A vidéki papság magatartásának példái

Az esztergomi főegyházmegye vidéki papsága - csekély kivétellel - távol tartotta magát a politikai cselekményektől. E néhány egyházi személy közé tartozott Máriaföldi Lukács ferences, a rend esztergomi templomának igazgatója. A bentlakó ferences gimnáziumi diákok nem vehettek részt a tüntetéseken. Az október végi utolsó (éjszakai) tüntetésen a ferences rendet Máriaföldi Lukács képviselte. Novemberben a megtorlástól félve nyugatra menekült. A Nógrád megyei Etes község plébánosa, Kabar Sándor októberben részt vett a forradalmi bizottság megválasztásában és az események békés mederbe történő terelésében. Neki köszönhető, hogy a kicsiny helységben, ahol sem rendőrség, sem karhatalom nem tartózkodott, senkinek sem esett bántódása. "Jutalmul" 1957. május 2-án a pilismaróti vámnál letartóztatták, és a tatabányai, majd a salgótarjáni rendőrségre vitték. Négy hétig tartó kihallgatás után internálási határozatot hoztak ellene. Hat hónapra internálták, ebből tizenhárom hónap lett. A kistarcsai és tököli internálótáborban raboskodott. Innen 1958 júniusában szabadult. Utána még két évig rendőri felügyelet alatt állt. Csábi József, a szintén Nógrád megyei Ságújfalu plébánosa a község tanácselnökének kérésére vett részt a forradalmi bizottság létrehozásában, amelybe őt is beválasztották. A plébánosnak is köszönhető, hogy a községben nem került sor rendzavarásra vagy mások bántalmazására. 1957. április 27-én letartóztatták, mivel a forradalmi bizottság tagjává választották, de május 3-án szabadult.

A pécsi egyházmegye papsága mindenütt a béke és a rend megőrzését sürgette. Ebben kitűnt többek közt Görgényi Béla, Siklós plébánosa. A forradalom hősi halottaiért és áldozataiért halottak napján ünnepélyes istentiszteletet végeztek a pécsi bazilikában, Pécs-Belvárosban, Komlón, Szekszárdon és az egyházmegye majdnem minden templomában. Selyén Szűcs Ferenc plébános a hősi halottakról történt ünnepi megemlékezésen a szabadságharcosok életáldozatának nagyságát magasztalva azt hangsúlyozta: ne azt nézzük, mit ád nékünk a haza, hanem mit adhatunk mi a hazának, amely által szebb és boldogabb lehet a nemzet élete.

Bogdása plébánosa, Horányi Kálmán híveit önmérsékletre intve azt kérte, hogy a kommunistákkal szemben ne a bosszú vágya vezesse őket, hanem a krisztusi megbocsátó irgalom. Nem kis mértékben személyének volt köszönhető, hogy lincselés, megtorlás nem történt a községben. 1957 tavaszán azonban jótetteiért nem köszönetet, hanem háromévi börtönt kapott. 1957. április 3-án tartóztatták le, és "ellenforradalmi tevékenység" vádjával ítélték el. Fellebbezésére azonban november 14-én szabadon bocsátották, és visszamehetett állomáshelyére.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu