 |
 |
 |
 |
2000.
november 19. |
Templommegáldás
Dunaújvárosban |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Az Olvasó írja Keresztény foglalkoztatáspolitikátGratulálok az október 1-jén megjelent számukban olvasható: A munkaerőpiac és az isteni gondviselés cikkükhöz! Szeretnék csatlakozni a felhíváshoz – és talán elsőként lépni. Keresztény szakorvos vagyok. Még közalkalmazott. Lassan fél éve küzdök egy munkanélküli, közhasznú munkás foglalkoztatásáért, hogy a béréhez szükséges havi tízezer forintot előteremtsék a költségvetésből. (Lehet, hogy közcélú a helyes elnevezés.) Egyéni vállalkozó is vagyok a magánrendelésemen, és eddig nem foglalkoztattam senkit. Cikkük óta elkezdtem gondolkozni, hogy vehetnék részt, a felhíváshoz hogyan csatlakozhatnék. Kicsit kételkedtem, hogy tényleg sikerülhet-e, van-e annyi jól menő vállalkozás, hogy minden munkanélkülit elfogyasszon? Gondolom a munkaügyi központ igazgatója hozzáférhetett a megfelelő statisztikához. Amit még tehetek, hogy méltató levelemet egy másik újsághoz-testvérlapjukhoz is elküldöm. (Új Város, a Fokoláre Lelkiség havi lapja). A lelkiségben már kidolgoztak, és ajánlanak egy Közösségi Gazdaság nevű modellt, aminek gyakorlati alkalmazását száznál több cégnél próbálják ki, szerte az egész világon. Magyarországon is van néhány ilyen. Gondolom Hídvégi urat szívesen látnák egy tanácskozásukon, eszmecserén. Talán mi is csatlakozhatnánk a felhívása közzétételéhez, népszerűsítéséhez. A szerzőnek gratulálok a bátorságához, ötletéhez – szintúgy a szerkesztőnek! Kívánom a megvalósulást! Szerintem még egyszer lehetne közölni felhívását, vagy fórumot adni ötletének kifejtéséhez! Esetleg felhívását marketing módszerekkel átdolgozni, többször, többféle módon reklámozni, vállakozói fórumokon is. Nem lehetne az Innovációs Irodához fordulni ötletével? Nagymihályi Ildikó Közeleg az advent. Szinte várjuk a Keresztelő szavait (Mt 3,3). Jó tudni, érezni, hogy ez nemcsak emberi szó. „Az Úr szózatot intézett Jánoshoz.” (Lk 3,2). Mert isteni szó, mindnyájunknak a lelkünkig hat. Századunknak is voltak bizonyos értelemben prófétái. Ilyen volt XXIII. János pápa is. Kortársa, Athenagorász ortodox pátriárka róla mondta, amit Szent János evangéliuma a Keresztelőről ír: „Föllépett egy ember, az Isten küldte..” (Jn 1,6) Az azóta már boldoggá avatott XXIII. János pápa lényegében ugyanazt a programot hirdette mint a Keresztelő, ha nem is azonos szavakkal: „Készítsétek az Úr útját!” Az egyháznak Krisztus titokzatos testének, az egyház egységének az útját… János pápa hangja különösen a II. vatikáni zsinaton keresztül visszhangra talált. Ennek egyik komoly jele az a megegyezés, amelyet 1999. október 31-én írtak alá katolikus és evangélikus részről a hitből való megigazulás kérdésében. Figyelembe véve a XX. századi hittudomány tanításait azt kell mondanunk, hogy nagyon is időszerű volna Jézus útját, a Krisztus-test egységének útját készíteni egy újabb megegyezéssel, éspedig katolikusok és reformátusok között az eleve elrendelés (predesztináció) kérdésében. Álláspontja a katolikus hittudománynak is. (Részletekbe itt nem mehetünk bele.) Jelen sorok írója több katolikus és református teológia professzorról beszélt erről a kérdésről. Egyikük sem tartotta kizártnak egy ilyen megegyezés tető alá hozását. „Készítsétek az Úr útját”. Mindnyájan tehetünk valamit ezért az útkészítésért. Imádkozhatunk, megimádkoztathatjuk a kisgyermekeket is a keresztény egység újabb lépéseinek sikeréért. Felajánlhatjuk erre a célra szenvedéseinket (Kol 1,24). Fontos tudni és hinni, hogy a Keresztelő idejében és most is a fő útkészítő, a fő cselekvő maga az Isten. Ez biztosíték arra, hogy tervei most is, a mi korunkban is megvalósulnak. Bányai János plébános Faültetés keresztállítás Szeptember 15-én szép ünnepségnek volt részese a Vas megyei Gencsapáti község lakossága. A millenniumi év tiszteletére emlékkeresztet állítottak és tölgyfát ültettek. Az avatóbeszédet követően alapító okiratot helyezett a község polgármestere a kereszt talapzatába. Az okirat szövege így hangzik: „Mi, Gencsapáti község polgármestere és képviselő testülete akként határoztunk, hogy Krisztus Urunk születésének 2000., keresztény államalapításunk 1000. évfordulóját tölgyfakereszt állításával tesszük maradandóvá. A kereszt helyéül művelődési házunk parkját jelöljük ki, mert e helyütt ápolják elődeink hagyományait, szervezik a jelen generáció művelődését, továbbképzését és kedvelt játszóhelye szeretett gyermekeinknek is. Hirdesse ez a kereszt elődeink kitartását a hit megőrzésében, a szűkebb pátria megtartásában, gyarapításában, legyen bizonyítéka a ma élő generáció eltökéltségének, mellyel szeretett falunk, Gencsapáti emelkedését szeretné hűségesen szolgálni. Nyerjenek tőle biztatást az utánunk következők ahhoz, hogy saját koruk kihívásainak jól megfeleljenek.” Ezután a keresztet a község plébánosa, valamint evangélikus lelkésze áldotta meg. A szombathelyi erdészeti rt. vezérigazgatója egy fiatal tölgyfacsemetét adott adományozott, beszédében párhuzamot vont a kereszt és a tölgyfa között. A fácska ültetésekor az ünnepségen részt vevő ismert politikusok egy-egy lapát földet szórtak a gödörbe. A kereszt, melyet a mellé ültetett tölgyfa véd majd meg a természet viszontagságaitól, remélhetőleg évszázadokig hirdeti Gencsapáti község lakosságának hűségét a kereszténységhez, a magyarsághoz, hazánkhoz. N. N. Jöjj és kövess… Ha megpróbáltatásokban élünk, olykor meghalljuk Jézus hívását „Jöjj és kövess engem!” A kereszténység bővelkedik olyan történetekben, hogy valaki reménytelen helyzetében talált rá Krisztusra. Példaként hadd idézzük a világirodalom egyik kiemelkedő alakját, Dosztojevszkijt, aki a szentpétervári Péter-Pál erőd börtönében – gyötrő epilepsziájával is küszködve – hallotta Jézus hívó szavát. Életrajzírói szerint itt tért meg – az átélt szörnyűségek alatt. Egész életén át Jézusnál maradt, rá nézett, az égre, fel. Az Új Ember októüber 8-i számában olvassuk: „A Jóisten Recsken – Elhunyt Tabódy István ny. plébános, kanonok”. Tabódy István atya közel két évtizedet töltött kommunista internáló táborokban és különböző börtönökben. Őt nem a cári csendőrök őrizték, hanem kegyetlenebbek – ávósok. Szenvedései alatt elfogadta Jézus hívó szavát; a megaláztatásokban szüntelenül látta arcának ragyogását és követte őt. Így lett Jézus „foglya”. A börtönben is derűs bicskei plébános-kanonokot, mint huszártisztet ítélték el 1947-ben. Szabadulása után szemináriumot végzett. Mint lelkészkedő papot ítélték el, még kétszer. Elhunytával, hűségéért megyéspüspöke mutatott be engesztelő szentmisét Bicskén. Révfülöpön temették el, egyszerűen, mint Jézus választott szőlőmunkását: „Jól van, te hűséges, derék szolga menj be Urad örökébe!” Petővári Gyula
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
