„Európa rejtett kincse az ortodox Kelet”

Interjú Mikhail Bécs és Budapest görög ortodox metropolitájával

A tavaly augusztus 20-án hazánkban tartott egyházi csúcstalálkozó legjelentősebb eseménye volt, hogy bejelentették: a görög ortodox egyház szentté avatja Magyarország első, a nyugati kereszténységben régóta szentként tisztelt királyát. Az esemény értékelésére, illetve az ortodoxia helyzetének elemzésére Mikhail Bécs és Budapest metropolitáját kértük.

A konstantinápolyi pátriárka bibliai helyzetben él Isztambulban, hiszen egy nem éppen barátságos muszlim többségű országban kell hirdetnie az Evangéliumot. „Boldogok-e, akiket üldöznek az igazságért”?

- Bár a pátriárkának egy nem keresztény országban telnek napjai, lelki nyája nem csupán a törökországi hívekből áll. Törökországban csak az ottani hívek pasztorációját konstantinápolyi érsekként végzi. Egyetemes pátriárkaként pedig azok is hozzá tartoznak, akik a világ legkülönbözőbb részein élnek. Az a néhány ezer hívő, aki mára Konstantinápolyban megmaradt, környezetét továbbra is otthonának érzi, az ott élő törököket pedig hódítóknak tekinti. Ez a szemlélet erősíti a szülőföldjükhöz való ragaszkodást, és azt az evangéliumi hitet, mely a kereszt hordozásában csúcsosodik ki, és ami a feltámadásban való bizakodást is jelenti. E feltámadás fényét láthatjuk napjainkban például abban kifejeződni, hogy Törökország is az Európai Unióhoz szándékozik csatlakozni, és ennek érdekében számos jószándékú lépésre szánta el magát. Mi, akik az európai normák szerint ítéljük meg a helyzetet, még nem tartjuk elégségesnek ezeket a jogosítványokat, el kell azonban ismerni, hogy az utóbbi években Törökország taktikai lépései kedvező irányt vettek.

Habár ezer évvel ezelőtt első királyunk a latin kereszténységet választotta, Magyarország azóta is erős szálakkal kötődik az ortodoxiához. Ez a tény nyert elismerést, amikor 2000-ben a bizánci egyház is szentnek ismerte el Szent Istvánt. Melyek a király azon tulajdonságai, amelyek miatt úgy döntöttek: az 1054-es egyházszakadás óta ő lesz az első latin szent, akit kanonizálnak?

- István egy olyan korban uralkodott, amikor az egyház egységes volt. Az egyház és a császárság még mindkét tüdővel lélegzett, keleti és nyugati része között azonban teljes volt az egyetértés. Az ortodox egyház azáltal, hogy Istvánt szentté avatta, azon államférfi előtt tisztelgett, aki Magyarország királyaként évtizedeken át meghatározó szerepet vállalt nemzete sorsának alakításában. Személyében a hit azon bajnokát is tiszteljük, aki hitét abból a bizánci kereszténységből merítette, amelyet az egyház keleti része vallott. I. Bartholomeosz egyetemes pátriárka Szent Istvánnal együtt a Bizáncból Magyarországra küldött Hierotheosz püspököt is szentté avatta. A püspök azért jött ide, hogy a magyarokat keresztény hitre térítse, s munkásságának köszönhető, hogy már István király édesanyja, Sarolt hercegnő is megkeresztelkedett. Az új szenteket az összes autokefál ortodox egyházban elismerik. A moszkvai pátriárka például levélben fejezte ki elismerését a konstantinápolyi pátriárkának azért, hogy Hierotheoszt és Istvánt az ortodox kalendáriumba beiktatta.

Amikor az ember őszintén becsüli e gesztust, óhatatlanul felteszi a kérdést: mi lehet az oka, hogy a szentté avatás ezer évvel István halála után történt?

- Az ortodox hívő életében az időnek csak relatív jelentősége van. A szentté avatandónak ugyanakkor egy lényeges feltételnek meg kell felelnie: ez az illető életszentségének az egyházi köztudatban való elismertsége. Az egyetemes patriarkátus exarchátusának vezetőjeként meggyőződhettem arról, hogy a magyar ortodox hívek lelkében István életszentsége miatt is elismerést nyert. Ezért az egyetemes patriarkátus is helyesnek tartotta, hogy a hívők köztudatában szentként tisztelt első magyar királyt, illetve a hozzá szorosan kötődő Hierotheosz püspököt szentté avassa. Az, hogy ez csaknem ezer év múlva történt, nem mulasztásnak, sokkal inkább a helyzet érettségének köszönhető.

Volt idő, amikor a kultúra központja Keleten volt, s a világ ezen része lelki értelemben soha nem szűnt meg tényező lenni. Elképzelhető-e hogy a közeljövőben a Kelet újraéledésének lehetünk tanúi egy egységesült Európában?

- Kérdésére az Európai Unió egyik volt elnöke, Jacques Delors szavaival válaszolok, aki azt mondta: Európának van egy nagy, rejtett kincse, ez pedig az ortodox Kelet. Hisszük, hogy a keleti kereszténység hasznos módon veheti ki részét Európa felvirágoztatásában. Az ortodox Keletnek rengeteg olyan vértanúja, hitvallója van, akit ma még a nyugati civilizáció nem ismer. Ők ugyanis sokszor szándékosan határolták el magukat a Kelettől, s az őskeresztény értékek egyedüli örököseként tüntették fel magukat. Bőven van tehát mit felajánlanunk a nyugati kereszténységnek, de mi, ortodox keresztények is részesülünk azokból a javakból, amelyeket a keresztény Nyugat képvisel.

A görögök nem csupán az ókori filozófusok utódai, hanem kiváltságos helyzetüknél fogva eredetiben olvashatják a görög nyelvű Bibliát. Milyen hatással van ez a tény az ember hitére?

- Kétségtelen, hogy a görög nyelv volt az, amelyen az evangélium elterjedt, s nyelvünk a görög kultúra közvetítőjeként más országokban is népszerűvé vált. A görög nyelv van az egész európai civilizációban, s a hellén kultúra Nagy Sándor hódításai nyomán egészen Ázsiai belsejéig eljutott. Meg kell említenem Szent Cirill és Metód példáját is, akiket Konstantinápolyból Nagy-Morvaországba küldtek téríteni. Ők első dolguknak tekintették, hogy a Szentírást és a liturgikus szövegeket a helyi nyelvre lefordítsák. Bár nehezen dokumentálható, biztosra veszem, hogy Szent Hierotheosz püspök is ugyanezt tette, amikor őt Magyarországra küldték, s nem kényszerítette a keresztséghez járuló magyarokat arra, hogy az ő nyelvén mondják a liturgia szövegét. Mindez a görög szellem nyitottságát bizonyítja, mely nem korlátozza magát a görög ábécé betűihez való ragaszkodás által sem. Ugyanakkor régen az európai iskolákban kötelező volt az ógörög nyelvet tanulni, és egy művelt embernek valamilyen szinten görögül is tudni. Úgy vélem, az új Európa oktatási rendszerében is helyet kellene biztosítani az ógörögnek, nem annyira mint nyelvnek, hanem mint a filozófia és a művészet szellemi örökségének és kifejezésének.

Szőnyi Szilárd

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu