Jegyzetlap

Wilhelm Röpke, a szociális piacgazdaság szellemi ihletője úgy véli, hogy „a szabad társadalom” – vagy amely ilyennek hiszi magát, tehetjük hozzá az eltelt tíz év hazai történéseinek alapján, s ami ennél rosszabb, ilyennek mondja, bár nem akarja magát, lévén, hogy képtelen érezni s értékelni a szabadságot, mint erkölcsi fogalmat, szóval a szabad társadalom, a mi esetünkben az, amely éppen hogy kilábolt a kommunizmusnak becézett össznépi járógipszből – „tömegtársadalommá készül lealjasodni.” Kemény beszéd ez. Tényleg azt látjuk, hogy miközben valóban szabad a társadalom a polgári kezdeményezéseit, a törvényeit, a szerkezetét tekintve, mind nagyobb teret kap benne az ötletszerű erőszak, az arcátlan csalás és lopás, a következmények nélküli mocskolódás, a hiteltelen szó és beszéd, az „erősek” duhajkodása. A lealjasodás vagy a médiumok eszmei zavarossága siettette lealjasítás elsősorban a személyt akarja kilúgozni az emberből, az önálló gondolkodás képességét, lénnyé akarja tenni az individuumot, hogy „tömeges”, hogy semmi legyen, ellenállás híján – Babits szavával.

A valóban szabad világ akkor jöhet létre, akkor „maradhat fönn” – írja Röpke –, „ha képes lesz korunk közgondolkodásának arisztokráciáját kellő számban megteremteni.”

Különös, paradox kijelentés ez: épp a közgondolkodásnak legyen arisztokráciája? Igen, vagyis hogy a köz gondolkodását hassa át „az erkölcsi elit” gondolkodása, de ennél több: maga a léte, a jelenléte, az életmódja, az emberi mivolta. Mekkora s milyen legyen ez a csoport? „…nem nagy, de mérték- és hangadó.” A morális állandóság képviselője. A „nobilitas naturalis”-t, a természetes nemességet tartsa fönn minden kapcsolatban, viszonyban, csatornán és körülmények között, és a „legkeményebben ragaszkodjék” hozzá. A fenyegetett értékek nála keressenek menedéket, őelőtte hallgattassanak meg. Ma, amikor „annyi minden mállik szét és inog meg”, ez a csoport tegye vitathatatlanná s így tekintélyessé, mi az, amit meg kell őrizni, számon kell kérni, időnként nyilvánítsa ki, mi megy éppen veszendőbe, ki vagy kik ássák folyton a „jónak sírját”, minek hiánya jelent nagy veszedelmet a társadalomban, s e csoport tagjainak „legmagasabb szintű teljesítménye” támassza alá az elit szavának s munkájának hitelét. Honnan verbuválódjék? A természetes nemességbe „a társadalom minden rétegéből jussanak be emberek, de csak kevesen”. Mik adják meg tagjainak méltóságát? Az erényeik. S csakis ezek. E csoportba bejutni nem lehet esély a meggazdagodásra.

Melyek azok a tulajdonságok, amelyekkel megszolgálhatják a nép bizalmát, s „osztályok, érdekek, nemtelen szenvedélyek, gonoszságok és gonoszkodások, s ostobaságok”, a folyamatosan rágalmazó hazugság-dömping „fölé emelik őket”? A „példaadó s lassan érő élet, a lemondással igazolt, s a közösségért végzett munka, a jellem, az alacsony ösztönök megfékezése, az érett ítélőképesség, a tiszta magánélet, a jogért s az igazságért vállalt bátor, egyenes és lebeszélhetetlen kiállás”. Az ilyen élet arról ismerszik meg, hogy olyan méltóság övezi, amit nem lehet kikényszeríteni. Nos, felebarátaim, ha e hazában még nem állt volna föl e csoport, akkor legyen. Minél előbb. Ha már létezik, olvassa buzgón Wilhelm Röpke írásait, melyek nyilvánvalóan evangéliumi ihletésűek.

Vasadi Péter

(Vasadi Péter válogatott verseinek „Innen” című kötete az alábbi címen kapható: Magyar Felsőoktatás – 1141 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21. 84-es szoba. Telefon: 343 09 52 e-mail: Jkirály@mfsz.hununed.hu, titkar@mfsz.hunined.hu).

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu