Az angol katolicizmus vezéralakja volt

Kétszáz éve született Wiseman bíboros

Ha John Henry Newmant (1801-1890), a XIX. század egyik legnagyobb vallásos gondolkodójaként tartják számon, akkor bíboros elődje, Wiseman az újkori angol katolicizmus vezéralakja jelzővel illethető. Nicholas Patrik Stephen Wiseman érsek, író, orientalista 1802. augusztus 2-án angol-ír szülőktől a spanyolországi Sevillaban született, és 1865. február 15-én halt meg Londonban. Egyetemi tanulmányait a római Angol Kollégiumban végezte, itt ismerkedett meg a keleti nyelvekkel, majd 1825. március 19-én pappá szentelték. Három évvel később már mint a Collegium Anglicanum rektora, hivatalos képviselője lett Rómában az angol püspököknek, és meghívást kapott a Sapienza Egyetem hebraisztika, szír-kaldea tanszékének vezetésére. A Vatikáni Könyvtár munkatársaként széles körű ismereteket szerezhetett a keleti kultúra, keleti nyelvek területén is. 1835-ben visszatért Angliába, a katolikus egyház újjáélesztésére társaságokat, folyóiratokat szervezett. Az általa indított nagy hatású Dublin Review című lap ma a Wiseman Review nevet viseli.

Mint kiváló tudós, nagy sikerrel közvetített az angol tudományosság és a katolikus egyház között. Érdemes belemélyülni az 1836-ban megjelenő A tudomány összhangban a kinyilatkoztatással című, magyarul 1868-ban megjelent monográfiájába, mely rendkívüli és imponáló tárgyi tudásról, széles körű természettudományos, nyelvészeti és teológiai ismeretekről tesz tanúbizonyságot. Wiseman 1840-ben címzetes püspök, 1849-ben pedig London apostoli vikáriusa lett. Kidolgozta a katolikus hierarchia angliai helyreállításának tervét, melyet a pápa 1850-ben elfogadott, és ugyanezen évben kinevezte őt westminsteri érsekké és bíborossá.

A megújult angol katolikus egyház első tartományi zsinatát Wiseman 1852-ben tartotta. Javaslatára a zsinati határozat a papság szellemi és erkölcsi szintjének emeléséről rendelkezett. Mint érsek különösen sokat tett a katolikusok társadalmi és politikai függetlenségének visszaszerzése és az angol katolikus egyház szervezetének kiépítése érdekében: új közösségeket, szemináriumokat, iskolákat, templomokat, kolostorokat alapított.

Mindez azonban nem ment könnyen, mert nemcsak az anglikánoktól, hanem a saját munkatársaitól is sok támadást kellett elviselnie, főleg a konvertiták (Manning, Newman, Ward) felkarolása miatt (Henry Edward Manninget maga szentelte püspökké). Ugyan az anglikán és a katolikus egyház egyesítéséhez fűződő reményét nem sikerült megvalósítania, főpásztorsága alatt azonban mégis jelentősen nőtt az angol katolikusok száma.

Bölcselő, akadémikus írásai közül jelentősek egyháztörténeti munkái is. Az angol kiadás után már három évvel, 1861-ben magyarul is megjelent Wiseman bíboros visszaemlékezései a négy utolsó pápára és Rómára korunkban címűkönyve, amely - VII. Piusz, XII. Leó, VIII. Piusz és XVI. Gergely életútját mutatja be különleges tárgyilagossággal. (Kár, hogy az utóbbi évtizedekben a pápaság történetével foglalkozó szerzőink - Medvigy Mihály,GergelyJenő, stb. - még irodalomjegyzékükben sem említik ezt a jelentős, árnyalt és helyenként személyes tapasztalaton alapuló történeti forrásmunkát.)

Tudományos és egyházszervező munkáján kívül rendkívül számottevő szépirodalmi tevékenysége is. Kétségtelen, hogy leghíresebb, legsikeresebb és igen széles körben olvasott regénye a Fabiola - mely magyarul: - Fabiola vagy a katakombák egyháza címmel a Szent István Társulat kiadásában jelent meg Haudek Ágoston bencés fordításában (1888-ban). A könyvet szinte minden európai nyelvre lefordították. Szent Fabiola egyébként valóságos személy volt, aki vagyonát a szegények közt osztotta szét, és rendkívül élénk levelezést folytatott Hieronymussal. Rómában halt meg 399-ben, temetésén az egész város Alleluját énekelve vett részt, s Szent Jeromos így magasztalta az elhunytat: "Keresztények ékessége, a pogányok csodája, a szegények gyásza s a szerzetesek vigasztalása."

Aki csak teheti, olvassa el ezt a nagyszerű regényt. A szerző a kötet bevezetőjében így vall: törekvése az, hogy "olvasóját megbarátkoztassa a keresztény ókor szokásával, erkölcseivel, állapotaival, gondolkozásmódjával, érzelmeivel és szellemével."

Fabiola alakja több filmrendezőt is megihletett. Így 1918-ban Enrico Guazzoni vitte filmre Elena Sangróval, 1947-ben Alessandro Blasetti rendezésében, Michele Morgan főszereplésével, mindkettő osztatlan sikert aratott.

Említésre méltók Wiseman egyéb irodalmi munkái is: drámái, színművei, elbeszélései és drámai költeményei. Irodalmi értékét jelzi az is, hogy ezekből 1861-től több mint nyolc kötet megjelent magyar fordításban is jeles íróink tolmácsolásában (Két kis színmű című drámáját például Csíky Gergely magyarította.). Wiseman bicentenáriumán elgondolkozhatunk konvertita tanítványa, Newman mottóján: Cor ad cor loquitor (a szív a szívhez szól), azaz csak a hittel imádkozók jutnak el Isten szívéhez. Minden bizonnyal a wisemani életmű ehhez sokakat közelebb vitt.

Udvarhelyi Olivér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu