A szlovákiai miniszterelnök-helyettes a Központi Szemináriumban

A Központi Papnevelő Intézet vendége volt október 19-én Csáky Pál felvidéki magyar kereszténydemokrata politikus, Szlovákia jelenlegi miniszterelnök-helyettese. Miután részt vett a kispapság 1956-os megemlékezésén, személyes hangon beszélt életútjáról.

Úgy beszélt életének egyes állomásairól, hogy maga helyett a szülőföldet, a jóravaló Ipoly menti népet állította a figyelem középpontjába, minden szavával meghívva minket, hogy mi is csodáljuk meg azt a gazdagságot, amelyből gyermekkorában ő töltekezhetett. Ünnepi esténk 1956 októberének „pesti srácait” megidéző nyitánya után különleges érzelmi töltést kaptak ezek a hazaszeretettől átitatott mondatok.

Az ifjúkor felidézése után az 1989 körüli forrongásból kiszakadó pergő eseménysorról hallottak a megjelentek. Az első, 1989-ben újonnan alapított szlovákiai pártról, amely magyar párt volt. Az első szabad választásokról, majd Csehszlovákia végnapjairól és az önálló szlovák állam megalakulásáról 1992-ben. Az 1994 és 1998 közötti időszak nehézségeiről és a jelenről, az 1998-as örömteli, de nagy felelősséggel járó fordulatról, melynek következményeként a Magyar Koalíció Pártja a kormány tagja lett – két miniszter és egy miniszterelnök-helyettesi poszttal – és azóta úgy szerepel a kormányban támadások közepette is, hogy támogatottsága 1998 óta a kormányzó pártok közül egyedüliként növekedett. A szlovákiai magyarság politikai öntudatra ébredésének e gyors mérlege arról győzött meg, hogy létezik egy olyan kisebbségi nézőpont, amely tudatában van lehetőségeinek, reálisan ismeri politikai mozgásterét, és képes alkotó módon, a többi állampolgárral együtt elképzelni kibontakozásának távlatait.

Ebből a nézőpontból láttatta a miniszterelnök-helyettes úr a kettős millennium eseményeit is. Ez az ünnepi év erősíti a kisebbségben élő magyarokban is a nemzethez tartozás tudatát, és amikor az 560 magyar önkormányzat majd kilencven százaléka tudott vagy a honfoglalás vagy az államalapítás ezredik évfordulóján emlékművet vagy emlékparkot létrehozni, akkor méltán büszkélkedhet ez a magyar közösség azzal, amit a népszámlálások is tanúsítanak: a szlovákiai magyarok élni akarnak, és szülőföldjükön akarnak élni.

„Számunkra kegyelem, hogy egybeesik a magyarság és a kereszténység jubileuma” – mondotta, hiszen „biztos, hogy magyarként nem ünnepelhetnénk, ha nem keresztényként lennénk itt ezer éve.”

A miniszterelnök-helyettes egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy a szlovákiai magyar püspökség felállításának az ügye szóba került a szlovák kormány és az Apostoli Szentszék közötti, államközi szerződést előkészítő tárgyalásokon is, noha az állam nyilván nem kíván beleszólni az egyház belügyeibe. Ezt a kérdést ő személy szerint is a szívén viseli, és közelgő vatikáni látogatása alkalmával is szóba kívánja hozni, de reális lehetőséget ennek a kérdésnek a rendezésére akkor, ha a szlovákiai püspöki karnak lesz magyar tagja. Szóba került, hogy szükség van a megyerendszer modern megfogalmazására, de nem úgy, hogy magyarlakta területeket szétszabdalnának. A szlovákiai politikai élet visszásságairól szólva elmondta, hogy még mindig vannak tabu témák (pl. Benes-dekrétumok), amikről nem lehet beszélni, és ez azt mutatja, hogy még vannak a szlovák történelemnek olyan fejezetei, amelyekkel a szlovák politikusoknak szembe kell nézniük, és amelyek addig bizonyos kérdésekben megbénítják a politikai párbeszédet.

Végezetül arról vallott Csáky Pál a Központi Szeminárium kispapságának, ami közös a keresztény politikus és a lelkipásztor között. Mindkettőnek szóval és tettel hirdetnie kell, hogy a legnagyobb ajándék és legnagyobb érték az emberi lélek. Ezt szem előtt tartva kell megpróbálni minden emberből kicsiholni a tiszta lángot. Ebből a szempontból nem létezik falu vagy város, gyerek vagy felnőtt: csak emberek vannak, akiket segíteni kell az üdvösségre nyitott földi hivatásuk kiteljesítésében.

Rosner Zsolt

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu