Jogász szemmel a múltunk

Az elmúlt évtizedben jó néhányan dokumentum értékű könyvekben próbáltak szembenézni az elmúlt majd félévszázad politikai és társadalmi életének torzulásaival. Sok elhallgatott vagy gyalázatosan félrevezető módon tárgyalt történeti eseményre derült fény ezekben a visszaemlékezésekben, szak- és interjú kötetekben. A háború utáni, koalíciósnak mondott időktől az 1956-os forradalom eseménysorozatán át a kádári rendszer megtorló intézkedéseiig. A trianoni békediktátum után összezsugorított ország népének még a Habsburg uralmat messze túlhaladó fizikai és lelki elnyomatásról adnak híradást ezek a művek. Kétségtelenül fontos, valóságfeltáró munkákról van szó, azonban, ha valaki – a tényeken túlmenően – a jogtiprás, a jogtalan eszközök és intézkedések fénysugarába állítja az eseményeket, talán még lélekbemarkolóbban derül ki: mi is történt ebben az országban.

Ezt az erősen munkaigényes feladatot vállalta Kahler Frigyes jogtörténész-bíró, jelenleg a Veszprém Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője, korábban az Igazságügyi Minisztérium büntetőjogi és kegyelmi ügyosztályának és a Történelmi Tényfeltáró Bizottság vezetője (1995-ig). Éppen korábbi munkálkodásából következőn már több, igen kiváló és egyedülálló kor- és jogtörténeti dokumentumkönyvet írt, mint a „Joghalál Magyarországon”, „Sortüzek – 1956”, „Kinek a forradalma?” (M. Kiss Sándor történésszel együtt), „A Brusznyai per”, és legutóbb a „Szemtől szembe a múlttal” című, az 1949-től a hatvanas évek elejéig ívelő bírói gyakorlatot a visszás perek és koncepciós ügyek tükrében vizsgálva.

A könyv döbbenetes erővel hat még azokra az olvasókra is, akik valamelyest ismerik az akkori pereket, ítéleteket, a magyar joggyakorlatnak ezt a kényszeresen rossz erkölcsű korszakát.

Példamutatóan gondos jogi háttérrel elemzi az író-történész a korszak pereit s kiváló szerkezeti felépítésben foglalja mindezt össze könyvében. Az ötvenes évek jogtörténetét (mely valójában a hatvanas évek elejét is érinti) a szerző külföldi és hazai konferenciákon tartott, a korszakot vizsgáló, elemző előadásai követik, majd pedig a múlt század egy-egy jogi furcsaságát mondja el anekdotikus hangvételben, mintegy szellemi-lelki felüdülésként zárva a komor, galád jogtörténeti múltunk elemzését.

Köztudott volt, hogy bírói függetlenségről nem lehetett beszélni azokban az ötvenes években, bár néhányan – igen kevesen – megpróbáltak mégis kitérni a rájuk rótt despotikus intézkedések elől. De ha a többség eddig csak sejtette, hogy miféle párt- és kormányhatározatoknak volt alárendelve az igazság- és jogszolgáltatás, a törvénykezés, miként vette az ÁVO és ÁVH semmibe még az akkori jogi kategóriákat is, ebből a könyvből név szerint is megtudhatja, mi módon befolyásolták a „független” bíróságokat: Molnár Eriktől, Erdei Ferencen, Marosán Györgyön és Münnich Ferencen át Biszku Béláig. Több bizonyíték felidézésével megtudhatjuk, hogy a bíróságok munkáját titkos utasítások, jogon kívüli elemek, párthatározatok, sőt, egyes esetekben közvetlen instrukciók irányították.

A szerző jogi bizonyítékokkal alátámasztva ábrázolja a forradalommal szembeni restaurációs politika történetét is, bőséggel idézve a különböző MSZMP IKV ülések jegyzőkönyveiből, jogi törvényekből, egyúttal elemezve a karhatalmi erőszakszervezet kialakulását is. És szó esik a rendőrség, ügyészségek, bíróságok személyi állományában végrehajtott tisztogatásokról épp úgy, mint a megtorlás jogon kívüli eszközeiről, a pesti és vidéki, úgynevezett sortüzekről.

A könyv tekintélyes anyaga foglalkozik részletes történeti áttekintésben a háború utáni évek, majd az ötvenes, hatvanas évtized hitüldözésével, az egyházakra rákényszerített, megalázó túlélési taktikával (itt is nevek említésével) és Mindszenty József bíboros, hercegprímás letartóztatásának politikai hátterével, mint az egyház elleni stratégia kulcsperével.

A könyv nagy ereje az is, hogy a korszak pontos jogászi elemzésén túl, a szerző számos ismert és kevésbé ismert per felidézésével támasztja alá mondandóját.

A könyv tanulságát a szerző szavaival foglalhatnánk össze: „A fordulat éve után a hatalom teljes mértékben megszüntette a hatalmi ágazatok megosztását s így a bíróság betagozódott az igazgatási apparátusba. Ennek jegyében az Igazságügyi Minisztérium a bíráknak közvetlenül az ítélkezést irányító titkos utasításokat adott, és a hatályos nyilvános jogszabályokkal teljesen ellentétes követelményeket támasztott.”

Jó lenne, ha a mai tizen- és huszonévesek is ismernék az igazságszolgáltatásnak ezt a torzult korszakát, hogy tudják, miként is éltek apáik és anyáik általános és középiskolás korukban.

Györffy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu