Fenyvesi Félix Lajos

GYUFALÁNG

Töredékek az 1956-os forradalomról

Nem voltak hősök, csak egyszerű emberek.

Nem értették, fegyvertelenekre miért lőnek

orvul háztetőkről és utcazugokból.

Elestek a kivégzett MAGYARORSZÁGÉRT.

Pesti srácok, fiatalok, sugaras nevetésű

lányok; nem mozdult egy se a helyéről,

mindhalálig a Corvin közben, a Széna téren

ősz-arany októberi napokban.

Ö t v e n é v e, szál gyufát gyújtok

értük. Nézem: tovaviszi őket az idő

sodra, dalukat visszhangozza a szél.

Képzelem ide mind, ezüst hajjal, öregen.

"Jó élni" - mondják -, az új századforgásban,

s búcsúzó, szép arcuk arcunkon fölragyog. KIALVÓ MÉCSES

Megint reggel, fekete-arany ősz

szerte a kifosztott országban. Mintha volna kétszer annyi kopjafasor;

nyugtalan, didergő csont a föld alatt.

Föltámadó Budapest-Arad!

Szél verte zászlók, tenyér védte mécsesek.

Fájó, gyászszalagos októberi Nap:

jönnek az ezüsthajú nők, férfiak,

kik akkor hős kamaszok voltak. Ki emlékszik

a T34-esekre, iszonyú ágyúikra? Hogyan

lőttek szét ártatlan házakat?

Tapostak el síró ártatlan anyákat, babakocsikat?

Halott kisfiú a vérző utcakövön,

nem idézik utolsó szavadat,

holt apa a villamossínek közt,

már egy pillanat se vagy.

Ó, áradó, éneklő ifjúság, őszi gesztenyefák.

Elfeledték, eltemették ezt a gyönyörű csodát! OKTÓBERI IMÁDSÁG

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu