A szegények nem kerülik el a plébániát

Szeged-Rókus: országos gondok a mindennapokban

A plébánia területén harminc-negyvenezer ember él, közülük húszezren katolikusok, azaz megkereszteltek. Hetente ezren járnak közülük rendszeresen templomba, a katolikusok öt-hat százaléka. Ez alacsonyabb, mint a szociológia által emlegetett tíz százalék. Kretovics László plébános tíz esztendeje szinte egyedül látja el feladatát. Míg korábban mindig akadt káplán, mostanság jó ha egy-egy nyugdíjas kisegítő szolgál a plébánián. Így került oda Havass Géza atya, akit a kommunista időkben 1961. február 5-én, az országos letartóztatási hullám során hurcoltak el és ítéltek börtönbüntetésre. Kretovics Lászlót arról kérdezem, mi az oka, hogy a megkereszteltek ilyen alacsony számban gyakorolják hitüket.

Kretovics László: a templomba járók száma nem növekedett látványosan, bár egyre többen érdeklődnek a vallás iránt

- A rókusi plébánia valaha, nem is olyan régen, húsz esztendeje a város peremén helyezkedett el, munkások lakta vidék volt, ahová azután beton lakótelepet húztak föl. Legújabban ide telepedtek a bevásárlóközpontok, a Tesco, a Plaza, a Metro, a Cora, a Praktiker, a korábbi ipari negyed – a házgyár, a gumigyár, a kábelgyár, a konzervgyár –helyére.

Ezek a tények az itt élő lakosság összetételét is meghatározzák.

— Jórészt munkások, egyszerűbb emberek, de legújabban, a kisajátított területeken egyre elegánsabb lakások és házak épülnek.

Milyen színterei vannak a plébániai életnek?

— Nálunk is megtalálhatók azok a közösségek, mozgalmak, kezdeményezések, amelyek másutt, talán kisebb méretekben, mint egy hasonló nagyvárosi plébánián. Az óvodások hittanától az idősek, betegek ellátásáig mindennel foglalkozunk. Igyekszünk összetartani a családokat, működik az egyházközségi testület, jelen vannak a karizmatikosok, illetve a neokatekumenek, bár olykor megújulási lelkesedésükben mintha már a plébános szerepét is szeretnék átvenni.

Hogyan alakul a hittanosok száma?

— A gyerekek, fiatalok közül mintegy ötszáz-ötszázötvenen járnak rendszeresen hitoktatásra, az életkor előrehaladtával azonban, amikor már családosok lesznek, egyre nehezebben mozgósíthatók, azzal együtt, hogy néha nagy áldozatokra készek. A középnemzedékbelieket a legnehezebb megközelíteni.

Az elmúlt tíz év milyen tapasztalatokkal szolgált a vallási élet terén?

— 1990 körül némi föllendülés jelentkezett, de elsősorban külsőségekben: régi szokásokat újítottak föl, némelyek nagy lelkesedéssel indultak neki, a megkereszteltek tíz-tizenöt százaléka közelebb került az egyházhoz, de azután sokan leálltak. A hittanosok száma ezerkétszázra emelkedett, majd hét-nyolc év alatt a felére csökkent. A templomba járók száma nem növekedett látványosan, bár egyre többen érdeklődnek a vallás iránt, s nőtt a keresztelést és egyházi esküvőt kérők száma. Mára ez is csökkent, bár a házasságkötések elmaradásának az is oka, hogy manapság egyre kevesebb együtt élő fiatal köt házasságot egymással.

Örömömre szolgál, hogy az elkötelezett hívek száma emelkedik. A világiak között megtalálható az a húsz-harminc fős csoport, amelynek tagjaival éli a plébánia a krisztusi életet, illetve akik viszik a plébánia ügyeit. Nincs ugyanis főállású irodistánk, mint ahogyan sekrestyésünk sem, de mindig akad, aki segít, aki ellátja a feladatokat.

Mit mutat a keresztelések és a temetések száma? Fontos kérdés ez, hiszen a népességcsökkenés lassulása aligha a születések számának hirtelen megugrása miatt, sokkal inkább a bevándorlásnak tulajdonítható.

— Százhúsz-százharmincan keresztelkednek évente, százötven-százhatvan a temetések száma. Úgynevezett társadalmi temetést ma már csak a harcos ateisták kérnek, de sok esetben tudom, hogy csak formaság miatt hívják meg az egyházat.

A kárpótlás, illetve az ingatlan-visszaadás érintette-e a plébániát?

— Szomszédunkban található egykori kultúrházunk, amelyet máig nem tudtunk birtokba venni az MSZP és az MSZOSZ ellenállása miatt. Pedig közösségi házat tervezünk oda, klubbal, vendéglátó helyiséggel. Az épületet félig kiürítették, a korábbi szakszervezeti nyugdíjas otthont elköltöztették, s most ott áll gazdátlanul az épület, kitéve a tél okozta károknak.

A szegények nyilván itt sem kerülik el a plébániát.

— Sok szerencsétlen ember fordul meg itt. Jó a kapcsolatunk a máltai szeretetszolgálattal, s a Tesco áruházzal, ahonnan a napi maradék kenyeret, élelmiszert elszállítják hozzánk, amit azután szétoszthatunk. Hetente három alkalommal mi is vásárolunk a szegények javára.

A plébániával szemközt található a krónikus belgyógyászati osztály, ahol a betegek lelki gondozása ugyancsak az én föladatom.

Önhöz tartozik a Csillag börtön elitéltjeinek lelki gondozása is.

— Tizenkettedik éve járok be a börtönbe, ahol az ítéletek tíz év fölött kezdődnek, a rabok úgynevezett nehéz fiúk. Sokszoros visszaesők és élet elleni erőszakos bűncselekményt elkövetők töltik itt büntetésüket.

Ilyen cselekedetek után is föl-fölbukkan némelyikükben az az erkölcsi rend, amely ha nem is keresztényi, de a tisztességes együttélés esélyével biztat?

— Találkozom olyanokkal, akik valóban önkritikát gyakorolnak, megtérnek, s komolyabb emberekké válnak odabent. A börtön tehát nem feltétlenül és nem mindig rombol.

Elmer István
Fotó: Cser

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu