A keresztény emberség szigete

Találkozások Kisiratoson

Kisiratos Trianon óta a térkép szélén szorong. Innen egy kényelmes séta a határ, és már Békés megyében vagyunk. De csak gyalogszerrel. Kisiratos nyugati peremén elfogy a köves út, alföldi pusztaság, kiégett mező. Járművel úgy lehet kijutni ebből a "szögletből", ha Kürtös felé vesszük az utunkat. A vámudvartól már aszfalton szalad a kocsink, majd az Arad-Nagyvárad országút visz tovább, Simándon, Köröskisjenőn át Varságig, a magyar- román határállomásig. Legalább hatvan-hetven kilométeres kerülő...

A máltai szeretetház

A "múzeumos ember" kincseiből

Másfél évtizeddel ezelőttig a szellem országútján is kínnal-bajjal lehetett eljutni Kisiratosra. Ritkán érkezett hír a falu művelődési életéről, gondjairól, törekvéseiről. De aztán egy olyan folklórkiadványt vehettem a kezembe, amelyik elcsalt a kirándulásra. Iratosi kertek alatt címmel Kovács Ferenc, aki egy ideig itt volt tanár, összegyűjtötte a falu népköltészetét. Meglepetés volt már azért is, mert erről az alföldi vidékről Kálmány Lajos, a legendás népköltészeti gyűjtő, a környéken szolgált lelkész hozott hírt utoljára a magyar irodalomba. Erkölcsi szigor és vidám mesélőkedv áradt ebből a népköltészetből. Annál zordabbak voltak a milicisták, akik útközben kétszer is megállítottak, igazoltattak. Pedig bukaresti újságírói igazolvány volt a zsebemben. Talán ennek a hatására az egyik rendőr magyarázkodott: "Határövezet. Itt ez a rend."

Az élő népköltészet mellett a halott múlt tárgyi eszközeit is szemügyre vehettem Kisiratoson. Egy helybéli földművesember, Kása Antal szabályszerű múzeumot alapított a házában, annak egyik szobájában. Idők, korok, értékek és limlomok között ugrált a tekintetem... Baltatöredékek a bronzkorból, hálónehezékek a XIX. századból... gazdaszerszámok... telepes rádió... Zichy gróf vadászkése és egy kezdetleges, műkedvelő festmény egy kisiratosi zsellérről.

- Ki festette ezt a képet, Anti bátyám?

- Azt nem tudom. De azt igen, hogy kit ábrázol. Horváth Károly iratosi zsellért, aki éppen akkor töltötte be a századik esztendejét...

"Örökmozgó" ember: Almási Béla doktor

Hadi múzeumba is beillett a gyűjtemény. Lándzsahegyek és agyagkulacs, kincstári holmik. Képek az aradi tizenhárom mártír tábornokról... érmék a bronzkorszakból, rohamsisak az első világháborúból... lópatkók valahai időkből... a kisiratosi dohánytermesztők egyesületének körbélyegzője, az 1816-os alapítási évvel.

- Mi indította a gyűjtésre, bátyám?

- Fiatal koromban a vadászat volt a szenvedélyem és az olvasás... Elindultam a mezőben Nagyiratos irányába, és hirtelen magam előtt egy furcsa tárgyat pillantottam meg. Felvettem, megtörölgettem. Kőből csiszolt véső volt. Ki tudja, mennyi ideje rejtekezhetett a föld mélyében, míg egy ekevas feldobta. Olvastam már arról, hogy milyen nagy értéket jelentenek az ilyen leletek. Az emberiség emlékezete rejtőzik bennük. Meg kell mentenem a jövőnek.

Gyűjtögetni kezdte a kallódó tárgyakat, és akkor látta, hogy milyen sok hever szerte-széjjel kint a határban, meg a gazdaportákon. Most már tudatosan keresgélt a múlt emlékei után, régi időkről szóló könyveket vásárolt, a helyi történelemtanárral tanácskozott. És kezdtek jönni hozzá hivatásos régészek is Aradról. Kása Antal lett a "múzeumos ember" Iratoson.

De "magánmúzeuma" sem vonta el figyelmét a jelentől. Egészségügyi elöljáróként otthon volt a házakban, de kint a mezőkön is. Pontosan felmérte a változásokat, a földművelés korszerűsödését, a hajdani dohánytermesztés elsorvadását - körülményes lett a szállítás -, a kolhoz állatállományának a gyarapodását. Kisiratost terméseredményeiért többször is kitüntették.

Kinek szólt az elismerés? A gabonatermesztésnek, a szőlészetnek, az állattenyésztő farmnak?

Az embereknek. Mindenkinek. Nálunk nagyon erős az egybetartozás érzése. Őszintén tiszteljük egymást. Senki nem nyúlna a máséhoz. Itt kezdődik a tisztelet, igaz-e? A kolhozt is együtt viseljük, mint egész történelmünket.

Ezt az erős összetartást az is magyarázza, hogy elzárt sziget-falu lett Kisiratos...

Lehet, hogy ez is - felelte a "múzeumos ember". - De fontosabb magyarázat erre is, hogy miként alakult ki a falunk, a törökök eltakarodása után.

A "legendás pap": Godó Mihály atya

Noha Kása Antal múzeumában a magyar honfoglalás időszakából származó eszközöket is láthatunk, írott emlékekben először 1418-ban szerepel Kisiratos. Arad vármegye egyik legnagyobb települése. 1454-ben Hunyadi János birtoka. Kovách Géza kitűnő aradi történész most írja a falu monográfiáját, ami kirajzolja majd a birtokosok sorát, a török hódoltság idejét, amelynek kezdetén Simánd, Pankota és Világos után a megye negyedik legnagyobb telephelye, 113 családdal. Olyan sűrűn dúlják a vidéket a végvári csatározások, hogy 1722-ben a Habsburg uralom idején végrehajtott első összeírásban már csak mint puszta szerepel. Kamarai birtok, amelyre a XIX. század elejétől telepítenek dohánykertészeket Nógrád és Csanád megyékből és Szeged környékéről. Több tucat helységből verődik össze az új lakosság.

Ilyen szilárd közösséggé a hitünk és a magyarságtudatunk formálta a falunkat - zárta le a történelmi leckét Kása Antal.

*

Nem hivalkodó itt az erkölcs

Szent Anna napja háromnapos ünnep Kisiratoson. A hit, a művelődés és az oldott szórakozás ünnepei. Erre az alkalomra időzítették azt az író-olvasó találkozót is, amelyen most megjelent: Bartók szülőföldje című barangoló könyvemet mutatta be Ujj János, aradi író, tanár. Együtt utaztam Iratosra azzal a Sarusi Mihály "békési" íróval, József Attila-díjassal, akinek az ősei Kisiratosról származtak, és könyveiben mindegyre visszatér a drámai tájra.

Pénteken délután, a szentmise végeztével Godó Mihály jezsuita atya emléktábláját avatták fel a szülőházán. Szombaton este táncmulatság volt a művelődési ház udvarán. Bekukkantottunk. Szép fiatal párok táncoltak, hagyományos és modern táncokat jártak. Néha egy-egy gyermek is odakeveredett közéjük. Idősebbek a padokat ülték körül.

Figyeld a táncosokat - súgta Sarusi Mihály - nincs egyetlen közöttük, aki kilépne a villanykörték fényköréből, eltűnne a falu szeme elől.

Ebben a faluban szentségként tisztelik a házasságot. A régi szokás ma se múlt el: oltár elé csak az a lány lép menyasszonyi fátyollal, aki megőrzi tisztaságát a házasságig. Ez a maguk törvénye, nem kell rájuk kényszerítenie senkinek.

Ha mégis megesik, hogy a szerelem türelmetlenebb, akkor a menyasszony fátyol nélkül esküszik. Nem hivalkodó itt az erkölcs, a vallásos magatartás, hanem mélyről jövő, eltörölhetetlen.

A kisebbségi nyomor jelképei

Csanádi János nagyzeréndi tanár, Körös-köz magyar folklórjának mai gyűjtője, maga is író, egy könyvet nyújtott át: Olosz Lajos istenes verseinek új kiadását, a Szeplőtelen oltárt. A Köröskisjenőn élt költőről sok mindent tudtunk, hiába élt utolsó évtizedeiben mély visszavonultságban. A magyar vers egyik megújítóját látták benne a húszas években. A második világháború idején szülőföldjén maradt, vállalta az Antonescu-fasizmus jellempróbáló küzdelmeit. Egy ideig a temesvári Déli Hírlap főszerkesztője. Internálták. Majd az erdélyi magyar irodalmi közélet meglehetősen mostohán bánt vele, messze költői tehetségén és rangján alul értékelték. Féltek tőle.

Talán éppen ezekért a csendes, szelíd, áhítatos istenes versekért? Válogatott verseinek kötete, 1968-ban már a kisebbségi fájdalmak költőjét is bemutatta, a megnyomorított magyarság sorsát a gladiátorok ókori világába vetítve ki: Mi azok vagyunk, akik feje felett az azúr ég hollószínű lett, / akik lába előtt meghorkant és kettéhasadt a föld. Olosz Lajos vonzódott a jelképekhez: gladiátorok, hattyúk, Salome-sors. Mostanában megismert istenes versei teljes költői világát tárják fel, azt az erőt, amelyet a hittől kapott a kisebbségi nyomor elviselésére.

A hit és hűség példaképe

Természetesnek érzem, hogy ez a "magyar sziget" itt, Körös-közben "kimunkálta" a maga mártír papját a diktatúra ijesztő korszakában: Godó atyát.

Szentmise után, a fő utcában, az egyik ház előtt összegyűl a falu népe. A telek kapujában két öreg áll, meghatottan. Godó Mihály testvére és sógorasszonya. Az ünnepségre Aradról és Szatmárnémetiből is érkeztek vendégek. Képviseltette magát a bánsági és az erdélyi egyházmegye. Szatmárhoz diákévek kötötték, majd egy ideig a püspöki konviktus prefektusa volt.

A márványtáblán a legfontosabb adatok: P. Godó Mihály, 1913-1996. Tizennyolc évi börtönt viselt összesen, ebből hét évet sötétzárkában töltött el.

Legendás pap volt. Magam 1946 késő őszén, elsőéves bölcsész, a kolozsvári egyetemi ifjúság hitszónokaként ismertem meg. Ezt a tisztet az előző kisebbségi időkben egy darabig Márton Áron töltötte be. Bennfentes diáktársaink az akkor 33 éves lelkész életútját is jól ismerték. Húszévesen lépett be a Jézus Társasága rendjébe. Filozófiai tanulmányokat folytatott Krakkóban. A teológiát Nagyváradon és Szegeden végezte, 1942-ben szentelték pappá. Előző állomáshelye Hódmezővásárhely volt. Kolozsvárott megrázó erejű prédikációkat mondott a helytállásról, a hit erejéről, az ifjúság erkölcséről.

Hamarosan alkalma nyílt, hogy személyesen adjon példát arról, amit hirdetett. Jezsuita szerzetesként Szamosújvárra internálták, majd 1952-ben bíróság elé állították.

A vád ellene: lázítás és hazaárulás. Az igazi ok az volt, hogy megtagadta részvételét a "békepapi mozgalomban". Márton Áron püspök letartóztatása és bebörtönzése után egyházjogi írásokkal erősítette az erdélyi római katolikus papokat, akik roppant kiszolgáltatottságukban is dacoltak az ijesztő állami nyomással, és nem voltak hajlandók elszakadni Rómából.

Immár nem titok többé az sem - amiről ugyan a vádirat nem tett említést - hogy a páter több alkalommal is titkos futárszolgálatot teljesített Mindszenty József esztergomi prímás és Márton Áron gyulafehérvári püspök között.

Tíz év börtönnel sújtották első ízben, majd újabb nyolccal. A legnagyobb fizikai és lelki megpróbáltatásoknak tették ki. Ellenállásának híre ment egész Erdélyben és a Bánságban, ebben az egyházmegyében Mehádián, Herkulesfürdőn, Mikelakán, Újaradon, Pankotán és Angyalkúton szolgált, úgy élt a köztudatban az öregedő jezsuita atya, mint a hit és a hűség példaképe.

Ebből az otthonból indult, ebből a parasztházból, sokgyermekes családból.

Málta, Kolping, foci

Németországi támogatással működik a kisiratosi öregek otthona, ahogy itt nevezik: a Máltai Ház. A segélyszolgálat erdélyi hálózatához tartozik. Kisiratos 1995-ben lett önálló szociális központ. A Phare-program keretében megvásároltak egy jókora telket, az ott található régi, rokkant házat lebontották, és korszerű öregotthont emeltek a helyére. Három különálló épület, kétágyas szobákkal, tornateremmel. Utóbbi igen fontos itt, mivel felnőtt mozgássérültek kapnak helyet az otthonban. Jelenleg 36 állandó lakója van a szeretetháznak, főleg a környékről, de távolabbi vidékekről is, magyarok és románok vegyesen. Szakszerű orvosi ellátásban részesülnek. Használják a falu termálstrandját és hideg vizes medencéjét, ami szintén fontos a mozgássérülteknek. Római katolikus jellegű intézmény ez, de az otthonba bármelyik vallás hívei jelentkezhetnek. Lelki gondozójuk Temesvárról jár ki hozzájuk, lelkigyakorlatokat tart, szentségekben részesíti a híveket.

Heinrich József esperes igazán arra termett, hogy egy közösséget lelki életében irányítson. Magyarpécskán az esperes úr újjáalakította a Kolping Család Egyesületet, amely vallási, szociális és kulturális téren egyaránt érezhetően alakítja a közhangulatot. Ugyancsak Pécskán létrehozták az itt szolgált Kálmány Lajosról, a folklórgyűjtő papról elnevezett Művelődési Egyesületet. Még előbb Heinrich tisztelendő úr a Temes megyei Ótelken labdarúgó csapatot alakított. Ezt még a Ceausescu-diktatúra idején, mikor ezer gáncsot állítottak az olyan pap útjába, aki a templomon kívül is hívei körében kívánt élni, tevékenykedni.

Sorstárs a Világ Királya

Miért éppen ebben az elzárt faluban épült fel az egyik legszebb máltai szeretetház? Kellett ehhez egy olyan "örökmozgó", áldozatvállaló ember, mint Almási Béla doktor, aki szülőfaluját ezzel az alapítással is bele akarta kapcsolni a modern élet áramába. Iratosi gazdálkodók gyermeke, most 55 esztendős. Aradon végezte a magyar nyelvű középiskolát, Marosvásárhelyen az orvosi egyetemet. Első állomáshelye egy moldvai falu, Szászkút, ahol még érzékelni a hajdani csángó élet nyomait... Egy év múlva "hazahelyezték" Arad megyébe, majd 1974-ben sikerült a szülőfalujában állást szereznie. Most a szomszédos Kürtös városában gyógyít - Kisiratos is ehhez a városhoz tartozik közigazgatásilag -, illetve a Szociális Központ lakóit gondozza.

Mindjárt az 1989-es romániai változások után felismerte a lehetőséget, hogy a nyugati segélyeket a rászorulók állandó jellegű támogatására kell fordítani, nem ötletszerűen szétosztogatni. Önnön ereje ilyen nagyszabású vállalkozáshoz nem lett volna elegendő. Kisiratos népe ebben is az orvos mellé állt, mint más közhasznú kezdeményezéseiben. A segélyszolgálatnak ötven önkéntes tagja van a faluban, akikre mindig számíthat.

Legfőbb támasza a felesége, Balázs Olga csíksomlyói születésű székely asszony, két gyermek édesanyja, az otthon tényleges vezetője.

Kár, hogy Godó atya nem érte meg az építkezés befejezését - mondja Almási doktor - oly sok hányattatás után, szívesen jött volna ide megpihenni. Szülőháza, ahol a márványtáblát tegnap felavattuk, ebben az utcában van, néhány lépésre ide. Itt az ő eszményeit teljesítjük be.

Természetes, hogy a kereszt ott függ a falon mindenütt. De a közös ebédlő bejárata fölött szokatlan jelkép: fából faragott Krisztus, akinek hiányzik mind a két karja. Egy aradi román szobrász - nemzetközi hírű művész - Mihai Pacurar készítette és ajándékozta az otthonnak. Ha a Máltai Ház gondozottai, mankóval vagy tolókocsiban elhaladnak e szobor előtt, hálával telik meg a szívük: a második isteni személy, a világ királya sorstársukká lett a szenvedésben.

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu