A jelenlét a legnagyobb misszió

Kereszténységünk - indonéz szemmel

Az Isteni Ige Társasága immár hagyományos rendezvényén, a világmisszió országos ünnepén, október 14-én találkoztunk Elias Ohoiledwarin verbita testvérrel. Az Indonéziából jött szerzetes, aki már négy éve dolgozik hazánkban, szeptember 8-án a budatétényi Szent István-templomban tette le örökfogadalmát. Pappá szentelése jövőre lesz, de rendi képzése befejeződött, s a római központtól kapott kinevezése Magyarországra szól. A verbita ünnepen, amely természetesen a misszió vasárnapjához, illetve hónapjához kapcsolódik, Elias testvér hivatásáról és a magyarországi misszióról vallott.

Mint sokakban, benne is egészen fiatalon ébredt fel a missziós küldetés.

"Kiskoromban, amikor Indonéziában még nem voltak helyi papok, megtapasztaltam az európai missziósok lelkiségét - emlékszik vissza Elias testvér. - Az ő hatásukra született meg bennem a hivatás: szerettem volna olyan lenni, mint ők. Ugyanakkor soha nem gondoltam, hogy Európába jövök majd. Arra pedig egyáltalán nem számítottam, hogy a pappá szentelésem előtt megyek misszióba. Amikor szeminaristaként megkaptam a küldetést Magyarországra, megijedtem. Egyrészt nagyon hirtelen el kellett indulnom, másrészt hallottam, hogy Európában meggyengült az emberek hite, hogy itt magányosság, individualizmus, túlzott komolyság van. Először húzódoztam, de lassan kezdtem máshogyan nézni a megbízásra, s azt gondoltam, Isten akarja, úgyhogy legyen."

A fiatal verbita szerzetest jövő tavasszal szentelik diakónussá, s reményei szerint szeptemberben a papszentelés következik.

"Diakónusként Esztergomban leszek gyakorlaton, a belvárosi templomban, s előreláthatólag utána is ott maradok mint káplán. Missziós feladatomat a tartományfőnök jelöli ki, és még nem tudom, mi lesz az" - teszi hozzá.

Elias testvér egy egészen más kultúrából érkezett Magyarországra, s talán emiatt, különösen jól meg tudja ítélni, mi a legfontosabb missziós feladat hazánkban:

"Az emberekkel való párbeszéd, a kapcsolatteremtés nagyon fontos. Azt tapasztaltam, vannak papok, akik távolságtartóak, a hívek pedig talán túlságosan is felnéznek rájuk. Ezen a távolságtartáson változtatni kell. Szeretnék az emberek felé menni, beszélgetni velük, s ami a legfontosabb: meghallgatni őket. A jelenlét a legnagyobb misszió, az, hogy talán nem csinálunk semmi különlegeset, de együtt vagyunk, közösségben: a gyermekektől az idősekig. Emellett szükség van a buzdításra, az újraevangelizációra. Mert van hit és remény Magyarországon, de biztatni kell az embereket. A hívőkben van egyfajta szorongás, félnek tanúságot tenni, félnek a nem vallásos emberektől, a jövőjüktől, talán még attól is, hogy nincs értelme a hitüknek. Meg kell mutatni, hogy a vallás nem valami halott dolog, hogy van értelme Krisztusban hinni. Hiszen amíg velünk a Szentlélek, van remény.

Tavaly látogattam haza három év után. Sokat változtam, szüleim is meglepődtek, mennyire megkomolyodtam - teszi hozzá. - Úgy érzem, ez azért van, mert Európában sokszor nehéz misszionálni. Azt hiszem, a harmadik világban ez könnyebb. Ott nagy a szegénység, de itt más, súlyosabb a baj: a lelki elsivárosodás. A harmadik világban többnyire egyszerű emberekkel találkozik a misszionárius, itt viszont sok képzett és magas szinten gondolkdó emberrel is, akik néha mintha túlságosan is sokat gondolkodnának... Itt nagyon sok olyan lelki probléma van, amilyennel nem találkoztam Indonéziában. Persze, ott is vannak nehézségek: nagy a szegénység, de boldogan, vidáman élünk."

Indonéziában a szegénység mellett a vallások közötti konfliktus is problémát okoz.

"A muzulmánok vannak többségben, ők teszik ki a lakosság nyolcvanhat százalékát; a lakosság két százaléka katolikus, két százaléka református, a többi buddhista, hindu és konfuciánus. Azonban a katolikusok száma egyre növekszik. Minden évben sok keresztelő van, s nemcsak a katolikus családokban, hanem más vallásúak is megkeresztelkednek. Főleg a vegyes házasságok révén. Persze a legfontosabb a vallások közötti párbeszéd, hogy megszüntessük az ellentéteket, de a nézeteltérésnek van jó oldala is. Indonéziában nagyon erős az emberek hite, pontosan a konfliktusok miatt, mert az minden vallást megerősít - hangsúlyozza Elias testvér. - Nem tömbökben élünk, hanem vegyesen. S ha nem éljük meg a vallásosságunkat, a szomszéd azt mondhatja, ő csak papíron keresztény, vagy ő csak papíron mohamedán. Ezt nem akarják az emberek. Másrészt a konfliktusok hatására például ha lerombolnak egy templomot, mindenfelől odamennek a hívők, hogy együtt újra felépítsék. Végső esetben pedig, egy kiélezett helyzetben, képes az ember azt mondani, Krisztus meghalt értem, ha kell, én is meghalok Krisztusért."

Szöveg és kép: Szalontai Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu