Az életrendezés háza

Lelkigyakorlatok Püspökszentlászlón

Püspökszentlászló: kicsiny település a Mecsek hegyei között, ahová aszfaltozott út sem vezet. Az egykori püspöki nyaralóban — amely egyházi szociális otthonként működött évtizedekig, majd viszszakerült a püspökség tulajdonába — tartották fogva 1955-ben mintegy fél esztendeig Mindszenty Józsefet. A bíborost a gyűjtőfogházból szállították ide, majd tovább a Nógrád megyei Felsőpeténybe, ahonnan 1956 októberének végén szabadult. Püspökszentlászlón kezdte működését még a nyolcvanas esztendők elején Vácz Jenő jezsuita atya, mint az otthonlakó idős nővérek papja, aki „titokban” lelkigyakorlatokra várta a betérőket. Ma egy megvásárolt falusi házban épül-alakul a lelkigyakorlatos központ, amelyet az életrendezés házának neveznek. Vácz Jenő atya legelőbb a lelkigyakorlatok lényegéről beszél:

„A lelkigyakorlat célja, hogy az ember megszabaduljon a személyiségét romboló ragaszkodásaitól, majd találja meg Isten akaratát, s aszerint rendezze az életét. Az életrendezés elnevezés irányvonalat adott számunkra. Ha valaki idejön, először ébredjen rá arra: mit jelent embernek lenni. A beszélgetéseket, elmélkedéseket nem a kereszténységgel kezdjük. Előbb minden itt megfordulót igyekszünk ráébreszteni az ember csodálatos természetére. Az emberben sűrítetten az egész világ megtalálható.

Vácz Jenő atya: "... ki kell alakítani magunkról az igazi képet"

Előbb mindenki értse meg, hogy mire van az ember szerkesztve: nyitott a végtelenre, Istenre. Minden ember alapanyaga a képesség. Képességekből vagyunk gyúrva. Már ember vagyok, de még nem vagyok igazán az. Egyszerre a van és a nincs gyurmája vagyunk. Hibáinkat abban is kereshetjük, ha nem fogjuk fel emberségünk lényegét. A legkönnyebben akkor torzul el az ember lelki személyisége, ha nem aszerint él, amire teremtve van.

Az egykori püspöki kastély, ahol Mindszenty Józsefet is fogva tartották

Isten az embert úgy tervezte meg, hogy ember lehessen, mégpedig isten-ember. Először tehát ki kell alakítanunk magunkról az igazi képet. Ez a legfontosabb, hogy azután életünket e szerint rendezhessük.

Az atya a ház gondnokságát ellátó Pifkó házaspárral

Őseink hét főbűnt neveztek meg, köztük a torkosságot. Ez a táplálkozás területe. A kapzsiság a tulajdoné, a szerzésé. A lustaság a tevékenységre vonatkozik. A hét főbűnt mint életünk egyes területeit ragadom meg. Nem lehetünk igazi emberek, ha enni sem tudunk rendesen, ha szellemileg nem táplálkozunk, nem tágítjuk szemléletünket, értelmünket, emberségünket. Ha nem találjuk meg hivatásunkat, szakmánkat. Ha az érintkezésben másokkal szemben nem tartjuk be a normákat. Majd az életadás területe következik...

Remélik, tavasszal fölszentelhetik a kápolnát

Ezek megbeszélése az önismeretre épülő alapvető lelkigyakorlat. S azután lehet folytatni...”

1995-ben készült el a ház első szárnya

Vácz Jenő atya 1982-ben került a püspökszentlászlói egyházi szociális otthonba. Elődje, a szentéletűnek tartott Németh János atya keze munkáját őrzi az arborétum-park. Értette a fák nyelvét, mondja Vácz Jenő atya.

Németh atya halála után vette át annak helyét, s folytatta az elődje által elkezdett lelkigyakorlatokat.

„A régi kuglipálya indítóházát mini-gyakorlatosháznak rendeztem be, meséli az atya. Hat személy találhatott ott egyszerre helyet. Az arborétumban sikerült egy úgynevezett remetelakot — apró gerendaházat — is fölállítani. Aki nyáron harmincnapos lelkigyakorlaton kívánt részt venni, az kiválóan remetéskedhetett ott.”

Hogy télen is folyhassanak a lelkigyakorlatok, az egyik éppen eladó házat, a diósberényi plébános ingatlanát vásárolta meg Vácz atya. Paptestvére harmadával leengedte az ingatlan árát, amikor megtudta, milyen célra szánják. Egy Németországba kivándorolt hivő család, a Keleti-házaspár pedig nagyobb pénzösszeget küldött, így máris együtt volt a vételár fele. A nővérek pedig összeadták a másik felét.

„A ház azonban nem volt alkalmas lelkigyakorlatok tartására. Egyik építészmérnök ismerősöm erre ingyen elkészítette az új épület terveit. Éppen a régi ház bontási engedélyezési kérvényét írtuk, amikor régi barátom, Balaton Zoltán alpinista, vállalkozó kopogott be hozzám: hallom, építkezni akarsz. Nem kell bontani valamit? Komlón vagyok a brigáddal, s van egy hét szabad időnk. Ingyen lebontjuk, amit kell.”

De miből építsék föl az újat? Vácz atyát egyik ismerőse hívta — van egy hely a kocsiban —, tartson velük Lourdes-ba.

„Elvittem a tervet magammal, s amikor a bazilika altemplomában miséztem, a tervet az oltárra tettem. Mire hazaértünk, a házat már lebontották, s a terv szerint az egyik szárny alapozása is elkészült.”

A következő lépésben falak és tető kellett. Vácz atya körlevelet irt mindazoknak, akik az előző tíz évben lelkigyakorlaton vettek részt nála. Többségük időközben fölnőtt, családos ember lett. A fölhívás hatására nyolcszázezer forint jött össze. Ez elég volt a téglára. Lépésről lépésre így haladt az első, a fő szárny építése. Az adományozók között a végén már holland katolikus alapítvány is szerepelt.

„Végre fölszentelhettük az első szárnyat. Azt gondoltam, a padlóra szalmazsákokat helyezünk, ott alszunk, s közben folynak a lelkigyakorlatok. Hamarosan nyilvánvalóvá vált azonban, hogy így nem megy. Kellene egy lakószárny, ahol mindenkinek külön cella jut. Nemesszeghy Ervin, a jezsuiták akkori provinciálisa teljes mellszélességgel támogatott. Tizenhatmillió forintért fölépítettük a tizenhat kicsiny szobát tartalmazó épületrészt.”

1995-ben készült el a ház. Közben a szociális otthonban egyre fogyatkozott a lakók száma, föl is kellett volna újítani. Az épület 1997. május 1-vel szűnt meg a nővérek szállása lenni.

„Ha nem látok neki a lelkigyakorlatos ház építésének, nem tudom, mihez kezdtem volna. A csoportok rövidesen egymást követték, s amikor a fiatal Pifkó házaspár vette át a ház gondnokságát, majd pedig amikor Haraszti Mária és Vári Ferencné a ház gazdasszonyai lettek, valóban minden feltétel megszületett, hogy most már csak a lelkigyakorlatokra figyelhessünk.”

Az Európai Magyar Fiatalság Alapítvány Hódmezővásárhelyen, amelyet szintén egy jezsuita atya, Berta József hozott létre, vállalta a ház működtetését.

„Én már lassan kiöregszem, nyolcvanhat éves vagyok, a háznak azonban tovább kell élnie.”

Az alapítvány tavaly júliusban például öt párhuzamos lelkigyakorlatra szervezett csoportokat.

„Nyaranta tartunk itt nyelvi táborokat is: németül, angolul. Berta atya, amikor Innsbruckban tanult, már gondolt arra, hogy ilyen kurzusokra csoportokat cseréljen. De befogadjuk nyugdíjas hölgyek bridzspartiját is. Enyhe fokban fogyatékos gyerekeket is hoztak ide nyaralni. A kamilliánusok rendszeresen kérnek egy-egy hetet, s cursillókat is rendeznek itt.”

A házban huszonhat személyt kényelmesen el lehet helyezni. Nyáron a gyönyörű domboldalban sátrak várják a fiatalokat, filagóriával, ahol negyvenen férnek el. A püspökszentlászlói régi plébánia épületben további huszonöt-harminc szálláshelyet alakítottak ki. A faluban többen falusi turizmusra rendezkedtek be, ezekben a házakban további részvevőket helyezhetnek el.

Legfőbb gondjuk, hogy a Toyota kisbuszuk lassan kiöregszik, autó nélkül pedig a hegyek között, ahová autóbusz sem jár a földúton, aligha lehet meglenni.

„A Renovabis német alapítványnál rendszeresen pályázunk anyagi támogatásért. Az ide érkezők által befizetett összegek ugyanis nem elégségesek a ház fenntartásához, s a Pro Hungaria Christiana, holland-magyar alapítvány is évente másfél millióval segít.”

A koszt és a szállás naponta ezerötszáz forint. A lelkigyakorlatok háromnaposak, vagy egy hetes kurzusok. Vajon országosan mennyire ismerik a házat?

„Az érdeklődés egyre nő. Tavaly összesen ezerháromszázan vettek részt lelkigyakorlatokon. A hétvégi csoportos elmélkedések mellett a hét első fele inkább az egyéni, vagy kiscsoportos lelkigyakorlatoknak van fönntartva.”

Elsősorban Budapestről, Szegedről, Pécsről érkeznek csoportok, de más városokból is. A jelenlévők között minden korosztály képviselve van, de inkább értelmiségiek jönnek szívesen. Így van ez már a kezdetek, 1982 óta. Akkor a fenyegető hatalom miatt „csöndben” szervezték a lelkigyakorlatokat, s ma is szájról szájra jár a hír.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu