Mikor Isten megteremtette az embert, behívta magához.
- Hány esztendőt akarsz az életben?
- Harminc elég lesz – mondta az ember.

Ahogy kiment, már megbánta, hogy keveset kért. Megállt az ajtó előtt, vakargatta a fejét.

Másodiknak az ökör ment be, az negyven esztendőt kért. Ahogy kijött, azt hajtogatta:

- Sokat kértem, sokat kértem.
Azt mondja neki az ember:
- Ha sokallod, add nekem a felét!
- Odaadom.

Harmadiknak a szamár következett, az harmincat kért, de mindjárt megbánta. Azt mondja neki az ember:

- Mennyit adsz belőle?
- A harmada a tiéd lehet.

Negyediknek jött a kutya, az húszat kért, de megbánta, odaadta az embernek a felét.

Utoljára a majom zárta a sort, az negyvenet kért, és odaadott az embernek tízet.

No, akkor visszakullogott az ember Istenhez, elmondta, hogy egyezett meg a négy állattal. Isten rábólintott:

- Jól van, megkapod az éveket, de a négy állat tulajdonságát magaddal kell hoznod: harminc éves korodig ember módjára élhetsz; harminctól ötvenig úgy húzod majd az igát, mint egy ökör; ötventől hatvanig elnehezedve viszed a terhet, mint egy szamár; hatvantól hetvenig házőrzőnek hagynak otthon, mint egy kutyát; hetventől nyolcvanig pedig csak játszanak majd veled, mint egy majommal.

A kis cipőre áhítozó cinege, a csókai csóka, a gavallér zsiráf, a didergő király és a virágszemű Panka a kisgyerek első versbéli és szívbéli barátai. S ma már el sem képzelhetők másképpen, mint amilyennek Reich Károly rajzaiból megismertük őket. Móra Ferenc verses meséi, a játékosan perdülő ritmus, a csilingelő rím az értelmet is könynyen megnyitja a jóra.

Csicsíja, bubúja, én csillagom,
bölcsődet dúdolva ringatgatom,
két szemed álomba csókolgatom,
csicsíja, bubúja, én csillagom!
Hajnal az életed, dél az enyém,
utamról tiédre ömlik a fény,
s mikorra a hajad aranyodik,
az enyém szürkébe csavarodik.
S ha napom süllyed az ég peremin,
te fogod le majd az én szemeim,
s én alszom majd el a te dalodon,
csicsíja, bubúja, én csillagom!

MICHAEL ENDE: Momo

2. kiadás, 240 p., kötve

Momo a történet borzas kis hősnője egy szál virággal a kezében és egy teknősbékával a karján veszi fel a harcot a szürkék seregével, akik csalással elorozák az emberektől az időt. Az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. Krimibe illő izgalmas kalanddal hozza vissza Momo az embereknek az ellopott időt. S kiderül: a reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható. A német író világsikert aratott műve hoszszú szünet után Kalász Márton fordításában magyarul újra olvasható.

KERTÉSZ ERZSÉBET önéletrajzi regénye
Fiút vártak, lány született

Kb. 192 p., kötve

„Talán azért lettem író, mert bizonyítani akartam. Megmutatni apámnak, hogy nem olyan nagy szerencsétlenség, ha nincs fia.”