Megrendelni a szentségeket?

— Valamivel azért jobb a helyzet a bevezetőben emlitettnél, hiszen nyilván vannak, akik máshová járnak. Ez azonban nem fedheti el a kérdést: mit lehet tenni pasztorális szempontból? A kertvároshoz tartozó lakótelepen igen sok hitetlen ember él, akik – mondhatnánk – önhibájukon kívűl hitetlenek: főként olyan fiatalok, akik ebbe a hit nélküli világba nevelődtek bele. Ezért is okoz különösen örömöt, hogy jól működnek ifjúsági hittanaink. A fogékonyság tehát megvan, csak táplálni kell. Erre jó alkalom például, amikor a fiatalok házasságot akarnak kötni, vagy gyermeküket szeretnék megkereszteltetni. Ilyenkor – eltérő mértékben, de – kivánják, legalábbis jól esik, ha foglalkozunk a hitéletükkel. A felnőtt ifjúsági hittanok heti két órában fél évig tartanak. Nagy öröm, hogy közülük néhányan, immár önálló csoportban, megmaradnak a plébániai közösségben.

„Az a feladatunk, hogy öntözzünk“

Amikor 1997-ben idekerültem, hiveimet ezzel a gondolattal köszöntöttem: mi, akik néhányan itt vagyunk, kovász kell legyünk az egyházközségben, hogy általunk jusson el Krisztus üzenete az emberekhez.

Hittanos és ifjúsági csoportjaink jól működnek, de az idősebb korosztályok tagjai is csoportokba tömörülnek. A különféle lelkiségi közösségek, mint a Mária Légió – amelynek tagjai különösen a területünkön lévő Honvéd Kórházban rendkivül eredményesen dolgoznak — vagy a Szent Család nem csupán az ifjúságot érintik meg. Sőt, a fiatalok és az idősek legújabban közös csoportban imádkoznak és gondolkodnak az evangéliumról.

A plébánia területén jelentős karitász csoport is működik. Fő tevékenysége, hogy naponta mintegy száz embernek reggelit ad, ezen felül ruházattal, egészségügyi segédeszközökkel látja el a rászorulókat, de a jogi és pszichológiai segitséget is fölkináljuk nekik. Karácsonykor pedig több napon keresztül testi és lelki szempontból valóban ünnepi „ellátást” kapnak a leginkább rászorulók. A környék lakói olykor ugyan berzenkednek, hogy hajléktalan, nyomorúságos embereket vonzzunk ide, pedig váltig mondjuk, hogy Krisztus és az evangélium tanitása ez. Csakhogy aki kivülről ismeri a templomot és a Bibliát, aligha érti ezt meg.

A pasztorális élet megújításával kapcsolatban ma még csak az világos számomra, hogy mit nem szabadna tennünk. Azt a fajta szentségkiszolgáltatás, ahogyan sokan elképzelik – mint valami ünnepélyes külsőséget —, be kellene fejeznünk. Nincs értelme annak, hogy sokan templomban szeretnék megkötni a házasságukat, de nem szeretnének keresztények lenni. Szeretnék a gyermeküket megkereszteltetni, de nem kivánják keresztény módon nevelni őket. Bennünket szeretnének „megrendelni” a családi eseményekre, miközben hiányzik belőlük igazából a jó szándék. Akik csupán a felszínt látják, és ennek megfelelően kivánják a szentségeket „igénybe venni”, nem szeretnénk plébániánkon kiszolgálni. Ezért igyekszem valamennyi hozzám betérő embert leültetni, s arra ösztönözni, hogy gondolkodjunk együtt – akár hónapokon át – az élet, a hit alapvető kérdéseiről. S talán ráébrednek arra, hogy amit kérnek, kevés, ennél többet remélünk adni nekik. Van, aki boldogan tesz eleget ennek, azzal az örömmel, hogy végre rátalált valamire, akad azonban, aki veszi a kalapját, mondván: ennyire nem gondolta komolyan.

Sokszor mondják: a paphiány miatt nem jut idő és energia a személyes pasztorációra. Én a forditottját gondolom: ha személyesen nem tudok valakit megszólitani, semmit nem tettem. Legyen tehát lassúbb a tempó, érjek el kevesebbekhez, de azokhoz valóban szólni tudjak. S rajtunk áll, hogy úgy alakulnak-e a koncentrikus körök a plébánia életében, hogy akit meg tudtam szólitani, az hazamegy, s már ő szólit meg valaki mást a környezetéből. Erre nézve is vannak biztató példáim.

Egykori ferences szerzetes paptanárom, páter Veress Géza sokszor emlegette a következő bölcsességét: nem arra kell fölkészülni, hogy minden föltett kérdésre válaszolni tudjunk, de tudjunk felelni arra, ha megkérdezik, hol kell keresni a helyes választ. A hitre nevelésben, a kereszténnyé formálásban számomra ez az irányadó. Nekünk, lelkipásztoroknak és minden kereszténynek az a feladatunk, hogy öntözzünk, a növekedést pedig az Úr adja.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu