Júdás anyjának története

A bibliai történések már sok tollforgatót, írót csábítottak arra, hogy az adott kor számára ismét megfogalmazzák az eseményeket. Netán példálódznak velük vagy egyéni szempontjaik szerint, az alkotói szabadság hitével, újrafogalmazzanak valamely történést.

Ismert írók életművében is találkozhatunk biblikus témák feldolgozásával: Selma Lagerlöftől Kodolányi Jánosig. Az emberi kultúrának ez a közös szellemi emléke olyan forrás, mely, mint a mesékben, sosem apad ki. Mert a mesék is transzcendentális világba kalauzolnak bennünket, akárcsak a bibliai történések.

Viszont aki oly módon választ ilyen biblikus témát, hogy az ismeretlen körülményeket egyéni fantáziával igyekszik kiegészíteni, bízvást számíthat éppúgy egyetértőkre, mint ellenzőkre. Van, aki elfogadja, mind a téma választását, mind az alkotói szabadság szellemiségében történő feldolgozást, van, aki nem.

Az eleddig újságíróként ismert Vasvári Erika munkáját, a Júdás anyja című kisregényt mindkét szempontból nemcsak elfogadhatónak, de kitűnőnek is találhatjuk.

Valóban sok érthetetlen momentumot és következetlenséget fedezhetünk föl a bibliai Júdás cselekedeteiben. Kiváltképpen a legfőbb bűnt: miért árulta el Jézust harminc sékelért? Persze azt is mondhatnánk: jellemtelen áruló volt.

A szerző ennek a zavaros életútnak a megfejtését próbálta ábrázolni. Pontosabban nem Júdásról írt könyvet, hanem egy kiváló és lélekemelő gondolattól vezérelve —, ha Jézus anyja Szűz Mária volt, úgy Júdás anyjának is meg volt a saját sorsa – és a szerző ezt kívánta ábrázolni, amiből természetesen fiának életútja is kirajzolódik.

Kiváló szépírói módon bonyolítja a szerző regényét és lélektanilag is elfogadható magyarázattal szolgál, amikor Leia szerelemgyerekként szüli meg Júdást, ezután pedig Iskarioth falu szélén kénytelenek élni, a falu közösségéből kizáratva, az arab kereskedők piacának közelében.

Az anya létfenntartási küzdelmei, a falubeli gyerekektől távol élő, idegen, átutazó gyerekekkel játszadozó, magányos Júdás már önmagában is egy lelkileg sérült gyermekkort jelez. A szerző szerinti júdási életút: a vándorkereskedői foglalkozás, aminek segítségével némi jólétben él anyjával, majd teljesen felhagyva jövedelmező munkájával, csatlakozva Jézushoz és tanítványaihoz, a kezdeti jézusi tanításokra való rácsodálkozást felváltó, egyre radikálisabb cselekedeteket követelő magatartás a regény szerkezetén belül logikusan vezet Jézus elárulásához.

Mindez azonban Júdás anyjának szemszögéből jut az olvasó tudomására, bár a regény cselekményét átszövő, az egyes szereplők búvópatakszerű belső gondolatait kitűnően ábrázoló egyik júdási töprengésben így fogalmaz a szerző: „a Mesternek okosabban kellene csinálni a dolgot. Miért nem bízik bennem? Bajkeverőnek tart? Vagy aggodalmaskodónak, kishitűnek? Örülhetne, hogy van mellette valaki, aki nem engedi fejjel menni a falnak. A földön ő is esendő ember, aki tévedhet, rosszul dönthet… Nem szabad indulat űzte apró forrongásokba bocsátkozni, mert hamar a körmünkre koppintanak. Jól megszervezett, hatalmas erőt felmutató hitvallásra van szükség, ahol ember és Isten egyként megnyilatkozik. Nem marad más hátra: csak a főpapoktól remélhet segítséget.”

A kisregény emberi érzéseinket megérintő írói értékét akkor tapasztalhatjuk meg igazán, mikor anyja Júdás megkeresésére indul Jeruzsálembe, majd elvétett szavakból tudomására jut, hogy Jézus árulója nem más, mint saját fia, s tán ezért lett öngyilkos. Ezután határozza el, hogy találkozni akar Jézus anyjával, meg akarja magyarázni fia viselkedését s bár véletlenül (?), de létrejön ez a találkozás. És két anya beszélget egymással, kiknek gyermekei halottak. Az a szellemi-lelki bújócska, ahogy Leia gátlásaival küszködve végül Mária tudomására hozza, hogy az ő fia a halott Júdás, s ahogy erre Mária reagál, érzékeny, szépírói remeklés. Akárcsak az az érzelmi küzdelem, ahogy Júdás anyja eljár Máriáékhoz, a Krisztuskövetőkhöz, még betegségében is velük dolgozik, majd véletlenül (?) beleszédül egy kútba. Ez a befejezés – és a kisregénynek eme utolsó negyede – görög sorstragédiákat idézhet föl az olvasó gondolatvilágában. (Kráter Műhely, 2000.)

Györffy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu