Közösségek, remények

Marcali a múltjában, szellemi örökségében gazdag város is azokhoz tartozik, amelyekre ráillik a missziós terület minősítése. Fél évszázad rengeteget rontott az egyházi körképen, s „a rabul ejtett értelem” (amint Czeslaw Milosz kelet-európai „szemléjében” olvashatjuk) az ellentmondások logikáját követhette csupán, s jól tudjuk, bizonyos módszer csak terrorizálja a ”keleti” értelmiségit.

Három laktanya volt a városban, afféle seregközponttá vált az elmúlt rendszerben, s a lakosság kétharmadát foglalkoztatta. Teológus jelölteket itt is próbáltak átgyúrni, hogy még a kedvük is elmenjen a leendő oltárszolgálattól.

Kiss Iván plébános, kerületi esperes elmondja, hogy a tizenháromezer lakosú város 98 százaléka katolikus, ezer hívő gyakorolja a vallását, a szocialista eszméket sokáig oly híven követő „somogyi helységben”.

Nyolc éve látja el itt a papi teendőket, melyekből hál’Istennek bőven kijut neki.

Marcaliban három templom van, hajdan kéttornyú, gótikus szentély ékesítette a tájat, a XVIII. század végén Széchenyi Ferenc iparosokkal népesítette be a települést. A jelenlegi plébániatemplom falán emléktábla hirdeti az 1848-49-es szabadságharc hőseit. Noszlopy Gáspár akkori városvezető is életét adta a hazáért.

- A templomot hétmillió forintért újíttattuk fel kívülről, önkormányzati segítséggel. A másik két templom is funkcionál, két városnegyed lelkiségi központja. Az egyik új, 1973-ban szentelték fel, a másik az öreg templom a gombai városrészben, főleg idősebbek ünnepnapi helye. Két éve azt is felújítottuk.

Amíg a plébános szavait hallgatva a történelmi múltat sorjázom, a többféle pasztorációs eljáráson töprengek, amelyekről már hallottam országjárásomon. Itt vajon mi a legfőbb törekvés?

- Az új közösség megteremtése, kialakítása. Hét hitoktató kisegítőm szorgalmasan dolgozik, hétszáz gyereket tanítunk négy iskolában. A Berzsenyi Gimnáziumban viszont mindössze negyven diák érdeklődik a kereszténységről. Közösségekre helyeztük a hangsúlyt, sikerrel. Az ifjúsági keresztény szervezet (iksz) 1995-ben alakult, hetvennégy taggal, középiskolásokból, főiskolásokból, egyetemistákból. Persze, azóta változott a képlet. A fiatalok zöme Pestre költözött, viszont az utánpótlás nem szakadt meg. Klub jellegű foglalkozások, katekézis, játék és egyházközségi munka a programjuk, de szerveztek már egyházmegyei szilveszter estet is. Két imaközösségünkről talán majd az illetékesebbek szólnak a Gondviselés Házában, amely közösségi ház.

Egyszerű, ízléses kiállítású lapot forgatok, a Marcali Katolikus Újságot. Közvetlen hang, érdekes tudósítások, afféle profi munka. Az egyik beszámoló részlete a múlt évi római ifjúsági találkozóról így kezdődik: „Augusztus 18-án Beton püspök atya tartott katekézist…”

- Évi hat alkalommal jelenik meg az újság, fiatalok szerkesztik. Ezer példány fogy el. A koncepciója: helyi, egyházmegyei információk közlése, s a Siófoktól Marcaliig tartó régió hírei. S persze lelkiségi írások, mivel a hívek jó része már nem tanult hittant. Cikkeket válogatunk például az Új Emberből s más egyházi lapokból. Roppant fontos lelkipásztori segítség a sajtó! Új közösség-formálásban nélkülözhetetlen. Magam is képzésre járok. A lapunkat eljuttatjuk az önkormányzatnak, a különböző szociális intézményeknek.

Mi a legnagyobb gondjuk?

- A szülők! Hallgató egyház vagyunk a rendszerváltozás után tíz évvel is. Említettem a hétszáz gyereket, hittanórák résztvevőit, a szülők jelentős része azonban felekezetnélküli. Ugyanakkor tapasztalunk elmozdulást: tavaly száz keresztelkedőből huszonhét felnőtt volt. A katekumenátustól reménységes föllendülést várok. Járjuk a kórházat, s a személyzetből találkoztam olyannal, aki kezdetben megmosolyogta a papot. Aztán eljött a pillanat és megkeresztelkedett… Nehéz ez az átmeneti idő, de aki vállalja Krisztus szabadságát, biztosan kovász lesz ezen a mindig is missziós területen.

Örömök?

- A gyerekek, a fiatalok, a jövő. Teljesen optimista vagyok, mert látom a kibontakozás, az építkezés esélyeit…

Mennyit dolgozik naponta?

- Tizenkét órát. Hitoktatási felügyelő és kommunikációs felelős is vagyok. 1974-ben szenteltek.

Az oldalt írta: Tóth Sándor
Fotók: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu