Hogy mi is tegyünk valamit...

Fiatalok ‘56-os emlékzarándoklata - interjú Szűcs Balázs egyetemi lelkésszel

Szentendrei káplán volt hat évig; a fiatalok körében végzett közösségépítő tevékenységéért idén augusztus 20-án megkapta a város Pro Urbe-díját. Ennek kapcsán azt mondta, hogy igazából két-háromszázfelé osztaná a díjat, hisz ennyi segítője volt, s velük könnyű volt jó szervezőnek, vezetőnek lenni. Mi a sikeres ifjúsági pasztoráció titka? - kérdeztük Szűcs Balázs új, esztergom-budapesti egyházmegyei egyetemi lelkészt, aki ‘56-os emlékzarándoklatra indul a fiatalokkal.

- A szobám ajtaja mindig nyitva állt, bármikor bárki bejöhetett kicsit beszélgetni. Kevés fiatallal beszélgetnek otthon, kevés az olyan család, amelyik biztonságot, igazi támaszt jelent, ezért keresik, hogy hol, miben, kiben lelhetik meg azt. Sokan bejártak a plébániára, megtaláltak, élénk eszmecseréket folytattunk, s ezekből elhatározások, tettek születtek. Együtt gondolkodva olyan célokat tűztünk ki, amelyek vonzóak, megmozgatják a fiatalokat. Így került sor az erdélyi táborozásokra, a biciklitúrákra, kétszer adtuk elő az István a király című rockoperát. A fiatalok nagyon lelkesek, szeretnék folytatni a munkát - visszajárok hozzájuk. Minden hónapban ifjúsági misét, találkozót szervezünk a pilisi ifjaknak, hogy legyen befogadó, megerősítő, célt mutató közösségük, mert azt látjuk, hogy a kis falvakban élő fiatalok nagyon egyedül érzik magukat.

Így alakult ki a kerek évforduló közeledtével az 56 kilométeres zarándoklat terve, hogy az ünnepi megemlékezések, beszédek, kiállítások mellé mi is tegyünk valamit a magunk módján. A zarándokutat hirdettük a Pázmány egyetemen, a környező iskolákban is, valamint a pilisi falvakban. A szentendrei Péter-Pál-templomtól október 21-én, szombaton 13.30 órakor indul a túra az esztergomi bazilika Mindszenty-sírhelyéhez a másnap 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisére. Éjszaka a falvakban lesznek a pihenők, lehet majd hozzánk csatlakozni útközben is. Hajnal öt óra tájban leszünk Pilisszentléleken, ahonnan már csak tizenhat kilométer az úti cél.

‘56-ról évtizedeken át csak a családokban, és ott is csak halkan beszéltek - a fiatalok nem sokat tudnak a történtekről. A hallgatás évtizedei után, annak következményeként mintha nem lenne a szívünkbe írva ez az ünnep...

- A piarista gimnáziumban nekünk rendesen megtanították ‘56-ot. Szerintem a mai fiatalokban a forradalom kapcsán az áldozatvállalás gondolatát tudatosíthatjuk, hogy jó cél érdekében érdemes sokat áldozni. A szabadságharcosok hiteles példát mutatnak számunkra.

Az utóbbi hetek eseményei, a parlament előtti tüntetések bizonyítják: a szabadságvágy, az igazságérzet ott munkál a mai fiatalságban is.

- Igen, de más az alap: az ‘56-os fiatalok a harmincas években születtek; erőteljes keresztény nevelést kaptak. Az erkölcs igazi alapja Isten. Ha ez a gondolat háttérbe kerül, akkor sem az erkölcsöt, sem az igazságot, sem a szabadságot nem lehet hitelesen megvédeni.

Hogyan lehet a hazafiasságot "tanítani" az ifjabb nemzedékeknek, amelyek lassacskán elavultnak tartják ezt a fogalmat?

- A 2004. december 5-i szégyenteljes népszavazás után elhatároztam, hogy minden évben legalább egy csoporttal elmegyek Erdélybe, hogy lássák a fiatalok az ottani magyarság életét közelről: azt, hogy ők ugyanolyan magyarok, mint mi, talán még magyarabbak is, hisz sokkal többet szenvedtek a magyarságukért. Megyünk busszal Madarasra, megnézzük a bőzödújfalui templomromot, elzarándoklunk Csíksomlyóra - ezek olyan élmények, amelyeket nem fognak elfelejteni. Beregszászon, ahol ugyancsak előadtuk a rockoperát, láthattuk, milyen nehéz körülmények között élnek az ottaniak. Talán hamarosan felkerekednek, és lehetőségeikhez mérten megpróbálják segíteni a kintieket. Sok értékes fiatal van, aki szeretne komolyan tenni a hazáért, a mindennapokban hitelesen megmutatni kereszténységét.

Egyetemi lelkészként mennyiben lesz más feladata? Hiszen a felnőtt(ebb) korosztály már más módon keresi Istent...

- Más a korosztály, más a lépték - itt egy-egy előadáson annyian vannak, mint egy egész gimnáziumban -, de jó célokra, jó témákra ők is vevők. Látszik, hogy az egyetemisták is szeretnek beszélgetni, olyan kevés a közösségélményük (a kreditrendszer miatt nincs két egyforma órarendű diák), s hogy nagyon vágynak arra, hogy a kapcsolataikat hitelesen megéljék. Fórumokat, kristályosodási pontokat kell létrehoznunk, ahol elmondhatják gondolataikat, kételyeiket, meglátásaikat, ahol figyelni tudnak a másikra, és nem csak elsietni mellette. Ahol életre szóló útmutatásokat kaphatnak.

Ugyanakkor a fiatalok nagyítóval nézik, hogy akik a kereszténységről beszélnek nekik, azoknak harmóniában van-e az életük az elveikkel. Őszintének, hitelesnek kell lenünk - ez a legfontosabb.

Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu