|
A Cyrano fordítója - Nyolcvan éve halt meg Ábrányi Emil - Babits Mihály, arra a kérdésre, hogy melyik magyar verset tartja a legszebbnek, így válaszolt: John Keats: Óda egy görög vázához - Tóth Árpád fordításában. És nem is tudjuk elképzelni a művészet örök értékét éneklő Keats-verset más fordításban, de Dantét sem Babits nélkül és Rostand Cyrano de Bergerac-ját sem Ábrányi Emil nélkül. Ábrányi a múlt századvég legnépszerűbb költője volt. 1850-ben született Szentgyörgyábrányon. Családjára a hazafias szellem és művészi hajlam egyaránt jellemző volt. Nagybátyja, Ábrányi Emil, író-újságíró 48-as hős volt, édesapja, Ábrányi Kornél pedig kiváló zeneszerző volt, a Zeneakadémia egyik alapító tagja. A piaristáknál végzett Ábrányi már gyermekkorában több nyelvet beszélt, eredetiben olvashatta Heine és Byron szabadságvágyra gyújtó verseit. A fiatal költő a kiegyezés évében jelentette meg első versét, amely természetesen forradalmi hangulatot árasztott. Műve az ellentétes érzelmeket kiváltó kiegyezéskor nagy feltűnést keltett, egy csapásra ismertté tették a nevét.
A szabadság, a forradalmi érzület hangsúlyozása életművének egyik fő verstémáját adják. A 48-as eszmék továbbvitele korábbi-későbbi költeményeiben egyaránt előfordultak. Már az e témában született versei is jellegzetesek: A zászló, Lánc-csörgés, Lakájok kardala vagy a Római dalnok a római ifjúsághoz című verse, amelyben a refrénben szereplő felszólítás magától értetődő: „Ne ünnepelj, ha Caesar is ünnepel!“ A 48-as hagyományokon nevelkedett Ábrányi nem tudta szó nélkül hagyni A két gránátos című híres Schumann-dalt, amely Napóleont, a császárt élteti. Heine szövegét kiegészítette a harmadik gránátos hozzászólásával, aki a zsarnokságot alárendeli a békés családi életnek: „Strázsáld, ha tetszik! Bőgj neki Mennydörgő halleluját -: Ezer császárért nem adom A gyermekem kis ujját.“ Ábrányi verseit tematikus rendben gyűjtötte össze. Témái között szerepel a hazaszeretet, a feleséghez írt szerelmes versek és természetesen a keresztény tanítást hirdető istenes énekei. A tanítás a legerősebb jellegzetessége verseinek. Tanít a hazaszeretetre, az istenhitre, a hitvestársi hűségre, a nyelv szeretetére. A magyar nyelv című csodálatos ódáját évtizedeken keresztül zengték a szavalóversenyeken. Zengték, mert az Ábrányi-versek alapvetően zengzetesek. Érzelmeit túláradóan önti verseibe, romantikus művei leginkább Petőfi művészetére emlékeztetnek. Ma már Ábrányi költészete ismeretlen a nyilvánosság előtt, bár Rostand és Byron drámái mai napig az ő fordításában olvashatók. Romantikus versei ugyan elveszhetnek a változó ízlés világában, de Rostand örök érvényű darabja, a Cyrano örökre hirdeti zseniális fordítójának, a 80 éve elhunyt Ábrányi Emilnek a nevét. Géczy Árpád
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|