Uj Ember

2001. január 21.
LVII. évf. 3. (2739.)

Imahét a keresztények egységéért január 21-28.

Főoldal
Lelkiség
Írásolvasás
Laikus vezérfonál Szalézi
Szent Ferenc a katolikus újságírók védőszentje
Jegyzetek a liturgiáról
Zsoltároskönyvből zsolozsmázni
A hét liturgiája (C-év)
Katolikus szemmel
Korunk tudománya
Jegyzetlap
Margit
Ha nem vagy ellenállás...
Lapszél
Tudatzavar vagy tudatos "balra húzás"
Élő egyház
A megbékélt különbségek egységéről
Beszélgetés Hafenscher Károly evangélikus teológussal
Az Isteni Irgalmasság magyar kápolnája Krakkóban
„Európa rejtett kincse az ortodox Kelet”
Interjú Mikhail Bécs és Budapest görög ortodox metropolitájával
Fórum
A templomépítő lovag-keresztje
Gondolat-váltások Zelnik Józseffel
Könyvespolc
Betlehemezéssel a missziókért
Az Olvasó írja
Fórum
Az életrendezés háza
Lelkigyakorlatok Püspökszentlászlón
Fórum
Hol kezdődik a szolidaritás?
A média is felelős a fogyatékos emberek társadalmi integrációjáért
Egyházunk – új évezred kezdetén
Világiak az egyházban 2.
Kaposvári Egyházmegye
Közösségek, remények
Gizella temploma
Mementó
„Eget kér”
A közösségi házban, amely a Gondviselésé
Vörs betleheme
Ifjúság
Megtestesül a Jó
(Iskolakór helyett, V. rész).
Krakkói jegyzetek
Harry Potter-láz – kinek jó?
Különös szilveszter
Rejtvény
Kultúra
Történelmi olvasókönyv
Szeghalmi Elemér: Keresztény küzdelmek és megtorpanások 1945-1956.
Harangszó és mikrofon
Beszélgetés Bőzsöny Ferenccel
Júdás anyjának története
Fórum
Egy régi-új egyházi főiskola: a Sapientia
A szegények nem kerülik el a plébániát
Szeged-Rókus: országos gondok a mindennapokban
„Isten jelen van”
Angolkisasszonyok Kecskeméten
Mozaik

Erdélyi Zsuzsanna évtizedei
Nemcsak a repülőgép emelkedik
„Láttam, Uram, a hegyeidet”
Az öröklét szegletei
Korszerű műveltség és eleven hit
Györffy György emlékének

 

Harry Potter-láz – kinek jó?

Napjaink gyermekkönyv-sikere J.K.Rowling: HARRY POTTER ÉS A BÖLCSEK KÖVE című műve és folytatásai. Az izgalmas történet árva főszereplőjénél sanyarú sorsa közben „paranormális“ képességek lépnek működésbe. Harry nehézségei jóra fordulnak, amikor eljut a „Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskolába“, ahol kibontakoznak öröklött okkult képességei, sikereket arat a varázslással és bátorságával, az összetartással, midőn társaival a „fekete mágusok“-kal szemben meg akarja szerezni a „Bölcsek kövét“. A könyvben a fiú bátorságát látjuk, hiszen nem szorgalmas, nem jó tanuló, rászorul a lányosztálytársnak a szüntelen segítségére. Természetes gyereknek tűnik abból is, hogy nem mentes a bosszúvágytól. De lássuk, milyen világkép van jelen a történetben? Nem felel meg a keresztény szemléletnek és az okkultizmus tanaihoz tartozik: Az iskola fővarázsló-igazgatója oktatja, hogy a sötét hatalom tartozik a „fekete mágia“ körébe; hogy az „igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet, ezért óvatosan kell bánni vele“... ; hogy „ a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete“... (Istenről vagy Jézusról egy szó sem esik a könyvben.) Az igazgató-főmágus elmagyarázza az önmegváltást, amelyhez bátorság és varázs kell. Mit tanulnak a varázslóképzősök? Természetesen „varázslást, bájitalkészítést, átokkivédést, gyom- és gyógynövényismeretet, átváltoztatást és eltüntetést, sóbálvánnyá változtatást, varázspálcák és átkok használatát.“ További mágikus szereplők: a kígyó, a „bölcsek köve“, a szörnyek, a „segítő állatok (az óriás tarantula, a varangyos béka, a baglyok), a házi szellemek, a gonosz kopogtató szellem, a ravasz koboldok, a varázsgombák. Tankönyveik: „Modern varázsláselmélet“, „Ismerkedés a varázsitalokkal“, „A mágia története“, „A sötét erők“... Minden tanárnak, beleértve az igazgatót is, különös, bizarr megjelenése, ábrázata, szeme van. A titokzatos, bizarr külsejű varázsló-emberek a főhős hétköznapi életében is felbukkannak. A bizarr, az ijesztően meghökkentő a gonoszlélek megjelenési formái közé tartozik. Ezzel szemben az alkotó Szentlélek művei mindig szépek, harmónikusak, természetesek, RENDESEK. Az okkultisták beszélnek előszeretettel „fehér és fekete mágiáról“, a kereszténységben pedig világos, hogy minden mágia Istenellenes és mindkettő a bukott angyalok segítségével működik. A Kinyilatkozatás számos szövege tiltja az okkultizmust: Mtörv 18,9-13; Kiv 22,17 Mtörv 32,17; Iz 3,1-3; stb. A Katolikus Egyház Katekizmusa a 2116-17. pontjában szól ezek ellen. Az okkultisták véleménye, hogy az „igazság szörnyű is lehet“, de a valódi igazság, mely Krisztusban van, életet ad és felszabadító. A halálnak puszta átmenetként, „új kalandként“ való felfogása ellenkezik a keresztény tanítással, így a reinkarnáció hitét sugallja. A Potter-story annak „csak egy mese“, aki nem vette észre, hogy napjainkban valódi gyakorlattá vált a mágia és számtalan fórumon terjesztik (a „MAGUS“ csokoládétól kezdve a „M.A.G.U.S. szerepjátékon“, Szepes Mária és mások könyvein keresztül - „A mindennapi élet mágiája,“ „A fény mágiája“, - a boszorkányok bejegyzett külföldi és hazai egyesületeiig). Könyvtáros meséli 2001 januárjában: „Belépő: - Mágiával foglalkozó könyvet kérek... Könyvtáros: - Ott vannak a polcon. De miért szükséges? – Bosszút akarok állni azon, aki a börtönbe juttatott, egy ujjal sem nyúlok hozzá...“ Mi is a mágia? Titkos erőkkel, kiiktatva emberi fáradságot, rövidre zárt úton hatalmat gyakorolni. Nem véletlen, hogy Potter iskolájában az ebédlőben mindig szempillantás alatt párolognak aranytányérokon az ételcsodák s a mosatlannal együtt eltűnnek ahogy érkeztek... Íme, érdemes titkos tudományokkal foglalkozni! Nincs főzés, mosogatás, alantas dolgok. Elgondolkodtató az is hogy, amit Harry Potter végigcsinált, azért sikerült, mert eleve rendelkezett a „kiválasztottsággal“, olyan „ERŐKKEL“, amelyeket a szüleitől örökölt. A könyvben nagy szerepet kap a „TITKOS“. Titkos összejöveteleken üneplik a bizarr mágusok Harryt, titkos erők segítik be az iskolába, maga az iskola is titkos.

Milyen a mindenkori mágus? Fölötte áll mindennek és mindenkinek, ő a magasabbrendű ember, aki titkos hatalom birtokosa. Karakteres a könyvben: a társadalom két részre (két kasztra!) oszlik. Harry eleve a varázslók-boszorkányok osztályába tartozik, „más,mint a többiek“. A könyvben a nem varázsló embereket „mugli“-nak nevezik. Ők alacsonyabbrendűek, visszataszítóak, önzők, pénzközpontúak, buták, félénkek, féltékenyek, tudatlanok, kövérek, stb. Egyetlen sor, egyetlen szó erejéig nem jelenik meg ebben a mesében arról, hogy egy átlagember is lehetne jó, vagy értékes. A könyvnek az átfogó mondanivalója ez: ha jó és bátor, ügyes és eszes, ha győztes, kedves és ünnepelt akarsz lenni, akkor légy boszorkány. Végül az az összkép kerekedik ki, hogy a „muglik“ és a „fekete mágusok“ egyformák, hasonlóan megvetendők. Mindkettő felett állnak az igazi varázslók... A Harry Pottert olvasó gyermek meghívást kap arra, hogy vonzódjék a titkos dolgokhoz, a varázserő által rövidrezárt úton könnyen szerezhető hatalomhoz, sikerhez, így alkalmassá válik arra, hogy sok hasonló hatás („Gumimaci“ filmek, Batman-, Superman- és Csillagháború-storyk stb.) által eltávolodjon a -még meg sem ismert - keresztény hittől. Nagy különbség van a klaszszikus tündérmese és e történet között: Ott minden boszorkány rossz, itt pedig jónak van beállítva, ott minden csoda után visszatérünk a természetes, hétköznapi élethez, itt pedig csak a boszorkányság világában jó élni; a klaszszikus népmesében a rossznak az eszközei különböznek a jó eszközeitől, a jelképek közt sincs keveredés, Potter történetében viszont a fekete mágusok ugyanebben az iskolában tanulnak és ugyanazokkal az eszközökkel varázsolnak, mint „a jó mágusok“. Az újokkultizmus, az „ezoterika“ éppen erre törekszik: mindent egybemosni, összekeverni az értékjelzőket, a kereszténységet is csak a mágia egyik fajtájának feltüntetni. Kereszténységünkben valljuk: „Nem mindegy, kitől tanulsz és ki a mestered. Nem ugyanazok az eszközei a jónak és a rossznak.“

Gál Péter

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu