Uj Ember

2006.10.22
LXII. évf. 43. (3036.)

A brüsszeli
városmisszió
előkészületei

Főoldal
Címlap
Magyarország 1956-2006
Lelkiség
"Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája"
Szentírás-magyarázat
Újítsd meg országunkat, Urunk, és kezdd rajtam!
Homíliavázlat
A zsolozsma olvasmányai
LITURGIA
A hét szentjei
Október 23.
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
A remény forradalma volt...
Fényképek és érzések 1956-ból
Ellene mondani az igazságtalanságnak
Forradalom - nagybetűkkel gondolva
Élő egyház
A hősökért és az áldozatokért
Ökumenikus istentisztelet
Prohászka-konferencia Székesfehérvárott
A társadalmi igazságosságért és a párbeszéd kultúrájáért
Erdő Péter, a CCEE új elnöke a volt szocialista országok nehézségeiről
Kifelé a zsákutcából...
Hit és Tudás Szabadegyetem Kaposváron
Családok Isten országáért
Tizenhárom éve Magyarországon a Regina Pacis közösség
Építkezés - összefogással
Felszentelték Boldog Kalkuttai Teréz anya újszegedi templomát
Élő egyház
Négy új szent
A szeretettel "lángra lobbantani" a világot
XVI. Benedek pápa üzenete a missziós világnapra
Fórum
Újra felfedezni, mit jelent kereszténynek lenni
A brüsszeli városmisszió előkészületei
A jelenlét a legnagyobb misszió
Kereszténységünk - indonéz szemmel
Mozaik
Elveszettnek hitt üvegfestmények
Júdás Tádé és Simon apostolok
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Lelkipásztorok az önkormányzati ülésen
Gyöngyszemet látni
Álmodik a múlt
A vándorló kókuszdió
Ünnep
A katolikus egyház 1956-ban
Békés Gellért emlékezése
"Központisták" a kórházakban és röpcéduláik
Balogh Margit tanulmányából
A budapesti papság
Mindszenty bíboros prímás szabadulása
A vidéki papság magatartásának példái
Sokszorosított röpcédula a pesti utcán
Ünnep
A vérvörös hajú lány
"Akik holnap halnak meg érte"
Pápai Lajos püspök visszaemlékezése
Magyar Piéta - 1956
Új szobor a szegedi dóm tövében
GYUFALÁNG
Ünnep
Kellünk-e még ennek a világnak?
Varjú Imre plébános emlékezése 1956-ra
Igen, érdemes volt!
Októberi ballada
Ünnep
Magyar kálvária - feltámadással
Kettős jubileumra emlékező zarándokok Fatimában
Megváltozhat a világ?
Mi történt Romániában a magyar ‘56 idején?
‘56-os megemlékezések külföldön
Ünnep
Egy pofon története
Ötvenhat a tananyagban
Magyar Katolikus Egyház - 1956
Konferencia a forradalom katolikus vonatkozásairól
Hogy mi is tegyünk valamit...
Fiatalok ‘56-os emlékzarándoklata - interjú Szűcs Balázs egyetemi lelkésszel
Ünnep
Golgota - ötvenöt kopjafával
Mosonmagyaróvári séta - a sortűz egyik tanújával
"Egy fiú fekszik"
[1956 után]

 

Újra felfedezni, mit jelent kereszténynek lenni

A brüsszeli városmisszió előkészületei

A 2000-es jubileumi év után Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs akkori érseke olyan évenként megrendezendő kongresszussorozat létrehozását szorgalmazta, amelynek célja láthatóvá tenni az egyházat és Krisztus evangéliumát a nagyvárosokban. Az idei találkozót - amelynek helyszíne Brüsszel lesz - mindenszentek ünnepéhez időzítették. A kongresszus központja a város nyugati magaslatán álló Koekelberg-bazilika lesz. A városmisszió jelentőségéről és az előkészületekről Hans Demoen, a bazilika rektori hivatalának titkára, a rendezvény szervezője nyilatkozott az Új Embernek.


Hogyan született a városmissziós kongresszus gondolata?

- Amikor Lustiger bíboros az ezredfordulón megfogalmazta a városmisszió megvalósításának szándékát, arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereszténység korai évszázadaiban a városok voltak a Krisztus-hit kiindulópontjai, ma viszont alig van nyoma a kereszténységnek a nagyvárosokban. A párizsi érsek kezdeményezéséhez hamarosan csatlakozott José da Cruz Policarpo bíboros, Lisszabon érseke, GodfriedDanneels bíboros, mechelen-brüsszeli érsek, Christoph Schönborn bíboros, Bécs érseke, végül pedig a magyar egyház képviseletében Erdő Péter bíboros. 2003-ban Bécs, majd a következő években Párizs és Lisszabon rendezett városmissziós kongresszust. Az idei, brüszszeli kongresszus után jövőre Budapest lesz a találkozó házigazdája.


Az idei kongresszus mottója: Gyertek, és nézzétek meg! Mire utal ez a jelmondat?

- János evangéliumában a tanítványok azt kérdezik Jézustól: "Hol laksz?" Erre válaszolja Jézus: gyertek, és nézzétek meg. Más szóval: kövessetek, és meglátjátok, hogyan élek, hogyan viszonyulok az emberekhez. Ez a jelmondat Krisztussal való új találkozásra hív. Erre az új találkozásra különösen nagy szükség van itt, Brüsszelben, ahol a keresztények az utóbbi időkben inkább elrejtőztek. A plébániai közösségek nem törekedtek kapcsolatba kerülni a külvilággal. Ezért a kongresszus egyik célja, hogy a résztvevők az együttlét révén mélyítsék el a hitüket, hogy újra felfedezzék, mit jelent kereszténynek lenni.


Hogyan épül fel a kongresszus programja?

- A találkozó egyik eleme a reflexió. Előadásokat fogunk hallani a diakónia, az evangelizáció, a liturgia és az egyéni ima témájában. Ahhoz, hogy megerősítsük az önazonosságunkat, szükség van bátorságra és bizonyos ismeretekre. Az előadások segítségével jobban megérthetjük, mit jelent kereszténynek lenni. Az elméletet azonban nem akarjuk elválasztani a gyakorlattól. Ezért minden előadáshoz kapcsolódik egy tanúságtétel is. Nagyon sokan képviselik a keresztény értékeket saját környezetükben, munkájukban: van, aki beteggondozással foglalkozik, van, aki a bevándorlók beilleszkedését segíti. Meg kell mutatnunk a világnak azokat a kincseket, amelyeket a hitünk révén kapunk.

A kongresszus ideje alatt esténként a legtöbb templom megnyitja kapuit az érdeklődők előtt. A város plébániáinak kilenctizede szervez esti rendezvényeket, tehát rengeteg ember megmozdul a városban, hogy lelki programokkal, kötetlen beszélgetésekkel, kulturális eseményekkel vegye ki a részét. Így mutathatja meg egy város keresztény közössége magának és a külvilágnak azt az erőt, amivel rendelkezik. A résztvevők vendégül látása is alkalom a keresztény tanúságtételre; ezerkétszáz család biztosít szállást és reggelit a találkozó idején.

A kongresszus idején rendezett programok egy része kifejezetten a nagyközönséget célozza meg: a Bibliáról szervezett kiállítás a Szentírás történetét mutatja be. A koncertek, kortárs művészeti kiállítások célja, hogy megmutassák: a művészetek, különösen a zene megkönnyíti a kapcsolatot a természetfelettivel, az Istennel.


A brüsszeli politikusok megértették a kongresszus jelentőségét. Ezt bizonyítja, hogy az október 29-i nyitó rendezvényen, amelyet Danneels és Policarpo bíboros urak vezetnek, részt fog venni a brüsszeli régió miniszterelnöke, Charles Picqué, aki annak ellenére, hogy nem hívő, eljön közénk, mert úgy gondolja, fontos, hogy a város keresztényei megmutassák magukat: arrogancia nélkül és komplexusok nélkül.

Hogyan készülnek a kongresszusra Brüsszel keresztényei?

- Ez a kongresszus fontos esemény Brüsszel életében. Nagy szükségünk volt már egy ilyen alkalomra, régóta nem volt hasonló ebben a városban. Nem szabad elfelejteni, hogy a brüsszeli katolikusok nagyon sokrétű közösség. Nemcsak a francia és a flamand nyelvűek különülnek el, de sok külföldi közösség is van. Most együtt lehetünk, és együtt imádkozhatunk. A kongresszus első gyümölcse, amely már most, az előkészületek során megvalósult, hogy a különböző nyelvű közösségek megnyíltak egymásnak. Közös imaalkalmakat szerveznek, múlt vasárnap például Schaerbeek városrészben - ahol főleg muzulmánok laknak - összegyűlt két-háromszáz ember, hogy együtt imádkozzon. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-egy ilyen imaalkalom spontánabb jellege miatt vonzóbb azok számára, akik nem járnak templomba, míg egy szentmise bizonyos szempontból bonyolult és súlyos egy kívülállónak. Az ilyen alkalmakra egyébként sok fiatal elmegy. A korábbi városmissziós alkalmak tapasztalata, hogy a fiatalok egyre inkább megtalálják az utat az egyház felé. Az ifjúságnak szüksége van a nagy összejövetelekre, ezt láttuk tavaly Kölnben a világtalálkozón. Az idei találkozóra a különböző egyházmegyékből autóbuszokkal jönnek a fiatalok Brüsszelbe. A város iskoláiban külön programokkal várjuk a 6-12 éveseket és a 12-17 éveseket. Naponta 70-80 helyszínen lesznek foglalkozások.


November 5-én a záróünnep egyben üzenetküldés a világnak. Erre az ünnepre rengeteg embert meghívunk. Azokat is, akik minden vasárnap járnak templomba, de azokat is, akik lazább kapcsolatban állnak az egyházzal: akik csak az elsőáldozáskor, bérmáláskor, házasságkötéskor jönnek el a templomba. Vagyis akik számára fontos a keresztény értékrend, de nem látjuk őket minden vasárnap a templomban. Ha ezeknek az embereknek megmutathatjuk, hogyan él a ma Egyháza, és megoszthatjuk velük ezt a hitet, akkor a missziónk sikerrel jár.

Fábián Attila

Képek: Budapesti misszió (K. L.)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu