|
Megtestesül a Jó (Iskolakór helyett, V. rész) „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12) Olthatatlan bennünk a vágy, hogy jók lehessünk. Lassan talán megtanuljuk, hogy ez csak úgy lehetséges, ha lemondunk saját sötétben botorkáló, örökké akadályokba ütköző jóságunkról, hogy a Megtestesült Jónak, az Isten világosságának adjuk át a helyet. Ez a karácsony. Ez a béke, ez a megigazulás, a köztünk lakó mennyek országa. Ez a gyógyulás az élet iskolájának kórjából. (A nyelvtörténészek szófejtése bizonyítja őseink lényeglátását: gyógyul annyi mint ’jógul’, azaz jóvá válik.) Jóvá válik az ember, azaz mint Jézus, Isten gyermeke lesz. Istenből születik. S ez hatalom. Akár a mesében királyfinak lenni. A kétezredik karácsony csodálatos volt nálunk is. A karácsonyfa alatt volt negyedik unokánk az aznap kéthetes csöpp, Rózsa. Testvérkéi otthonosan jártak-keltek a betlehemi jászol és saját kishúguk társaságában. Mindez oly természetes. Mint királyfiakhoz, királylányokhoz illik. Isten házanépe. Talán nem ismertem volna rá erre a csodára, ámde szerencsére velünk töltötte a karácsonyt egy japán lány, Sinobu. Az ünnepi ebédhez magára öltötte – segítséggel – arany színű kimonóját, majd sajátos utánozhatatlan mozdulattal a gyerekek között ő is a karácsonyfa alá ült. Ha vendég van a háznál – és de jó, ha karácsonykor van! – az ember az ő szemével is látni kezdi az eseményeket. Ez volt számomra a legnagyobb ajándék. A nem keresztény népek mind-mind rettegve tisztelik istenüket, ösztönösen megsejtve az igaz Isten nagyságát. Félelmetes távolságra érzik maguktól, s rettegik kiismerhetetlen hatalmát. Ám az Úr, a mi Istenünk nem idegenkedik tőlünk, nem méltóságán aluli közénk születni, olyannak lenni, mint egy a gyerekeink, unokáink közül. Körülötte bátran énekelhetnek, verset mondhatnak, játszadozhatnak, mint testvérekhez illik. Megértettem: Emmanuel. Velünk az Isten. Lehet. Mert Isten nagylelkűségének nincs határa. A karácsonyi misében megszólal Szent János apostol örömhíre: „Akik befogadták…” Akkor tehát az is lehetséges, hogy bennünk az Isten? Fel tudja ezt fogni egy japán lány? Fel tudjuk ezt fogni mi, keresztények? Istengyermekségünket? Legközelebb erre törekszünk. Nényei Gáborné
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|