Margit

Amikor Kodolányi János 1937-ben csodálatos finnországi élményeitől ihletetten írni kezdte regényét IV. Béla lányáról, Margitot az egyház még nem emelte a szentek sorába. Ezért lett a mű címe Boldog Margit. Az író, a Nyugat második nemzedékének egyik legkarakterisztikusabb tagja, a magyar történelmi regényírás megújítójaként is nevet szerzett. Abban az időben ez a regénytípus reneszánszát élte: az írók a múlt fénylő példáit állították a veszélyeztetett, háború felé botladozó kortársaik elé, Szent Istvánt, László királyt, Margitot, Széchenyit és a többieket, akik Istenre figyelve, az ő szándékai szerint igyekeztek megszentelni a magyarságot, szolgálni a köz javát és saját üdvösségüket.

Margit sírja a szigeten

Eszményeket szolgálni, Istent követni nem könnyű feladat, ezt bizonyítja Kodolányi regénye főhősének életútja is. Környezete értetlenül, némelyek ellenségesen figyelték áldozatos életét, meg-megújuló önsanyargatásait. Úgy vélték, ha Ottokár neje lett volna, a kolostor és lakói csak nyertek volna vele. Tulajdonképpen tényleg nem lehetett egyszerű megérteni, milyen belső erő és elhivatottság irányította Margit tetteit, miért választotta az egyszerűséget és szegénységet a hatalom, a pompa helyett, s hogyan válhatott mégis az egyensúly és a belső békesség megteremtőjévé. Kodolányi regényének kivételesen szép lapjai idézik a békességszerzőt, aki e törekvésével a harmincas évek zaklatott, ellentétektől szabdalt közélete számára is magatartásmintát adott, adhatott. Ki Isten szándéka szerint él, nem csak belsejében érzi e békesség jótékony hatását, hanem környezetére is kisugározza. Egy-két évvel korábban a Vándor és a bujdosó szerzője, Prohászka Lajos a magyarság végzetes megosztottságát mutatta megújuló tragédiái egyik okának. Kodolányi mintha azt akarta volna példázni Boldog Margit felidézésével, hogy a meghasonlás nem sorsszerű, annak más, követésre sokkal inkább alkalmas és érdemes példák. És vannak olyan eszmények, amelyek messze meghaladják szűkös elképzeléseinket. Ezek szolgálják a magyarság javát, ezek mutatják boldogulása útját. „Velem vagyon Jézus Úr szerelme” – mondja Margit a magányosságát panaszoló királynak, arra utalva, hogy nem vagyunk egyedül, Isten támogatására mindig bizton számíthatunk.

A hírek szerint a Szent István Társulat Kodolányi regényeinek javát újra megjelentetné. Szép, időszerű vállalkozás volna, méltó a társulat hagyományaihoz. Arról nem is szólva, hogy hozzásegítene Kodolányi János életművének méltó s jelentőségéhez illő értékeléséhez. Ő is azok közé az írók közé tartozik, akikre a kirekesztés bélyegét ütötték, néhányan voltak csak, akik a hivatalos utasítással dacolva igazi súlya szerint merték méltatni.

„...a mindennel és mindenkivel való eleddig ismeretlen eggyé válást látom, hallom, érzem Boldog Margit lapjai mögött ma is” – írta Kodolányi 1963-ban. Ma is ezt érezzük, e titokzatos vonzást, mely igazi ideálokkal ajándékoz meg.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu