Állandó megtérésben kell élni

Évközi 21. vasárnap

Az az isteni ígéret, miszerint a pokol kapui (az alvilág ellenséges, sátáni erői) nem vesznek erőt Krisztus egyházán, azután a hitvallás után hangzott el: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia".

Maga ez a hitvallás kizárja a poklot és annak minden ártalmát, mert a legközvetlenebb érintkezés és belekapcsolódás Isten életébe!

Urunk tanítása szerint az ő egyházában minden ezzel a hitvallással van lényegi kapcsolatban; az egyház szervezete, istentisztelete, erkölcsi tanítása. Ezért mindezek romolhatatlanok, ugyanakkor ezek őrzik romolhatatlanul ezt a hitvallást (vagyis ezt a lényegi kapcsolatot az Isten világával).

Jézus örök istenfiúsága ad szilárdságot az összes belőle következő igazságnak (dogmának). Például aki úgy véli, hogy az 1970-es években alapított, magát egyháznak nevező csoport az igazi egyház, amelyet Jézus szándékozott alapítani, az komolyan nem állíthatja, hogy hisz Jézus istenségében.

Hogy lehet az, hogy Isten emberré lévén eljött e földre, tanította kortársait, aztán arra küldte a benne hívőket, hogy a világ végezetéig tegyenek tanítványává minden embert, ám képtelen volt azt biztosítani, hogy kinyilatkoztatását legalább nagy vonalakban kétezer éven át ugyanúgy tanítsák? Akkor Krisztus nem volt Isten.

Az egyház egyetlen és igaz volta egyszerűen Krisztus istenségéből következik. Azt észre kell venni a történelemben, hogy míg a katolikus egyházról leszakadó csoportok ellentmondó igazságokat hangoztatnak, a katolikus egyház lényegében ugyanazt mondja.

Ha Krisztus valóban Isten, akkor ha nem az ő isteni akaratával egyezne, hogy az oltáriszentség előtt kétezer éve Kelet és Nyugat leboruljon, és imádja, mint valóságos jelenlétét, maga Krisztus akadályozta volna meg, vagy "világosabban" beszélt volna, amikor így szólt: "Ez az én testem". És nyilvánvaló, hogy a konszekrált ostya nem változik vissza kenyérré, amíg a betegek házaiba elviszik, és az is nyilvánvaló, hogy nem az áldozó hite teszi, hogy az ostya a föltámadt Krisztus jelenlétévé lesz, hiszen az apostolok még nem hitték ezt a titkot azelőtt, mielőtt az Úr kijelentette volna: "Ez az én testem".

Az egyháznak állandó megtérésben kell élnie, de soha nem szakadásban és új és ellentmondó tanításokban.

A szentségi rend valósága tehát Krisztus istenségéből következik.

Ugyanígy a keresztény erkölcs sem elvont elvekre épül, hanem Krisztus istenségével van kapcsolatban, pontosan az Ige megtestesülésével és életadó, bűnt eltörlő, üdvözítő halálával és föltámadásával.

Egy olyan keresztény erkölcs, amely erről leszakad, nem keresztény erkölcs, és a pokol kapui máris erőt vettek rajta.

Természetesen Krisztus azon ígéretében, hogy egyházán a pokol kapui nem vesznek erőt, nem az a csodálatos, hogy a benne hívő egyedi hívőn nem vesz erőt az alvilág, hanem hogy ezen az intézményen, amely a történelemben látható és nagyon is súlyosan jelen van.

Két nagy isteni intézmény tanúi lehetünk mi, a történelem sodrásában és állandó változásai között élő emberek: a házasság intézményének, melyet Isten a teremtés kezdetén létesített, és az egyház intézményének, amelyet a megtestesült Isten, Krisztus rendelt.

Ezek nem emberi intézmények, tehát leronthatatlanok és elpusztíthatatlanok. Elpusztításuk az emberiség totális testi és lelki öngyilkossága lenne.

Az intézmény isteni voltát lehet tagadni és felállítani új házassági képleteket, vagy úgy bemutatni a bukott ember mindenkori tévelygéseit és bűneit a házasság ellen, mint a házasság sokféle modelljének szabad változatait. Mindezt a kerekasztalok által végignyáladzott hazugságot elsöpri egy kis kamaszfiú legelső tapasztalata, amikor megnyílik a szíve annak az egy bizonyos kislánynak a szerelmére.

Csak emberi roncsolások vannak, de házasság csak egy van: a Teremtő által létrehozott egy férfi és egy nő szerelmén és hűségén alapuló, amelyben gyermekek fogannak és születnek.

Ugyanígy Krisztus egy és egyetlen egyházat alapított. És ma is ez az egy létezik, bár megtépve, szakítva, de folytonosságában is oly egyértelműen ragyog, hogy John Henry Newman, ez a lángelme lassan teljesen a vonzásába került, és megtért hozzá. Nem kis kegyelem, hogy az "egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban" vagy. Kegyelem és küldetés, mely megdöbbent alázatod és minden ember-testvér tiszteletteljes szolgálatát követeli tőled.

Barsi Balázs

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu