Ősi, érzékeny, keresztény

Egy franciaországi cigány zarándoklatról

Franciaországban ma 300-350 ezer cigány él. Ottani jelenlétük mintegy hatszáz éves múltra tekint vissza. Északkelet-Indiát a X. században hagyták el, Nyugat-Európába pedig a XV. században érkeztek. Vándorlásaik során különféle hatások érték őket azon országok megtelepedett lakossága részéről, amelyeken áthaladtak. Többségükben vándorlók, kisebb részük telepedett le.

Sara a franciaországi cigányok "családi szentje"

A cigány emberek természetüknél fogva mélyen vallásosak. Sok más szokásukhoz hasonlóan e téren is az őslakossághoz igazodnak. Franciaországban hagyományosan katolikusok, de 1951 óta sok család egyben a Cigány Evangélikus Missziónak is tagja.

A XII. században épült templom - a zarándoklat egyik célpontja

A francia Actio Chatolica püspöki, regionális és nemzeti lelkészségi támogatottsággal működik. A cigányság pasztorációjában az Evangélium hirdetését és az egyház építését tartja szem előtt. Évente szervezett két országos jelentőségű cigány zarándoklatukból (Lourdes, illetve Saintes Maries de la Mer) az utóbbiról igyekszünk képet festeni.

Az evangélium-béli két szent Mária szobra Les Saintes Maries de la Merben

A kereszténység egyik bölcsője

A franciaországi cigányság többsége vándorló életet él

A Rhone deltájának ágai között széles lagúna terül el, valóságos kis Paradicsom - bikákkal, madarakkal, lovakkal, szúnyogokkal: a neve Camargue. Közepén, egészen közel a parthoz, édesvizű kút található, igazi kincs a kissé sós vizű mocsarak között, az ég ajándéka. E területről a Rhone segítségével könnyen elérhető Gallia belseje, általa közvetíthetők az áruk, az emberek és a gondolatok. A kereszténység ezt javára fordította, így a legelső közösségek már az első század vége táján megjelentek e vidéken. A provance-i hagyomány szerint itt ringott a kereszténység bölcsője, annak köszönhetően, hogy Jézus kereszthalálának és feltámadásának tanúi, a szent Máriák: Marie Jacobé (Kleofás felesége és a fiatalabb Jakab anyja) és Marie Salomé (Zebedeus felesége, Jakab és János anyja) a Földközi-tengert átszelve itt telepedtek meg, miután az első keresztényüldözések során száműzték őket Palesztinából. Camargue e kies vidéke a nevét is tőlük kölcsönözte: Les Saintes Maries de la Mer - a tenger szent Máriái. Ma elmondhatjuk, hogy itt minden róluk szól. Igaz ez a XII. században épített csodálatos templomra is, amely egy kőből készült hajóra emlékeztet, és történelmi múltja alapján az aix-i püspökség három jubileumi templomának egyike. A XV. században a szentély alatt végzett ásatások során női csontmaradványokra bukkantak. E relikviák felfedezése lett a kiindulópontja az itteni szertartásoknak, amelyek során ezeket bemutatták, illetve az irántuk érzett tiszteletüket kifejezték. Ez ismétlődik meg napjainkban évente kétszer, májusban és októberben, a szent Máriák tiszteletére.

A két Mária és Sara tisztelete

Az ereklyetartók a felső kápolnában találhatók, amely toronyként magasodik a templom erődítményszerű épületének szentélye fölé. Az ereklyetartókat ünnepélyesen leengedik a szentélybe, hogy a nép kinyilváníthassa a szentek iránti tiszteletét. Másnap, az ünnepi szentmise végén a két Mária bárkában elhelyezett szobrait körmenetben viszik a tengerhez, megemlékezve ezzel jövetelükre, partraszállásukra. Este a zarándoktömeg jelenlétében emelik ismét a felső kápolnába az ereklyetartókat.

A cigányok kezdetben nem voltak jelen ezeken az eseményeken, de évszázadok óta már bizonyosan résztvevői annak. A Saintes Maries de la Mertől negyven kilométerre lévő Arles levéltárának adatai még a relikviák megtalálása előtti időkre teszik a cigányok megjelenését. 1855-ben keletkezett az első írásos feljegyzés, amely tanúsítja részvételüket az ünnepségeken. Frédéric Mistral ezt így írja le: "Ők voltak azok, akik a legszebb gyertyákat égették" - és hozzáteszi: "de kizárólag Sara oltáránál, aki hitük szerint közülük való". A titokzatos eredetű Sarát gyakran úgy mutatják be, mint a cigányok védőszentjét. Ki ő? "Egy tisztázatlan eredetű védőszent, akinek nincsenek rendben az azonosságát igazoló papírjai, egy nem szabályos szent" - írta róla Yoshka (André Barthélémy). Egyesek egy régióbéli nomád törzs királynőjét, papnőjét látják benne, aki fogadta az elűzött Máriákat. A provance-i hagyomány inkább úgy tartja, hogy hűséges szolgálójuk volt, aki elkísérte őket száműzetésükbe. Mindkét elképzelés közös vonása, hogy a szent Máriák és Sara történetét összekapcsolják. Annyi bizonyos, hogy ez utóbbi tisztelete nagyon régi időkre nyúlik vissza, előbbre, mint a cigányok általi "adoptálása". Eredete bizonytalan, az azonban tény, hogy a cigányok hosszú időn keresztül ki voltak rekesztve a templomból. A kriptába kényszerültek, és Sarának az ott lévő oltáránál "izzadtak hatalmas cseppeket az általuk meggyújtott több száz gyertya társaságában" - írja egy helyütt a templom plébánosa. Számukra a zarándoklat nemcsak vallási találkozót jelentett, hanem családok boldog egymásra találását is, egy helyet, ahol mindez lebonyolódhat, eljegyzéseket, ünnepet és kereskedést is, mindazt, ami csoportjaik összetartó erejét jelentette. Szükségük is volt erre, hogy megtörjön az irántuk megnyilvánuló közöny és megvetés. Szerencsére 1935-ben a cigányok egyik nagy barátjának, Baroncelli márkinak sikerült kieszközölnie számukra az aix-i püspökségnél a Sara tiszteletére rendezett körmenet intézményét, amely előfutára lett a szent Máriák ünnepének. Így tehát elmondhatjuk, a cigányok egy őket megbecsülő poétának és nem a klérus igyekezetének köszönhetik részvételük lehetőségét a májusi zarándoklaton.

Időközben a pasztoráció hangsúlyt kapott e zarándoklatban, főként a Nemzeti Lelkészség háború utáni megalakításával (például Fleury atya, Yoshka, vagy Jézus Kis Nővérei tettek sokat e téren). Ez utóbbiak itt alapították meg az első cigány testvériséget, 1949-ben. A papság részvétele a Sara tiszteletére rendezett körmeneteken eleinte csak elszórt jelenség volt, később azonban, ahogy a lelkészség fejlődésnek indult, jelenlétük meghatározóvá lett. Részvételük mértékének növekedésével a zarándoklat híre is elterjedt, immár nemcsak Franciaországon, hanem külföldön is. A főként a környező országokból és régiókból érkező cigány családok nagy ünnepe körülbelül harminc év óta zarándoklatból missziós zarándoklattá vált a körükben végzett pasztorációs munka megerősödése következtében. A missziós jelleg kialakításában, megerősítésében nagy szerepe volt René Bernard atyának, aki korábban a nemzeti lelkészség országos irányítója volt.

Családias zarándoklat

A korábbi gyakorlattól eltérően a lelkészség csapata jelenleg 80-100 fő között van, akik nagy hangsúlyt helyeznek a zarándoklat előkészítésére és folyamatos szervezésére. A munka személyi és technikai feltételeit mindennap egyeztetik. A lelkészségi pontokat, amelyek alkalmi plébániákként működnek, minden területre letelepítik. Itt a zarándoklat teljes időtartama alatt együtt élnek az őket körülvevő cigány közösséggel. Ezek olyan cigányok és gádzsók közötti érintkezési felületet jelentenek, ahol a találkozás, egymás megismerése és elfogadása, a részvétel a másik dolgaiban teljesen magától értetődő. Ez a lelkészségi pont egyben a mindennapi szentmise és katekézisek jól látható helye is, amelyet a cigányok gyakran csak távolról szemlélnek. A templomi szertartásokon a cigányság messzemenő aktivitása, szerepvállalásuk és gesztusaik megfelelnek a hely karizmájának. Az események távolról sem a Lourdes-ban megszokott szigorú rend szerint zajlanak, hanem valamiféle "leírhatatlan rendetlenségben", de igen ünnepi hangulatban, átéléssel, a Máriák és Sara történetét felelevenítő énekekkel, fohászkodásokkal, éljenzésekkel. A kegyes hangulatot nem zavarja a spontaneitás. A ceremóniák légköre családias, meghitt, amelyet csak alkalmanként zavarhat a templom méreteiből adódó zsúfoltság. Az ereklyetartók leengedése és felhúzása, valamint a körmenetek idején a résztvevők száma a húszezer főt is elérheti. A cigány családok részvétele etnikai, történelmi és egyházi vonatkozásban a misszióban és a zarándoklaton eltérő képet mutat. Sara személyét illetően mindannyian közös nevezőn vannak, és jóval mellékesebb jelentőséggel a szent Máriák tekintetében is. Első látogatásuk - egyedül, vagy a családdal - hozzá vezet; vissza-visszatérnek hozzá, néha naponta, néha sürgős ügyükkel a zarándoklat idején kívül is: egy betegük fölött való őrködést, vagy egyéb nehéz helyzetük megsegítését kérve tőle. A cigányok számára ő a kicsi szent, olyan, mint valaki a "családból", akitől megértésre, segítségre számíthatnak, akivel szemben bizalmasan viselkedhetnek. Mivel közelinek érzik magukhoz, mindig ki tudják fejezni iránta érzelmeiket, gyengédségüket, vagy ritkábban indulataikat. Előtte égetik gyertyáikat, őt magát pedig köpenyekbe öltöztetik, melyek súlya többet nyom, mint maga a szobor. Zenélnek neki, megérintik, megsimogatják, átölelik, de meg is legyintik néha, ha úgy érzik, erre rászolgált. Egy üdvözlés a Máriáknak, akiknek bárkája egy falmélyedésnél van a templomhajóban, egy megállás ereklyetartójuknál, amikor a szentélyben vannak, egy odafordulás a rasajhoz, áldást kérve tőle, vagy egy kis víz a templom édesvizű kútjából: az áhítat e megnyilvánulásai elég halványak ahhoz mérten, amellyel Sarát veszik körül.

A cigányság egyes csoportjai különféleképpen élik meg a zarándoklatot. A legrégebbi résztvevők, "Sara hordozói" elsősorban a május 24-25-i ceremóniákra készülnek, ragaszkodnak az itt történő keresztelőkhöz, elsőáldozásokhoz, és mivel közel laknak, szívesen járnak ide vissza a zarándoklat után is.

A virrasztások a hit kifejezésének jelentős eseményei. Minden este tömve van a templom figyelmesen hallgató hívekkel. A körmenetekben az animációs csoportok: egy pap, rasaj és a körülötte lévők vallásos áhítata keveredik a turistalátványosságokkal. A vallásos és profán elemek keveredése miatt némelyek kétkedve fogadták és fogadják a hit megélésének e megnyilvánulását. Napjainkban ez kissé átalakulóban van, és mindenki egyre inkább az együttlét örömére figyel. Végül is saját története, saját rendkívüli helyzete és a pasztoráció révén, amely következetesen a papi szolgálat jobbítására törekedett, úgy látjuk, a Saintes Maries-i zarándoklat alkalmas a népi hit kifejezésére, számol a cigányság érzékenységével, és mindenekelőtt autentikusan keresztény.

Gyorgyovich Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu