A templomépítő lovag-keresztje

Gondolat-váltások Zelnik Józseffel

Templomépítők címmel a Duna Televízió négy filmet játszik (a rendező: Szirti László); köztük azt a történelmi múltba – a XIII. századba visszatekintő dokumentumértékűt is, amely a mostani hármashatárhegyi vitorlázó repülőtér mellett, a honfoglalás korában álló Gercse falu kőtemplomának beszédes köveit szólaltatja meg a hagyomány és a művészet nyelvén. A kövek hallgatása „évszázadok nemzedékeinek imádsága” itt; 1243-tól írásos emlékek említik az Úr-hajlékot. 250 esztendővel ezelőtt a szentély romba dőlt; az Árpád-kor „szent emléke”. 1996-ban főnixként „újratámadt”.

A templomépítő: Zelnik József, volt ferences diák, a Magyar Kulturális Szövetség elnöke, szerkesztőbizottságunk tagja, író, néprajzkutató, nemrégiben megkapta a Templomos Lovagrend Nagykeresztjét. Az oklevélben többek közt ez áll: „Marcellus A. Cristofani della Magione Úr Isten legirgalmasabb kegyelméből Krisztus Szegény Lovagjainak mestere, a Templomos Lovagok vezetője Zelnik József úrnak, valamint az e sorokat olvasóknak üdvözletét küldi.” Az üdvözlés méltatással folytatódik, majd áldás-kívánással. A latin szöveg stílusa a régi hagyományt követi, de az 1979-ben újjáalakult s II. János Pál pápa által megerősített rend kötelékében, amely először a XII. században alakult nyolc francia nemes elhatározásából Hugues de Payns vezetésével; elhatározták, hogy élethivatásukat a szentföldi zarándokok védelmére szentelik. II. Balduin jeruzsálemi király „Salamon temploma mellett házat ajándékozott nekik”, innen ismert a nép ajkán született elnevezés: „Krisztus és Salamon templomának szegény lovagjai.” Rendi szabályzatuk kidolgozásában Szent Bernát (Clarvaux-i) segítségükre sietett, a regulát a Troyes-i zsinat 1128-ban jóvá hagyta. Szigorú törvények írták elő a lovagok életmódját: „kötelezték őket, hogy a harcok során egy lovagnak akár három ellenféllel is föl kell vennie a küzdelmet. Vagy győznek vagy vértanúként elesnek.” Tulajdonuk nem volt, a szegénység szellemében gondozták lovaikat, kerülték a díszt, s amint Bernát „követelte”: sem élet, sem halál el ne válassza őket Krisztus szeretetétől… A történelem később kegyetlenül bánt el velük. Magyarországon először a XII. század közepe táján telepedtek meg, Csurgón. De rendházat építettek Esztergomban, Budán, Székesfehérvárott, Pozsonyban és Győrött…

A huszonegy éve újjáalakult rend legmagasabb kitüntetését miért kapta?

- Templomépítő munkámért. Olyan kitüntetés ez, melyet keveseknek adnak. A magyar állampolgárok közül eddig én kaptam meg. Európában legfeljebb tizenketten. Nem dicsekvésből mondom ezt, hiszen minden földi „díjazás”: hiúság. Én pedig pontosan értem a rend jelmondatát: „Nem nekünk, Uram, nem nekünk, hanem a Te nevednek legyen dicsőség”. Amit úgy értelmezek, hogy amelyik rendnek ez áll az életprogramjában, ha kitüntet valakit, az Isten dicsőségének szól, s az értékek rendjét követi. Ezzel a benső örömmel fogadtam a külsejével is sokat mondó érdemkeresztet. Azt hiszem, nem csupán a gercsei templomot újraépítő buzgalomnak, erőfeszítésnek jutalma ez, hanem magyarságunkra vetett figyelem is, hiszen Magione úr és a rendi magisztrátus pontosan tudja, hogy a hazai elődök 1241-ben IV. Béla katonáihoz csatlakoztak, és ők mentették meg a király életét.

A templomosok történetét több titok övezi. Mi az igazság?

- Isten tudja. A véleményem: az európai történelemnek aligha van rejtélyesebb „fejezete”. Históriájuk megosztja az európai kultúrát. A Templomos Lovagrend három fontos vállalkozással fonódott össze: a földműveléssel, a kereskedelemmel és a szakrális építészettel. Ezekhez Szent Bernát adott éltető tüzet; hatására a társadalmi életben a templomosok kenyeret adtak az embereknek, védték őket, a templomok építésével pedig a szellem fejlődését biztosították, amely minden időben a legelső követelmény. Raoul Glabert, a dijoni (francia) Szent Benignus apátság szerzetese írja: „Az ezredfordulót követő harmadik esztendő kezdetén a kereszténység egész területén… hozzáláttak a templomok felújításához… Mintha a világ leporolta volna kopott öltözékét, hogy mindenütt új templomainak fehér ruháját öltse magára….” A templomosokkal ez a munka (eszmei megújulás) csak folytatódott. Bernát pedig kettéválasztotta a militia (katonaság) és a malitia (gonoszság) fogalmát. Ez utóbbi gondolat jegyében válnak szét a történések a templomosok történetében is —, úgy vélem. 1118-ban a lovagok elhatározzák, hogy a zarándokok és a Szentsír szolgálatára őrző-védő hivatást vállalnak. A legenda szerint Jeruzsálemben a Salamon templom alatt régészkedni kezdtek. Erről nincs dokumentum, az viszont valóság, hogy Európában a kezük nyomán eddig nem látott fejlődés indult: egész sor gótikus katedrálist építettek, fények és arányok (a tudás?) szimbólumait, megteremtik az európai gazdaság erkölcsi struktúráját, „feltalálják” a csekket, de kamatot sem szednek, csupán minimális pénzkezelési költséget kérnek, ami tisztességes. Lehet, hogy ez lett a vesztük? Szép Fülöp francia király 1307. május 13-án Jacques de Molay nagymestert és a három vezetőt elfogatta, a templomosok százait börtönbe vettette. A nagymestert és társát máglyán megégették. Az a véleményem, hogy az 1312-ben történt rendi feloszlatással Európa egy másik utat választott. Történetük különös mozzanatára eddig nem figyeltek: az európai történelemben az ő idejükben fogalmazódott meg először a népi-urbánus vita, vagy nevezzük konzervatív-liberális „összecsapásnak“. Szent Bernát és Petrus Abelardus, a filozófus folytonos párbeszéde erre utal…

Hallottam olyan ellenvetést, hogy a templomosok a szabadkőművesek egyik szektája…

- A világban ma több zavaros eszmeiségű szervezet veszi fel a „templomos” jelzőt. A Szentatya által megerősített Lovagrend az egyetlen hiteles, amit egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, hiszen ez a szervezet – a kezdetektől máig – Szent Bernát szelleméből táplálkozik, életének középpontjában Krisztus és a Szent Szűz áll.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu