Magyar Piéta - 1956

Új szobor a szegedi dóm tövében

Őszi falevelek, morajló, köröm-szaggatta utcazaj. Farkasszemet néznek keletről jött idegenek és könnyáztatta édesanyák. Kapkodó tekintetek kívánják érteni az érthetetlent, megkapaszkodni a parttalan haza maradék emberségében, hogy elhiggyük végre, van történelmünk, van országunk, és van becsületünk is.

De lehet-e Isten nélkül? Lehet-e Isten nélkül?

Ez a szűnni nem akaró kérdés jár a folyosókon, erdők árnyékában, templomok lépcsőjén, a szekér rázta falusi magányban. Ez a szűnni nem akaró kérdés zakatol a tányérsapka, a kendő, a páncélsisak és a lobogó haj alatti gondolatokban, mélyen elzárt érzésekben, hogy lehet-e remény nélkül, lehet-e hit nélkül tovább élni még. Mert számunkra Isten létezése nem csupán a halál utáni életre adja meg a választ, hanem választ ad arra is, hogy van-e élet a halál előtt. Mert Isten létezése választ ad 1956-ra is, és választ ad 2006-ra is.

Mi nem temetjük el gondolatainkat, érzéseinket, nemzetünket. Mi nem temetünk, hanem miképpen a Szűzanya teszi egyszülött fiával, felemeljük az örök tisztaság oltárához a lyukas zászlót, hogy mindenki lássa, volt és lesz Magyarország, voltak és lesznek szavakba öntött imák, még akkor is, ha a nagy, ormótlan kerék rozsdásan, csikorogva gördül tovább. De tovagördül, mert mi időről időre megolajozzuk izzadsággal, vérrel, könnycseppekkel, és a búvópatakként bennünk rohanó hittel.

Mi nem félünk, mert tudjuk és érezzük, hogy Nagyboldogasszony bánatos, de biztató mosolya lelkünkig hatol, hogy a világban őrködik a rend és a hazugságot, a hamisságot kidobja magából. Mi nem félünk, mert hiszünk az ateista utolsó imájában. És amíg ő nem hisz, addig érte is imádkozunk.

Mert nem lehet Isten nélkül. Nem lehet Isten nélkül. Nem lehet a lyukas zászlót sem felemelni, és nem lehet a haza becsületét sem visszaszerezni. Nem lehet.

Péter Árpád

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu