Harangszó és mikrofon

Beszélgetés Bőzsöny Ferenccel

Közel fél évszázadnyi rádiós szolgálat legalább olyan ismertséget és népszerűséget jelent országosan, mint egy színészi vagy előadóművészi pálya. Kiváltképp, ha olyan emberi hang és személyiség áll mögötte, mint Bőzsöny Ferencé, aki egyike az elektronikus sajtó kivételes egyéniségeinek. Ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy Bőzsöny eredetileg a papi hivatásra készült, s csak a szemináriumok megszüntetése után, némi kitérővel került a Magyar Rádióhoz, és ott is, azóta is a katolikus hit és eszmeiség nyílt megvallója, gyakorlója, — 70. évének betöltése így a mai keresztény közösségünk ünnepe is. Hogyan alakult ez a mindvégig színes életpálya.

A véletlen, de tekintsem inkább isteni gondviselésnek, terelt rá erre az útra. Nem magamtól, mások figyelmeztetéséből jöttem rá, hogy milyen hangot örököltem. Eredetileg papnak készültem, s a teológián retorikát is tanultunk. Az első próba-prédikáció során szabadon választhattunk valamely nyomtatásban megjelent szentbeszédtől. Aranyszájú Szent János, Temesvári Pelbárt, Pázmány s Bossuet szónoklatai mellett Prohászka Ottokár és Sík Sándor konferencia beszédei jelentették a széles választékot. Magam egy Mindszenty-beszédet választottam, amely 1948-ban hangzott el szülővárosomban, Pécsett, annak ismert székesegyházában. Ezt a beszédet szóról-szóra pontosan megtanultam, és a nagy átéléssel elmondott beszéd a mintegy kilencven főnyi hallgatóság előtt tetszést aratott. Spirituálisom, Major Kálmán dicsérete, biztatása is komoly hatással volt rám.

Hogyan alakult élete ezt követően?

Mivel a veszprémi szemináriumot állami rendelettel föloszlatták, lakatos átképzősnek mentem. Két év a vasas szakmában, majd két esztendős sorkatonaság következett, s mivel „előéletem” miatt egyetemre nem vettek föl, jelentkeztem a Magyar Rádiónál. Több mint háromezer jelentkező közül sikerült fölvétetni magam bemondónak. Ennek a szakmának kivételes rangja volt akkoriban. Alig néhány hónap múlva életem mindmáig legszörnyűbb éjszakáját éltem át az ostromlott Bródy Sándor utcai stúdióépületben. Ott és azokban a napokban végképp megláthattam, mire képes a kommunista rendszer, és mekkora különbség van szabadság és elnyomó diktatúra között.

Nem titok, hogy keresztény hitét és magyarságtudatát élete során mindvégig megőrizte.

– Nekem magyarnak és kereszténynek lenni természetes állapot. Néhai Szabó Imre püspök úr tanácsát igyekeztem megfogadni: keresztény mivoltunkat szívünkben minden nehéz körülmény között meg kell tartanunk. Felső megerősítést és útmutatást is kaptam ehhez. Amikor hat társamat és Major tanár urat egy éjszaka elvitte az ÁVO, és a többieket – velem együtt – szétkergették: a hitünket töretlenül megőriztük. A 63-as villamoson utazva Budapesten, a kezemben lévő Kempis Tamás könyve éppen ott nyílt ki, ahol a következő szöveg volt olvasható: „Szárnyaid árnyékában bízom Uram, amíg átvonul a gonoszság.” – Magánéletem nagy küzdelemmel járt, az idők folyamán bölcsész diplomát és magyar nyelvészetből doktorátust szereztem az ELTÉ-n. S ezzel felvértezve végeztem rádiós munkámat. Végül is sikerült túlélnem a magyarság és a kereszténység kíméletlen elnyomásának hosszú időszakát.

Hogyan látja mai közéletünket, a magyarság jövőjét?

– Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a Gondviselés ajándéka az az okos, energikus fiatalember, aki ma az ország miniszterelnöke. A „csodavárók” közül lesznek, akik benne is csalódni fognak. De nem ez a döntő. Kemény munka árán jön csak létre részben is mindaz, amit a korábbi évtizedek alaposan elrontottak. És az előttünk álló negyven évből még csak tíz telt el. Az igazi változáshoz legalább harminc-negyven évre és új generációkra lesz szükség.

Hivatáshoz szorosan kapcsolódik a magyar nyelv ismerete és szeretete. Többek között Kazinczy-díjas is.

– Nem a rádió, a televízió s a hírlapok anyagának, valamint az amerikai kultúrának a kritikátlan átvétele, szolgai követése teheti egységessé nemzetünket, hanem édes anyanyelvünk művelése, ébren tartása. Az a páratlan kincs, amelyet minden magyarnak féltő gonddal kellene elsajátítania és megőriznie. Ez az összetartó erőnk országhatároktól függetlenül. E magyar nyelv ápolására, megőrzésére törekszem nyilvános megszólalásaim, szerepléseim során.

Akkor is, amikor ezt a nyelvet tanítom (például a budapesti Központi Szeminárium kispapjainak), akiknek nyelvi kultúráját, előmenetelét különös szeretettel ápolni kívánom.

Többször halljuk hangját a déli „millenniumi harangszó” fölcsendülése kapcsán is.

– Maga a tény örömet keltő. Valóban nagy visszhangja van ennek, hiszen a Magyar Rádió minden héten más templom harangszavát közvetíti. Több ezer templom és kápolna közül sajnos, csak mintegy 60-62 kerülhet sorra. Ezek között székesegyházak és valamilyen szempontból ismert helységek, illetve azok harangjai kerülnek a rádió adásába. (Az ismertető szöveg a felelős szerkesztő, Ágoston István lelkiismeretes munkáját dicséri.) Nagy öröm számomra, hogy ez a megtisztelő felkérés és megbízás nekem jutott.

Ami pedig mindennapi életünket illeti: kevesebb beszédre, több jócselekedetre volna szüksége nemzetünknek. A Jézus által sugallt szeretetet igénylem magamtól és másoktól egyaránt, s a feltétlen hitet a gondviselő Istenben, aki akkor is ott áll mellettünk, amikor minden emberi törekvés és erőfeszítés kevésnek bizonyul.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu