 |
 |
 |
 |
2001.
január 21. |
Imahét a keresztények egységéért január 21-28.
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Könyvespolc Bendász István: Öt év a szögesdrót mögött – Egy kárpátaljai pap a Gulág munkatáboraiban Napjainkban egyre több olyan tanulmánykötet lát magyarul is napvilágot, amely a kommunizmus és a szocializmus időszakának áttekintésére vállalkozik. Megjelenhet azonban bármennyi értő és átgondolt tanulmány, a korszak leghitelesebb és egyúttal legmegdöbbentőbb képét mégis csak az eredeti, személyes beszámolók és emlékiratok rajzolhatják meg. A szerte a világon sok millió ember életét, családját és jövőjét megnyomorító és ellehetetlenítő hamis ideológia, és az annak nyomán kifejlődött gyakorlat fanatikus dühvel vetette magát – más mozgalmak mellett – a vallásra, vallásosságra; mindazokra a felekezetekre, melyek céljai elérésében gátolták. Ennek a tombolásnak volt tanúja és szenvedője Bendász István görög katolikus lelkész is, akit 1949-ben azért ítéltek 25 évi kényszermunkára, mert a végsőkig kitartott a pápához való hűségében, és nem volt hajlandó pravoszláv hitre térni. Nyomtatásban most másodszorra megjelenő naplóját a munkatáborban írta. Éjjel, a napi munkától elcsigázottan és a felfedeztetés veszélyének állandóan kitéve rótta a sorokat, hogy nyoma maradjon mindannak a szenvedésnek, melyet sok társával együtt, emberfeletti lelki erővel és hittel viselt el. Bendász István történelmi dokumentum értékű naplója a benne foglalt szörnyű élmények ellenére nem gyűlöletre és bosszúra késztet, hanem a szerző papi hivatásához méltóan emlékeztet és imára indít. Mindenek felett hirdeti, hogy őt, paptársait, családjukat és híveiket az Isten mindenhatóságába vetett hit tartotta meg. Hazatéréséről pedig vallja: „…olyan lelki örömökben volt részem, hogy … már csak ezeknek a napoknak a megéréséért is érdemes volt hatodfél évig szenvedni.” Az olvasóban önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon én túlélném-e, amit Bendász István túlélt? Vajon képes lennék-e még örömről és boldogságról beszélni? Vajon mekkora áldozatot tudnék vállalni a hitem megtartásáért? Akárhogy van is, mindannyiunk számára erőt és biztatást adhat Bendász István naplója. Igazolja, hogy a közvetlen közelünkben is voltak és vannak olyan emberek, akik élete példaként állhat előttünk saját napi megpróbáltatásainkban. (Lámpás Kiadó, Abaliget, 2000.) S. G. Dizseri Eszter: Gyerekek a Miatyánkról
Csupán néhány év telt el azóta, hogy magyarul is olvashattuk Marcello D’Orta könyveit, melyek olasz kisiskolások dolgozataiból közöltek mulatságos szemelvényeket. Az egyik kötet az Isten ingyér teremtett bennünket címet viselte, és kisgyermekeknek a vallás néhány kérdéséről alkotott – sokszor sommás, legtöbbször pedig bájos és kacagtató – véleményét gyűjtötte csokorba. Dizseri Eszter könyve – amely minden keresztény alapvető imádsága köré épül – talán az egyik első ehhez hasonló hazai gyűjtemény; azonban jóval több, mint szórakoztató írás. A kötet, amely csaknem ötven gyermekkel készült interjú szövegét tartalmazza a gyermekek életkorának (öt és fél évestől tizennégy évesig) megfelelő csoportosításban, több szempontból is tanulságos és szép olvasmány. Egyrészt azért, mert a gyermekek sokszor olyan egyszerű, életteli igazságokat is kimondanak, amelyekre nagyszerű élmény felnőtt fejjel rácsodálkozni. Másrészt roppant tanulságos látni, hogy ami a felnőttek világában egyértelmű és világos, az a gyermekek számára sokszor egyáltalán nem ilyen egyszerű. A könyv segítségével szinte a gyermekek fejébe, szívébe pillanthatunk; ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy a mindennapok világa hogyan befolyásolja-torzítja a gondolkodásukat. Mindez hasznos segítség lehet ahhoz, hogy a szülők, tanárok, hitoktatók, lelkészek helyesen mérjék fel a rájuk bízott gyermekek lehetőségeit és gyökereit. Ahogyan a könyv olvasásában egyre előrébb lépünk, vagyis az egyre idősebb gyermekek szavait, gondolatait olvassuk, mi magunk is válaszolunk az írónő kérdéseire. Így alakul át a kezdetben elnéző, sokszor derűs mosoly őszinte csodálattá és elismeréssé: mennyi mindent tud, ért, sejt meg egy-egy gyermek Isten dolgairól! A kötet végső soron választ keres: imádkoznak-e gyermekeink; ha pedig imádkoznak, akkor értik-e, amit mondanak? Vajon mit gondolnak hitünk alapvető fogalmairól: Istenről, a gonoszról, kísértésről, mennyről, dicsőségről? Igazat adhatunk Tomka Miklós vallásszociológus kötet végi gondolatainak: a kérdésekre adott válaszok rajzolják meg a kereszténység jövőjét. (Harmat Kiadó—Kálvin Kiadó, Budapest, 2000.) Süveges Gergő
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
