Pálhegyi Ferenc

Értsük meg egymást!

- Gondolatok az empátiáról -

A férjnek ma nehéz napja volt. Már reggel nehezen találta meg az autókulcsot, ezért idegesen, késve indult el. A munkahelyén az adminisztrátor kislány lassú volt, mint egy teknősbéka. A főnök természetesen őt teremtette le: miért nem képes dinamikusabban irányítani a beosztottait? Váratlan telefonok és levelek jöttek, alaptalan reklamációk, túlzott követelések; emiatt minden összekuszálódott. Amikor már az idegességtől vibrált a levegő, lefagyott a számítógépe. A kolléga, aki ilyenkor segíteni szokott, szabadságon van. Csak késve tudott hazaindulni, ráadásul rettenetes dugóba keveredett. Mobil telefonja nem működött, elfelejtette feltölteni az akkumulátort. De egy teherautó mögé szorulva, csigalépésekben haladva álmodozni kezdett: „De jó lesz hazaérni! Kis feleségem meleg puszival és forró teával fogad; elnyúlok a fotelben, kifújom magam.”

Közben az asszonynak sem volt örömteli ez a nap. Már évek óta otthon él a négy fal között, mert mindig újabb gyerek született, amikor vissza akart menni a munkahelyére. Ma különösen rossz volt, még a piacra sem mehetett ki, mert várni kellett a gázszámlást. Az nem jött, de a jött a postás, aki arrogáns és szemtelen volt vele. A féléves kicsinek valami baja van, mert furcsán nyöszörög. Elromlott a rádió. Megsüketült a telefon. Pisti, a legnagyobb, intőt hozott az iskolából (már csak ez hiányzott!). Miért nem jön még mindig a férje? Már régen itthon kellene lennie.

Végre fordul a kulcs a zárban, belép csapzottan, szürke arccal a férj, várja a puszit és a mosolyt. Mindkettő elmarad, ehelyett sértet hangon ezt mondja az asszony: „Csakhogy végre hazataláltál!”

Mindketten alig várták a találkozást, egymás társaságára vágytak. Most mégis két percen belül veszekedés tör ki köztük.

Miért?

Az empátia hiánya miatt.

Ez a szó nemcsak érzelmi beleélést jelent, hanem a másik ember megértését azáltal, hogy beilleszkedünk a helyzetébe: vele együtt megpróbáljuk átélni azt, amit ő átélt. Ennek néha az az ára, hogy lemondjunk saját szükségleteink gyors kielégítéséről. Vajon megéri?

Ha ezt meg tudnánk tenni, akkor jobban érezné magát mellettünk a párunk, a gyerekünk, a barátunk, a munkatársunk – és végül boldogabbak lennénk mi magunk is.

(A szerző pszichológus, a Gyógypedagógiai Főiskola tanára)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu