|
Régi-új hagyomány Szent Imre-napi búcsú Budán Minden család és közösség szeret együtt örülni. Ezért ünnepeltük meg november 4-5-én együtt templomunk születés- és névnapját is. A Szent Imre-napi búcsú hagyománya talán akkor kezdődött, amikor az újonnan alakult lelkészség szükségkápolnája helyett kis templomra gyűjtött az egyházközség, és jótékonysági vásárt rendezett. Mindenesetre, a II. világháború által megszakított búcsúk gyermek- és serdülőkori élményei váltak 1993-tól kezdve megvalósult álommá, immár régi-új hagyománnyá.
A búcsú szombaton mindig Szent Imre ereklyéjének kitételével és Szent Imre-officiummal (zsolozsmával) kezdődik. Az érdeklődők részt vehetnek utána a Fórumon, amely betekintést nyújt a plébánia életébe, munkájába. Idén meg lehetett ismerkedni közelről az orgonával és a templom homlokzatát díszítő ciszterci szentek szobraival is. Sokan most jártak először a templomnak ezen a részén. A Szent Imre-templomban a szentségimádásra kihelyezett Oltáriszentség előtt mindkét napon minden eddiginél többen imádkoztak. Látogatottabbak, átéltebbek voltak a szentmisék, keresettek a gyóntatószékek. A Szentév és a Millennium lelki élményeit idézte egy tablósorozat a templom egyik oldalán. A másikon gyermekközösségek Szent Koronáról szóló pályaművei ejtették ámulatba ötletességükkel, kedvességükkel a szemlélődőt (pl. magokból kirakott Szent Korona! Milyen teremtő fantáziájuk van a gyerekeknek!) A két esti misét a templom két énekkara, a Szent Imre- és a Szent Alberik-kórus szolgálta az ünnephez méltó módon Mozart illetve Gounod miséjével, vasárnap délután a rákospalotai Jézus Szíve-templom együttese adta elő magyar költők verseit is magában foglaló millenniumi koncertmiséjét. A Szent Imre Ház fényképkiállításnak adott helyet. Az aacheni szentévi magyar nemzeti zarándoklat élményeit egy szinte véget érni nem akaró, imádsággal, énekkel, remek képekkel felelevenített diavetítésen élhettük át újra. A Szent Imre Gimnázium dísztermében délután elevenedett meg az élet: Giovannini Kornél gyermekeket, felnőtteket egyaránt magával ragadó bábszínházával, majd a kisközösségek forgószínpadával. Egy búcsú sem lehet meg árubemutató és vásár nélkül: az élményekre emlékeztető búcsúfiát is kell hazavinni! Most már évek óta hűséges kézművesek veszik körül a templomot, és mutatják be mesterségük egyszerűbb fogásait a gyermeklátogatóknak. (Ketten a megmaradt foglalkoztató anyagot is nálunk hagyták, hogy a Baba-mama kör kicsinyei is kipróbálják ügyességüket.) Ezen a téren még van egy álmunk: jó lenne, ha be tudnánk mutatni Nagy-Magyarország minden területének népművészetét is. Éjszakai élmény a kirakodóvásáron: az erős szél fölborította az egyik sátrat. A két éjszakai sátorőrző - bizonyára cserkészek, sátorverési tudománynyal - azon nyomban rendbe hozta a sátrat. Köszönet érte! László Ágota
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|