A keresztények helyzete Indonéziában

Szinte menetrendszerűen érkeznek a hírek az indonéziai keresztény-muzulmán összetűzésekről – legutóbb a véres karácsonyi eseményekről számoltak be a médiumok, köztük az Új Ember idei első száma is. Fölmerülhet a kérdés: valóban vallási viszályról van „csak” szó, vagy nemzetiségi, társadalmi és gazdasági ellentétek is okai az összetűzéseknek.

Indonézia 13 500 szigetből áll, ebből ezer lakott. A 200 milliós lakosság többsége az ausztronéz nyelveket beszéli, a hivatalos nyelv a Bahasa Indonesia. A maláj nyelvekből alkotott műnyelv. Egyébként összesen 300 nyelvet és nyelvjárást használnak az országban. A keresztények 9,5 %-os kisebbséget alkotnak, ezen belül a katolikusok száma közel 6 millió. Indonéziában él a világ legnépesebb, nem arab nyelvű iszlám népessége. 170 millióan vannak, a lakosság 86 százaléka. Az iszlám vallást a hagyományok szerint a XIII. században arab kereskedők hozták el ide. A portugál hódítás (1496) után a jezsuiták kezdték a keresztény missziót. A kereszténység a keleti szigeteken terjedt el nagyobb mértékben (Flores, Nias, Timor és Molukku szigeteken élnek a katolikusok). A függetlenség kivívása után az iszlám háttérbe szorult, amikor az országot hindu-jávai műveltségű politikusok irányították. Az iszlám előretörés állandóan tart. A keresztény-mohamedán ellentét másik forrása a telepítési politika, melynek következtében teljesen eltérő nyelvi, vallási területen idegen szigetként állnak a telepes falvak, ellenséges környezetben. A nehéz megélhetés, az eltérő mezőgazdasági termelés egész falvakat fordít egymás ellen. A vezető szerepre törekvő jávaiakat nem szívelik a többnyire keresztény őslakosok.

Bikfalvi Géza
Budapest