Nagy Olivér halálára

„Halottaim is egyre többen”. S most már eggyel többen: elment Nagy Olivér egyetemi tanár, egyházkarnagy, zeneszerző. Utoljára arról beszélgettünk múzeumnak beillő lakásán, hogy valamit tenni kellene – újra – a zene meghonosításáért az új nemzedék számára, mivel fogy a hallás, amely a lelket érinti. Tudtam, rengeteg előadást tartott zenetörténeti stílusokról, a zene történetéről, korrepetitora, másodkarnagya volt a Bárdos Lajos vezényletével éneklő Palestrina kórusnak, tudós ismerője, barátja a hangszereknek, melyekről annyit beszélt. „Áldott megszállott” – mondta róla valaki, amely a költő nyelvén így fogalmazódik: „kanyarogj a fáradatlan úttal.”

Hosszú pályával ajándékozta meg a Teremtő (88 esztendővel) alkotókedvvel, hittel, hogy az út a Megnyugváshoz vezet. Farkas Ferenc tanítványa volt (már együtt odaát mester és tanítvány), kórusok, kísérőzenék írója, s a vidámság, nemesen derűs pillanatok felidézője zenekari Divertimentójában. (Pándi Hangversenykalauza meg sem említi!)

Amikor a Bárdos Lajos Társaság gyászjelentése megérkezett, előttem állt, nevető, reménykedő arccal.

Még zongorázott nekem egyszer Liszt Szent Erzsébet legendájának általa készített zongoraátiratából. A hangok a Wartburgba kísértek, s amikor a liszti 13. zsoltár zongoraátirata is megszólalt, azóta gyakran megkondul bennem a Sík Sándor fordította zsoltár sora: „Az Úr lenéz mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e még okos, van-e még Istent kereső?”

Az eltávozott egész életében lefoglaltja volt a zene Legszentebb Urának. Tudta: a keresők dallamok, hangszerek által is megtalálhatják, Akit keresnek.

Reményünk: Nagy Olivér már ott áll Isten kalauzai közt, az örökzöld tereken.

(tóth)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu