Györffy György emlékének

Igaz ember és nagy tudós ment el. Életműve a hazai történetírás külön fejezete, s ő volt, aki néprajztudós édesapja: Györffy István instrukcióját leghívebben követte: megmutatta Európának, mit adott a magyarság a vén kontinensnek…

Személyes emlékek fűznek hozzá, még a közelmúltból is, amikor a Szent Korona kérdéséről beszélt, lapunknak pedig arról nyilatkozott, hol halt meg István, a szent király. Leányfalui nyári kunyhójában találkoztam vele először, melyet még apja építtetett: alföldi pásztor-gulyibát, a vízparton. Akkor az István, a király című rockopera „tárgyában” kerestem meg. A királyról beszélt hosszan, tűnődőn, s megkérdezte: — Mit gondol, én milyen vallású vagyok? Tudtam, hogy történelmi testvéregyház tagja, s amikor még hozzátettem, hogy az ökumené az ő neve mellől nem hiányozhat, jólesőn bólintott. Mindannyian tudjuk: első szent királyunkról és koráról nála senki sem tudott többet; az igazi történész logikájával kötötte össze a történeti földrajzot a szorosan vett históriával, a személyt a korral. Akkor tudtam meg, hogy angol nyelvű munkát írt Becket Tamás és Magyarország kapcsolatáról.

Más alkalommal jellembéli nagyságát csodáltam. Szeretetből szólt a családjáról, s arról is elmondta a véleményét, ami a politikában bántotta. Senkit sem szidott, az embert ismerte, aki ilyen is, meg olyan is. Egyetemi tanár itthon sohasem lehetett, egyszer ajánlották fel neki az egyik vidéki egyetem tanszékét, hogy az akkori rendszer valakit eltávolítson, mert politikailag nem tartotta megbízhatónak. – Hogy én foglaljam el annak a helyét, aki apám kedves tanítványa volt, és kiváló szaktudós?! – emelte fel keményen – annyi év után – szelíd hangját. Éreztem, felháborodásában ugyanaz a lélek tiltakozik, amelyik a „szakmájában” is a lelkiismeretességet, a pontosságot követi.

Többször beszélgettünk a történelem ismeretének fontosságáról, s hogy hamis eszmékkel hogyan lehet azt mérgezővé tenni a fiatalságnak.

Élete itt a földön lezárult, hangja még sokak fülében megcsendül, hiszen az új évezred küszöbén hányszor megszólalt; valamennyi fontos konferencián, s más alkalmakkor előadást tartott, hozzászólt, kérdésekre válaszolt. Csöndes pályáját hite és sok évtizedes szívós munkássága hitelesíti. Elmondható róla is, amit Wesselényi mondott Kölcseyről: „Közülünk való volt, de nem közénk való.” Hála legyen érte a Teremtőnek.

(tóth)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu