Vissza a jövőből a jelenbe

Ha elolvassuk Jézus tanítását a végidőről, ezen belül az Emberfia eljöveteléről szóló részt (Mk 13,24-32), ezekben a szövegekben nehéz felfedeznünk az általunk megszokott és elvárt logikát. Vegyük például a következő kijelentéseket: „A nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről, és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. Akkor meglátjátok majd az Emberfiát...” – ezek után pedig Jézus kijelenti: „Amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van (az Emberfia), az ajtóban...” (13,24-26.29) Márpedig ez nem igazán logikus, mert amikor a fent említett dolgok már megtörténtek, nem lehet mondani, hogy „közel van, az ajtóban”, vagyis rövidesen elérkezik. S az is kérdés, hogy kik azok, akik látják mindezek megtörténtét? A tanítványok? S hogyan látnák, ha már mindennek úgyis vége?

Az igazság az, hogy ebben az esetben Jézus a korabeli tanítói eszközök egyik ritka fajtáját, az apokaliptikus beszédet alkalmazza. Jézus igen színesen tanított, az önkifejezés és tanítás számos formáját megtaláljuk beszédeiben: a bölcs beszédet, a képes beszédet, az írásmagyarázatot, a prófétai beszédet, törvénykezést stb. Nem túl gyakran, de mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben megtaláljuk ezek mellett az apokaliptikus beszédet is, melyet azután egy-két alkalommal Jézus is alkalmaz.

Az apokaliptikus beszéd helyes értelmezésének legalapvetőbb feltétele, hogy nem szabad a benne előforduló képeket, részleteket (pl. „a nap elsötétedik”) szó szerinti értelemben venni. Ebből következik, hogy a leírt „események” időpontját sem lehet – és nem is szabad – meghatározni, mert a tanítás nem erről szól (vagyis helytelen azt találgatni vagy állítani, hogy az említett jelek mikor következnek be: a jelenlévők életében, néhány hét, hónap, év múlva, egy jubileumi évben, vagy az idők végezetén).

Mit tanítanak hát, mire vonatkoznak vajon az apokaliptikus szövegek? A teljes valóságot és az igazi értékrendet kísérlik meg bemutatni egy egészen sajátos, képi nyelven. Az Emberfia eljöveteléről szóló részlet például (Mk 13,24-32) a következőket jelentheti: látható világunk (földi életünk) esetleges, mulandó, nem maradandó, örök érték. Vannak viszont örök értékek: Jézus tanítása („az én igéim”, (13,31), Isten hatalma és igazságossága (ítélet, 26), Isten akarata, hogy az embereket megmentse (választottak öszszegyűjtése, 27.v.). Ez a való világ lényege, nem az, amit látunk és közvetlenül érzékelünk.

Nos, ha a szöveget megértettük, akkor érteni fogjuk annak tanítói célját, üzenetét is. Nem arról van szó, hogy valamilyen eljövendő eseményre várnunk kellene – netán annak időpontját kutatni, fürkészni –, hanem arról, hogy életünket a megismert valóság fényében lássuk, és ennek megfelelően cselekedjünk. Ezek a szövegek ugyanis a jelenhez és a jelenről szólnak: a jelenben kívánnak valamilyen cselekvésre illetve elhatározásra indítani.

Az apokaliptikus szöveg maga „éberségről” beszél a továbbiakban (13,33.35.37), mint feladatról, követelményről. Ez azt jelenti: vigyázzunk, hogy ne érjen váratlanul és készületlenül e dolgok „megtörténte”. A képi nyelvet lefordítva így fogalmazhatjuk meg az üzenetet: alakítsuk át és éljük életünket a valóságnak, az örök értékeknek megfelelően. Az apokaliptikus beszédben felvázolt rémületes katasztrófa, annak minden ijesztő eleme arra szolgál, hogy kifejezze: milyen fontos, mennyire szükséges életünk gyökeres átalakítása – hiszen a valóságnak ellenállhatatlan, mindent elsöprő ereje van.

Jézus apokaliptikus beszédét olvasva ne azon tűnődjünk tehát, hogy meddig tart még a történelem, mikor lesz a világ vége. Ne nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy ezt mi úgysem érjük meg –, de ne is ijesztgessük magunkat és egymást azzal, hogy mindez már holnap vagy holnapután be is következik. Nézzük inkább és értékeljük át a világot s a valóságot a mondottak fényében, és alakítsuk át életünket, cselekvésünket ennek megfelelően.

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu