozó jegyzőkönyveit és Mészáros IstvánBoldogasszony Éve című kiváló monográfiáját (Ecclesia, 1994).

Az ötvenéves jubileumi zarándoklat (Fotó: Cser)

Mindszenty József bíboros életműve kivételes egységet alkot. Olyan pálya, amely töretlen ívével átfogja az egész XX. századot, jóllehet annak utolsó negyedében már nem volt közvetlen alakítója a történelemnek. Példájával azonban akkor is mérce és erőforrás a mai napig, tanulhatunk tőle helytállást, jellemességet, leleményességet, szervezőképességet és modernséget. Életpályájának egyik legnagyszerűbb szakasza az a bő esztendő, amely megelőzte 1948 karácsonyán történt letartóztatását, s amely Boldogasszony Éveként vonult be a magyar egyház történetébe.

Ez az esztendő 1947. augusztus 15-én kezdődött, és 1948. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén ért véget. Az ezeréves magyar egyház talán legszebb esztendeje volt. Olyan tettek sorozata, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Újraevangelizálás volt, a javából. Felkészülés az elviselhetetlen elviselésére. Milliók elszánt és lelkes részvételével folytak hónapról hónapra országszerte a zarándoklatok, konferenciák, gyűlések. Egy egész nép tett tanúságot hitről, emberségről, fegyelmezett, egységes fellépésről. S mindezt a szocialista térnyerés és totális hatalommegragadás folyamata közepette, illúziók nélkül. Mindszenty bíboros vezetésével azt tették a katolikus keresztény milliók, az ország hívő népe, amit tenni kellett, azzal az eltökéltséggel, hogy "ha meg kell halnunk, állva halunk meg, vagyis elveink és Megváltónk mellett kitartva, róla tanúságot téve".

Mindszenty József 1947 nyarán Kanadában járt, ahol részt vett az ottawai Mária Világkongresszuson, majd körutat tett az Egyesült Államokban. A tapasztaltak annyira magukkal ragadták, hogy hazafelé kiérlelődött benne az itthon megrendezendő Mária-év gondolata. A püspöki kar nyári konferenciáján beszámolt tapasztalatairól, és konkrét tervekkel lepte meg püspöktársait, akik egyként álltak a kezdeményezés mellé.

A jog és a becsület országáért

Ötvenöt évvel ezelőtt, Nagyboldogasszony ünnepének vigíliáján és napján a prímási székvárosban, Esztergomban tízezrek jelenlétében nyílt meg a a Nagyboldogasszony Év, a magyar egyház hatalmas katekézise és lelkigyakorlata, mely kimondatlanul felkészülés volt az elnyomatás évtizedeinek néma, de hitet, emberséget őrizni tudó elviselésére.

Megnyitó beszédében a bíboros első szent királyunk szülővárosában kijelentette, hogy "a jog és a becsület országát akarjuk megteremteni Boldogasszonyunk segítségével". Így fohászkodott Magyarország Pátrónájához: "Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy állják a mai nehéz idők küzdelmeit... Oltalmazd és erősítsd hivatásukban a magyar anyákat, hogy gyermekeikből hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy mind beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint."

Az ország ezekben a hónapokban készült az 1848-as forradalom centenáriumára, amelyet a kommunisták és csatlósaik minden erejükkel igyekeztek a reakciósnak, a szabadsággal és a nemzettel ellentétes érdekeket képviselőnek mondott egyház ellen felhasználni. Ezt cáfolandó, Mindszenty és püspöktársai fennen hirdették, hogy az egyház is büszkén magáénak érzi a 48-as hagyományokat, és hogy a szabadságharcosok sem az egyház ellenében küzdöttek a nemzetért, hiszen a honvédzászlókra épp Magyarország Nagyasszonya, Patrona Regni Hungariae volt ráhímezve.

Az esztergomi megnyitóval egy időben az ország öszszes templomában felolvasták a püspöki kar körlevelét: "Van Nagyasszonyunk, van ennek az egymagában álló népnek édesanyja... Nem szabad e népnek a reményét elvesztenie, de a reménynek ősi alapokra kell épülnie... ég és föld elmúlnak, földi hatalmak megsemmisülnek, világnézetek elfakulnak, de Krisztus ígéretei el nem múlnak, a sziklára épült Anyaszentegyház nem inog meg..."

A másfél esztendő egyházi rendezvényeit a Mihalovics Zsigmond vezette Actio Catholica országos központja szervezte, nagy leleményességgel és hozzáértéssel. S ez nemcsak zarándoklatok végeláthatatlan sorozatát jelentette, hanem az egyház és a magyar társadalom minden rétegét mozgósító rendezvénysorozat volt, konferenciákkal, nagygyűlésekkel és az egyházközségekig lenyúló helyi programokkal, a jövőre való személyes és közösségi felkészülési alkalmakkal. A püspökök és a szervezők nagyon vigyáztak arra, hogy a politikánál magasabbrendű célokat szolgáljanak: a hit tudatosítását, elmélyítését, nyilvános megvallását, és ezáltal a magyar társadalom erkölcsi felemelkedését.

A nyitány után az országban minden irányban szétterjedt a Boldogasszony Év megünneplésének vágya. A Tisza menti Csongrád városában már másnap délután sok ezer hívő előtt elmondott szentbeszédében hirdette Mindszenty: "... erős gátak védik a Tiszát az áradásoktól, de mi védi meg ezt a népet a rátörő veszedelmek idején, amikor a lélek, a tiszta erkölcs, a magyar családok békessége, az ősi erények partjait... fenyegeti a kor zavaros áradata? ... A tiszavirág csodálatából, a délibáb kergetéséből már elég volt. Keressétek a jövendő útját" - szólította fel az Alföld népét a bíboros.

Egyházi források szerint az esztendő nyitó ünnepségén és az országszerte megrendezett helyi nyitó rendezvényeken együttvéve másfél millióan vettek részt. Ami figyelmeztető jel volt a szocialisták számára: van olyan erő az országban, amely a rendőrség, a párt segítsége nélkül, sőt, annak ellenére is hatalmas tömegeket tud lelkesíteni.

Krisztus vagy Barabás

Nagyboldogasszony és Szent István ünnepe szinte egymásba érnek. Budapest hét esperesi templomában például munkások eszközeinek megáldásával kezdődött Szent István napja. A pesti Szent István-bazilikában az ünnepi szónok, Kovács Vince váci segédpüspök így figyelmeztetett: "Pogány nép elérheti a virágzás bizonyos fokát..., de nép, amely keresztény volt, a pogánysághoz lelki összeomlás nélkül nem térhet vissza." A püspök utalt a néhány nap múlva zajló választásokra is: "Mindenki..., aki polgári jogát gyakorolja vagy nem gyakorolja, bizonyos mértékig választ Krisztus és Barabás között, dönt a nemzet virágzása vagy pusztulása között."

A Szent Jobb-körmenet a bazilikától a Hősök teréig vonult, több mint félmillió résztvevővel. Itt Mindszenty bíboros rövid beszédében figyelmeztetett: "Az államférfiak milliók lelkéért felelősek... Ha egy hitetlen szóért a magányos meglakol az ítéleten, mi lesz a következménye egyetlen szabadjára engedett ifjúságpusztító könyvnek, újságnak, egyesületnek?"

Katolikus férfiak tisztánlátása

Ezekben a hónapokban Mindszenty József fáradhatatlanul járta az országot, mintha érezte volna, hogy nincs már sok ideje. Kisboldogasszonykor egykori diákvárosában, Szombathelyen vett részt a Mária-napok rendezvénysorozatán. A háborúban bombatalálattól romokba dőlt székesegyház újjáépítésében részt vevő munkásokkal ebédelt együtt. Kovács Sándor szombathelyi püspök a székesegyház felszentelése után kemény programot hirdetett a jelen lévő tízezrek előtt: "Küzdő katolikussá kell lenni! Dolgozó, tevékeny katolikussá! ... A küzdelem nem emberek, hanem az embertelenség ellen zajlik."

A katolikus fiatalok szombathelyi találkozóján Papp Kálmán győri püspök leszögezte: "A katolikus ifjúság nem maradi..., hanem a haladás élén jár, s a jövőt építi, mint a templomépítők."

A katolikus férfiak nagygyűlésén pedig a hercegprímás mondta: "Ha van valami, amire most szükségünk van, úgy az a katolikus férfiak tisztánlátása és akaratvilágának ereje."

Ugyanekkor az ország keleti felében, Máriapócson is hatalmas tömeg előtt zajlott Kisboldogasszony búcsúja: hetvenezren járultak áldozáshoz. Dudás Miklós görög katolikus püspök szentbeszédében rámutatott: "Nem elég tudnunk, hogy a Szűzanya a magas égben könyörög értünk, hanem magunk közt kell őt éreznünk."

Egerben Pétery József váci püspök az ifjúsághoz szólva mondotta: "Azért jövünk a Szűzanyához, mert nehéz helyzetbe kerültünk. Az istentagadás réme riaszt bennünket. Nagy veszélyben látjuk a legszentebb emberi és vallási értékeinket, főleg a szabadságot, az erkölcsösséget, a társadalmi békét." Az ünnepségek záróeseményén Dudás püspök a következő szavakkal határozta meg az ünnepi év célját: "a katolikus ébredés elmélyítése..., és nemzeti életünk jövőjét alakító tényezővé izmosítása."

Szeptember három vasárnapján, külön rendezték meg a férfiak a nők és a fiatalok máriaremetei zarándoklatát. A Városmajorból induló férfizarándoklatot a hercegprímás vezette. Százezren tették meg a tizennégy kilométeres utat a budai hegyek között.

Nemzeti Mária-kongresszus

Az ünnepi esztendő fő eseménye októberben a Budapesten megrendezett Nemzeti Mária-kongresszus volt, melynek célja a katolikus egyház helyzetének felmérése és az időszerű teendők megfogalmazása volt. Az ország valamennyi templomában triduummal készültek fel az eseményre, s a kongresszus megnyitásának előestéjén az ország valamennyi templomának harangja este nyolc órakor negyedórára megszólalt, jelezve a kongresszus kezdetét.

A központi és regionális találkozókon nagyon sokan vettek részt, annak ellenére, hogy az állam minden eszközzel próbálta az embereket távol tartani a kongresszus eseményeitől. A MÁV megtagadta a csoportoknak járó kedvezményt, korlátozta a vasúti kocsik számát. Egyes helyszíneken nem engedélyezték a hangosítást, illetve konkurens rendezvényeket szervezetek, az üzemekből nem engedték el az embereket stb.

Ennek ellenére valamennyi rendezvényen, így a munkásság és az ifjúság részére szervezetteken is minden várakozást felülmúlt a részvétel.

Nagy súlyt helyeztek az egyház szociális tanításának megismertetésére, az értelmiség és az egyetemi fiatalság mozgósítására. Ez utóbbiak nagygyűlésén, amelyet a Pázmány Péter Egyetem központi épületében tartottak, a márciusi ifjakhoz hasonlóan 12 pontban fogalmazták meg - ezúttal a katolikus ifjúság programját. "Nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni abban az országban, ahol a vallás szabad gyakorlása demokratikus alapjog" - összegezték követeléseiket a katolikus egyetemisták.

A kongresszus csúcspontja a katolikus élet parlamentje volt. Ennek keretében megrendezték külön a katolikus nők és a katolikus férfiak gyűlését, a papság országos értekezletét, valamint az ország háromezer plébániája képviselő-testületeinek küldöttgyűlését.

E parlament számos olyan előremutató megállapítást tett, amelyek a világegyház életében húsz évvel később, a II. vatikáni zsinat reformjai révén váltak általánossá: nem halasztható tovább a világi munkatársak minél intenzívebb bekapcsolása a lelkipásztori munkába; a társadalmi jogrend végrehajtó szerve csakis a társadalmi önkormányzat és nem az állami közigazgatás lehet; megkezdődik a felkészülés az önellátó egyházközségi életre, az egyházi intézmények önerőből való működtetésére; a papság és a hívek közös feladata, hogy a keresztény eszméket hathatósan érvényesítsék a közéletben, a közvéleményben, a társadalmi élet minden területén. Három nagy tervet is elfogadott ez a parlament: a katolikus autonómia megvalósítását, országos katolikus napilap és katolikus egyetem alapítását.

A téli hónapokban az egyházközségekben folytak tovább a Boldogasszony Éve eseményei. Az év végén a püspöki kar együttesen és külön-külön az egyházmegyék szempontjából pásztorlevélben értékelte az ünnepi esztendő addigi eredményeit. Az ünnepi esztendő minden sikere ellenére a hercegprímás tartott a jövőtől. Újévi körlevelében figyelmeztet: "Jaj nekünk, ha mindez görögtűz, és szalmaláng csupán. Jaj nekünk, ha a nehézségek láttán ránk telepszik a közöny, a kishitűség, s emiatt a Nagyboldogasszony fölséges alakja ködbe vész."

Az 1948-as évben egyre sötétebb felhők borították az ország és az egyház egét, de Boldogasszony Éve eseményei szinte egész esztendőben folytatódtak. Az év elején államosították valamennyi egyházi iskolát, valamint a nyomdákat, és egyre nagyobb erővel támadták a püspöki kart, elsősorban a hercegprímást. Mindennek ellenére az Actio Catholica kimutatásai szerint több mint négy és fél millió résztvevője volt a megmozdulásoknak.

Az utolsó olyan püspökkari ülésen, amelyen a hamarosan letartóztatott Mindszenty bíboros is részt vett, 1948. november 3-án, Papp Kálmán győri püspök - társai nevében és egyetértésével - többek között a következőket mondta: "Az élő hit, Magyarország Pátrónájába vetett bizalom..., országépítő munkakedv és egymás iránt érzett szeretet és összetartozás megerősödése kísérte az ország minden részében Boldogaszszony búcsújárását. Ennek megindítása és állandó erőben tartása történelmi érdeme bíboros-hercegprímásunknak, aki erős hittel, lángoló szeretettel és nem csüggedő buzgalommal hirdette népének az igazság és élet igéit. A magyar püspöki kar ezért a felbecsülhetetlen apostoli munkáért hálás köszönetét fejezi ki Őeminenciájának."

S az akkori püspöki karhoz csatlakozva köszönjük mi is, ötvenöt év távlatából, Mindszenty József hercegprímásnak!

Szerdahelyi Csongor

Engesztelő gyalogos zarándoklat szervezésével kívánunk emlékezni a Mindszenty József hercegprímás által 55 évvel ezelőtt vezetett máriaremetei zarándoklatokra. (1997-ben, az 50 éves jubileumi zarándoklaton több mint harmincezer hívő vett részt ) Elsősorban az Esztergom-budapesti Főegyházmegye híveit, plébániai közösségeit, katolikus iskoláit, családjait, szerzeteseit hívjuk és várjuk. Kérjük, hogy aki tud, URH vételére alkalmas rádiót hozzon magával, mert ezen keresztül lehet majd a közös énekbe és imába bekapcsolódni.

Zarándoklatunk mottója: Isten nélkül nincs tízparancsolat, tízparancsolat nélkül nincs erkölcs. (Mindszenty József) Reményünk, hogy a közös ima révén közösségeink megkapják az erkölcsi értékek megtartásának, hiteles továbbadásának kegyelmét, s ekképpen is hozzájárulnak ahhoz, hogy társadalmunkban meglegyenek az emberhez illő és méltó élet lehetőségei.

Lambert Zoltán

városmajori plébános

A Bíró László által vezetett zarándoklat szeptember 14-én reggel 8 órakor indul a Városmajorból. Az ünnepi szentmisét Máriaremetén, déli 12 órakor Paskai László bíboros celebrálja.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu