Szembesülés a jövő kihívásaival

A pápa apostoli levele a harmadik évezred kezdetén

A jubileumi Szentévet lezáró szentmise végén írta alá II. János Pál pápa a Novo millennio ineunte (A harmadik évezred kezdetén) kezdetű új apostoli levelét, amely a Szentév lezárása után útmutatást ad a katolikus egyház tagjai számára a most kezdődő évezred zarándokútjához.

A Találkozás Jézussal, a nagy Jubileum öröksége című első fejezet lényegében emlékezés: a hálaadás és az istendicséret szándékával a pápa végigolvassa a szentév legjelentősebb eseményeit és röviden érinti a gyermekek jubileuma, a Szent Pál-bazilika szent kapujának megnyitása, az emlékezet megtisztítása és szentföldi személyes zarándokútja mozzanatait. Kiemeli a sokszínű eseménynaptárból a fiatalok találkozóját és összegzésképpen a jubileum kegyelmi és reményteli vonatkozásait hangsúlyozza: a Krisztussal megújított találkozás a Jubileum igazi öröksége, melyet megőrizve a jövő számára kell hasznosítani.

A Krisztus arcát szemlélve kezdetű második fejezet meditatív jellegű: mielőtt az egyház konkrét cselekvés igényével a jövő felé fordulna, a pápa arra hívja a keresztényeket, hogy merüljenek el Krisztus arcának szemlélésében – és ne engedjenek az öncélú tevékenység kísértésének. A fejezet erőteljesen körvonalazza Krisztus történelmi vonásait, miközben aláhúzza az evangéliumi dokumentumok igazmondását és hitelre méltóságát. A sorok között érezhető a Dominus Iesus nyilatkozat mondanivalója, ám ezúttal egy lelkipásztor pápa tapintatával és pedagógiai tapasztalatával. A fejezet Krisztus arcának szemlélése közben az Istenember titkát, isteni öntudatát állítja elénk, majd hosszasan elidőz a kereszt drámájának látomásában, míg végül figyelmét a Feltámadás örömteli híradására fordítja.

Az Újraindulni Krisztustól című harmadik fejezet a gyakorlati válság talaján áll és a pápa a helyi egyházakhoz intéz felhívást: mélyítsék el lelkipásztori terveiket a konkrét helyi igények figyelembevételével. A fejezet ugyan nem törekszik módszeres lelkipásztori terv kidolgozására, ám rámutat a sürgős és elsődleges feladatokra. A lelkipásztorkodás mindenekelőtt szilárd hitre épüljön és az életszentségre szólító egyetemes hivatást szolgálja, főként elmélyült személyes és közösségi imával, s ez utóbbinak kiváltságos helye legyen a liturgia. Sürgető jelleggel szólít fel a pápa a vasárnap megszentelésére, középpontjában az eucharisztia ünneplésével. A pápa – miközben a kiengesztelődés szentségéről szól – a jubileum tapasztalatára utal, amely meggyőző válasz a szentgyónásnak az utóbbi évtizedek során az egyházban tapasztalható válságára, végül a fejezet Isten Igéjének hallgatására és az abból születő igeszolgálatra serkent.

A Szeretet tanúi címet viseli a zárórész, mely szintén gyakorlati útmutatásokat tartalmaz a közösség, a szolgáló szeretet és a világban való tanúságtétel témakörében. A II. Vatikáni zsinat által újra felfedezett koinóniát (közösséget) mint az egyház központi titka megértésének a kulcsát értelmezi a pápa e fejezetben. Az egyház közösségépítését szolgálják azok az intézményes eszközök, melyeket ha a kommunió lelkiségével használunk, akkor azok az igazi krisztusi testvériséget szolgálják. Az egyház közösségi dimenziójából a pápa erősen hangsúlyozza az ökumenikus elkötelezettséget, a társadalmi érzékenységet, mellyel a szegények és rászorulók, egyének és közösségek segítségére kell sietni. Az apostoli levél megismétli a kezdeti felhívást: „Evezz a mélyre!”. A szent kapu bezárul, de az „élő Kapu”, Krisztus – akit jelképez – nyitva marad. Az egyház tehát nem a szürke hétköznapokhoz tér vissza a jubileum lelkesültsége után. Ellenkezőleg, a holnapokat új apostoli lendülettel várja, melyet Krisztus jelenléte erősít és a Szentlélek ereje bátorít.

(VR/MK)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu