Különös szilveszter

Szilveszterkor még soha nem éreztem ilyen jól magam. Lehet, hogy majd nem találtok benne semmi különöset, de nekem nagyon sokat jelentett. Meghívtak egy buliba, de viszszautasítottam, mert nem volt kedvem elmenni. A bátyám elutazott a barátjához, így ketten maradtunk anyukámmal. Este hatkor elmentünk templomba, aztán pedig leültünk a tévé elé és falatoztunk. Tíz óra tájban valahogy elaludtam, még azt sem érzékeltem, hogy anyuka betakart, hogy hangosan szólt a televízió. Éjfél előtt tíz perccel felébredtem, felöltöztünk, s kimentünk meghallgatni, hogyan énekelnek a toronyban (Nálunk éjfélkor harangoznak és énekelnek.) Azután anyuka kiment és megnézte a tűzijátékot. Nekem azonban nem volt kedvem kint fagyoskodni, tehát egyedül maradtam.

Bementem a szobámba és bezártam az ajtót, letérdeltem az ágy mellé és imádkoztam. Olyan jó volt, hogy ez pont éjfélkor történt: az új évet Isten kezébe

Ajánlhattam és imádkozhattam azokért, akiket szeretek. Áldást kértem rájuk a következő évre.

Azóta minden nap olvasom a Bibliát. Újra van kapcsolatom Istennel.

Gondolkodtál már az élet értelmén? Én korábban nem túl sokat. A bátyámmal beszélgettünk, s ő állandóan arra volt kíváncsi, hogy én mit tartok életem céljának. Nem akartam semmit sem válaszolni, ezért azt mondtam: „Hát nem is tudom…”

Azt tudtam, hogy azért vagyunk a földön, hogy Istent szolgáljuk, s majd vele legyünk az örök dicsőségben, a Jézus Krisztus által, de ezt nem tudtam kimondani, mert csak üres szavak lettek volna. Attól fogva elkezdtem gondolkodni az élet értelmén. Sorra vettem: a házasság lenne az? Nem. Hiszen apuka meghalt, anyuka egyedül maradt, s mégis folytatni kell tovább, még élni kell valamiért.

Talán a gyerek? De hány nőnek nem lehet gyermeke! A munkáról, a hobbiról, a szórakozásról pedig nem lehet úgy beszélni, mint az élet céljáról.

De hát akkor miért vagyok én itt, egyáltalán miért létezem? Rájöttem, hogy Isten nélkül semminek sincs értelme. A család, a gyerek, a tanulás, a munka csakis feladat lehet, a cél maga Jézus.

Ennek fényében már nem hihettem azt, hogy elrontom az életem, hiszen Jézus segít nekem élni, mert magamban még azt sem tudok.

Adja az Úristen, hogy mindannyian meghalljuk az Ő szólítását.

Egy tizennyolc éves
lány Kárpátaljáról

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu